Üdvözöljük a vízen, ahol a csend és a természet nyugalma összeér a horgászat izgalmával! Ma egy olyan klasszikus, mégis rendkívül hatékony módszerről lesz szó, amely a part közelében rejtőző, óvatos dévérkeszegek elejtésére specializálódott: az úszós technika. Sokan gondolják, hogy a nagy dévéreket csak távoli etetésekkel, feederbottal lehet horogra csalni, pedig a part menti sáv gyakran rejt kapitális példányokat, amelyek előszeretettel keresgélnek táplálékot a sekélyebb vizekben. Ez a cikk egy átfogó útmutató a part menti úszós dévérkeszeg horgászathoz, a felszerelés kiválasztásától a csalizási és etetési stratégiákig.
Miért épp a part menti úszós horgászat?
A part menti horgászat számos előnnyel jár. Először is, kevesebb felszerelést igényel, könnyebben hozzáférhető, és gyakran még az erősen horgászott vizeken is rejthet meglepetéseket. A dévérek, bár mélyvízi halaknak tartják őket, előszeretettel táplálkoznak a part menti sávban, különösen, ha ott búvóhelyet vagy gazdag táplálékforrást találnak. Az úszós technika lehetővé teszi a rendkívül finom és precíz csalifeljánlást, ami kulcsfontosságú az óvatos dévérek becserkészéséhez. A lebegő úszó a hal minden apró mozdulatát jelzi, és páratlan élményt nyújt, amikor az az „úszóeltűnés” pillanata bekövetkezik.
A Dévérkeszeg Anatómia és Viselkedés – Ismerd Meg Ellenfveled!
Mielőtt belevágunk a technika rejtelmeibe, érdemes kicsit megismerkedni a dévérkeszeggel (Abramis brama) mint hallal. A dévérkeszeg lapos testű, oldalról erősen összenyomott, magas hátú hal. Szája lefelé nyíló, kiölthető, amivel a fenékről gyűjtögeti a táplálékot. Ezt a táplálkozási szokást kell kihasználnunk. Főleg fenéklakó gerinctelenekkel, iszappal, kisebb növényi részekkel táplálkozik. Szereti a lassú folyású vagy álló vizeket, iszapos, növényzettel dús aljzatot. A dévérek csapatosan élnek, és ha egy példányt megfogunk, nagy eséllyel számíthatunk további kapásokra ugyanazon a helyen. Hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak, de megfelelő etetéssel egész nap a horgászhelyen tarthatók. Tavasszal és ősszel gyakrabban keresik fel a sekélyebb, felmelegedő vagy oxigéndúsabb part menti sávokat, nyáron inkább az esti órákban, télen pedig a mélyebb, nyugodtabb részeken tartózkodnak.
A Megfelelő Felszerelés – A Pontosság Kulcsa
Horgászbot:
A part menti úszós horgászathoz ideális a 3,6-4,5 méter hosszú, könnyű és gerinces bot. Ezek lehetnek:
- Match bot: A legelterjedtebb választás, kifejezetten úszózásra fejlesztették ki. Könnyű, rugalmas, és finom, távoli dobásokat tesz lehetővé. 3,9-4,2 méteres hosszuk a legpraktikusabb.
- Bolognai bot: Hosszabb (5-7 méter), teleszkópos bot, elsősorban folyóvízi horgászatra, vagy ha távolabb kell bedobni az úszót, de mégis finom, