A magyarországi vizek sokszínű élővilága számos apró csodát rejt, melyek gyakran észrevétlenek maradnak a nagyközönség számára. Ezen apró, de annál fontosabb élőlények egyike a küllő, egy jellegzetes fenéklakó hal, amely évszázadok óta szerves része folyóink és patakjaink ökoszisztémájának. De vajon mennyire ismerjük valójában ezt a fajt? És ami még fontosabb: veszélyeztetett faj-e a magyarországi küllő? A kérdésre adandó válasz összetettebb, mint hinnénk, és rávilágít vízi élőhelyeink állapotára, valamint a természetvédelem előtt álló kihívásokra.
**Kik is azok a Küllők? – Egy Népes Család Bemutatkozása**
Amikor a „küllő” szót halljuk, sokan egy általános képet alkotnak egy kis, barnás halról, amely a folyómeder alján él. Azonban a tudomány ennél sokkal finomabb megkülönböztetést tesz. A „küllő” elnevezés valójában a pontyfélék családjába tartozó *Gobionidae* alcsalád több fajára is utalhat, amelyek morfológiai és ökológiai szempontból is hasonlítanak egymásra. Magyarországon a legismertebb és legelterjedtebb a közönséges küllő (*Gobio gobio*), amely a legtöbb tiszta vizű folyóban és patakban megtalálható. De élnek itt más küllőfajok is, melyek közül néhány sokkal érzékenyebb és ezért védett státuszú. Ilyenek például a *Romanogobio vladykovi*, közismertebb nevén a fenékjáró küllő, és a *Gobio obtusirostris*, a homoki küllő (amelyet korábban *Romanogobio kesslerii* néven is említettek, de a taxonómia folyamatosan fejlődik). A közönséges küllőhöz képest ezek a fajok gyakran specifikusabb élőhelyi igényekkel rendelkeznek, ami sebezhetőbbé teszi őket a környezeti változásokkal szemben.
A küllők általában 8-15 cm hosszúak, de kivételes esetekben elérhetik a 20 cm-t is. Testük hengeres, hosszúkás, fejükön két rövid bajuszszál található, amelyek segítségével a fenéken tapogatózva keresik táplálékukat – apró vízi gerincteleneket, rovarlárvákat és algákat. Jellegzetes, foltos mintázatuk kiváló rejtőszínezetet biztosít számukra a kavicsos, homokos mederfenéken. Mivel a meder alján élnek, és táplálkoznak, a küllők kiváló indikátor fajok, vagyis jelenlétük és egészségük sokat elárul a vízi élőhely minőségéről. A tiszta, oxigéndús, hidegebb, áramló vizet kedvelik, ahol elegendő rejtekhelyet találnak a kövek és a vízinövényzet között.
**A Küllő Ökológiai Szerepe: Egy Alapköve az Ökoszisztémának**
Bár méretüknél fogva nem feltűnőek, a küllők rendkívül fontos szerepet töltenek be a vízi ökoszisztéma táplálékláncában. Alapvető táplálékforrást jelentenek számos nagyobb halfaj, például a csuka, a süllő vagy a harcsa számára. Emellett részt vesznek a mederfenék tisztán tartásában azzal, hogy elfogyasztják az elhalt szerves anyagokat és az algákat. Jelenlétük segít fenntartani az ökoszisztéma egyensúlyát és a tápanyagok körforgását. Ha a küllőpopulációk hanyatlásnak indulnak, az gyakran azt jelzi, hogy a vízi környezetben komoly problémák vannak, amelyek kihatnak az egész élővilágra. Éppen ezért a biodiverzitás megőrzésében kulcsfontosságú az olyan alulértékelt fajok védelme is, mint a küllő.
**Veszélyeztetett-e Valójában a Küllő Magyarországon?**
Érkezünk el a cikk legfontosabb kérdéséhez. A válasz, ahogy már utaltunk rá, attól függ, melyik küllőfajról beszélünk.
A közönséges küllő (*Gobio gobio*) Magyarországon jelenleg nem tartozik a védett halfajok közé. Elterjedt, viszonylag ellenálló fajnak számít, amely képes alkalmazkodni bizonyos mértékű környezeti változásokhoz. A legtöbb folyóban és patakban, sőt még egyes tavakban is megtalálható. Globális szinten, az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) Vörös Listáján is „nem veszélyeztetett” (Least Concern) kategóriába sorolják. Tehát pusztán a populációs számok alapján a közönséges küllő nem tekinthető veszélyeztetettnek hazánkban.
Azonban a kép árnyaltabbá válik, ha a specifikusabb küllőfajokat vizsgáljuk:
* A fenékjáró küllő (*Romanogobio vladykovi*) és a homoki küllő (*Gobio obtusirostris*) – mindkettő védett halfaj Magyarországon. Természetvédelmi értékük egyedenként 10.000 Ft. Ezek a fajok sokkal érzékenyebbek az élőhelyi változásokra, preferálják a teljesen természetes, zavartalan mederszakaszokat, a tiszta, oxigéndús vizet és a megfelelő szemcseméretű aljzatot. Populációik gyakran lokálisak és fragmentáltak, ami sebezhetőbbé teszi őket. E fajok esetében tehát egyértelműen beszélhetünk veszélyeztetettségről, és fokozott odafigyelést igényelnek.
A „közönséges” küllő esetében is fontos azonban hangsúlyozni, hogy bár nem védett, az egyedi populációk minősége és az élőhelyeik állapota romló tendenciát mutathat. A túlságosan szennyezett, vagy mesterségesen átalakított szakaszokon a *Gobio gobio* is eltűnhet. Vagyis, bár a faj mint egész nem áll kihalás szélén, az élőhelyek zsugorodása és leromlása hosszú távon súlyosan érintheti a populációkat.
**Milyen Fenyegetések Érik a Küllőket és Vízi Életüket?**
A küllők, függetlenül attól, hogy védettek-e vagy sem, számos, általános vízi élőhelyeket fenyegető tényezővel szembesülnek. Ezek a problémák nemcsak a küllőket, hanem a magyarországi halfajok széles skáláját, sőt az egész vízi ökoszisztémát érintik.
1. **Élőhelypusztulás és -átalakítás:** Ez a legnagyobb fenyegetés.
* **Folyószabályozás és mederkotrás:** A folyók egyenesítése, gátak építése, mederkotrása megszünteti a természetes medermintázatot, az ívó- és búvóhelyeket, a sóderpadokat és az ártéri élőhelyeket. A küllőknek szükségük van a változatos áramlási viszonyokra, a kavicsos aljzatra és a rejtekhelyekre. A csatornázott folyók monotonná válnak számukra.
* **Gátak és duzzasztók:** Ezek elzárják a halak vándorlási útvonalait, fragmentálva a populációkat és gátolva a genetikai sokféleség fenntartását.
* **Parti élőhelyek pusztulása:** A parti növényzet eltávolítása, a folyópartok betonozása erózióhoz, a vízfelmelegedéséhez és a vízminőség romlásához vezet.
2. **Vízszennyezés:** A mezőgazdasági területekről származó tápanyagok (nitrátok, foszfátok) és növényvédő szerek, az ipari szennyvíz, a települési szennyvíz tisztítatlanul vagy nem megfelelő minőségben történő bevezetése drasztikusan rontja a vízminőséget. A küllők, mint a tiszta vizet kedvelő fajok, különösen érzékenyek a szennyeződésekre, az oxigénhiányra és a kémiai anyagokra. A meder iszapossá válása, az oxigénszint csökkenése mind kihat a küllők életfeltételeire.
3. **Klímahatások:** Az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá váló aszályok és hosszan tartó hőhullámok csökkentik a vízszintet és növelik a víz hőmérsékletét, különösen a kisebb patakokban és a sekélyebb folyószakaszokon. Ez stresszes körülményeket teremt a küllők számára, sőt egyes populációk pusztulásához is vezethet. A hirtelen, intenzív esőzések által okozott áradások pedig kimossák az ikrákat és a fiatal egyedeket.
4. **Invazív fajok:** Az idegenhonos halfajok (pl. amur, busa egyes esetei, de akár más invazív gerinctelenek is) megjelenése versengést okozhat az élelemért és az élőhelyért, vagy akár predációval is fenyegetheti a küllőpopulációkat. Bár a küllők kevésbé érintettek az invazív ragadozók által, mint más, nagyobb halak, a táplálékbázisért folytatott verseny továbbra is fennáll.
5. **Túlzott halászat/horgászat (részben):** Bár a küllő gazdasági jelentősége elenyésző, és célzottan nem horgásszák, mellékfogásként gyakran a hálókba kerülhet. Az illegális halászati módszerek, mint például az elektromos halászat vagy a hálók nem megfelelő használata azonban súlyos károkat okozhat a helyi populációkban.
**Mit Tehetünk a Küllőkért és Vizeink Egészségéért? – A Természetvédelem Útjai**
A küllők helyzetének javítása, és általában a magyarországi folyók és patakok egészségének megőrzése komplex megközelítést igényel, amely magában foglalja a tudományos kutatást, a jogi szabályozást és a társadalmi felelősségvállalást.
1. **Élőhely-rehabilitáció és -restauráció:**
* **Folyórenaturáció:** A szabályozott folyószakaszok természetesebb medermintázatának visszaállítása, mellékágak kialakítása, kanyarulatok visszaépítése, mederanyag diverzitásának növelése (kavics, holtfa behelyezése). Ez új ívó- és búvóhelyeket teremt a küllők és más halak számára.
* **Gátak átjárhatóvá tétele:** Halkeresztezők, hallépcsők építése, vagy akár kisebb gátak lebontása, ahol ez lehetséges, segít a populációk közötti genetikai áramlás helyreállításában.
* **Parti zónák védelme:** A folyópartok természetes növényzetének megőrzése és helyreállítása (fásítás, cserjék telepítése) megköti a talajt, árnyékot biztosít, és szűri a bemosódó szennyezőanyagokat.
2. **Vízminőség javítása:**
* **Szennyvízkezelés:** A települési és ipari szennyvíz hatékonyabb tisztítása, a tisztítatlan szennyvíz bevezetésének teljes megszüntetése.
* **Fenntartható mezőgazdaság:** A műtrágya- és növényvédőszer-használat csökkentése, az erózió elleni védekezés, pufferzónák kialakítása a szántók és a vizek között.
* **Szigorúbb környezetvédelmi szabályozás:** A vízszennyezők szigorúbb ellenőrzése és szankcionálása.
3. **Kutatás és monitoring:** A küllőpopulációk méretének, eloszlásának és genetikai sokféleségének folyamatos felmérése elengedhetetlen a hatékony természetvédelmi stratégiák kidolgozásához. Meg kell különböztetni az egyes küllőfajokat, hogy célzottabb védelmi intézkedéseket lehessen tenni.
4. **Tudatosság növelése és oktatás:** A lakosság, különösen a horgászok és a vízi sportok kedvelőinek tájékoztatása a küllők fontosságáról és a vízi élőhelyek védelméről. Minél többen ismerik fel e fajok értékét, annál nagyobb eséllyel támogatják a természetvédelem erőfeszítéseit.
5. **Nemzetközi együttműködés:** Mivel a Duna-vízgyűjtő rendszerről van szó, a határokon átnyúló együttműködés kulcsfontosságú a vízminőség és az élőhelyek védelmében.
**Konklúzió: A Küllő, Mint A Víz Egészségének Tükre**
A kérdésre, hogy veszélyeztetett faj-e a magyarországi küllő, a válasz tehát kettős: a közönséges küllő (*Gobio gobio*) széles körben elterjedt és jelenleg nem védett, bár lokális populációi érzékenyek a romló környezeti feltételekre. Ugyanakkor a fenékjáró küllő (*Romanogobio vladykovi*) és a homoki küllő (*Gobio obtusirostris*) egyértelműen védettek és sebezhetők, és létük fokozott odafigyelést igényel.
Összességében elmondható, hogy a küllők helyzete szorosan összefügg vizeink általános állapotával. Ők a víz egészségének lakmuszpapírjai. Ha a küllők eltűnnek, az azt jelenti, hogy a folyók és patakok már nem képesek fenntartani a természetes életközösségeiket. A küllők védelme ezért nem csupán egy kis hal megmentéséről szól, hanem sokkal inkább arról, hogy megóvjuk a magyarországi vizek élővilágának sokszínűségét, és biztosítsuk a jövő generációk számára is a tiszta, élő folyókat és patakokat. Feladatunk, hogy felismerjük ezen apró lények jelentőségét, és aktívan hozzájáruljunk a vízi élőhelyeink megőrzéséhez. Ne feledjük: minden csepp számít, és minden apró fajnak helye van a természet nagyszabású mozaikjában.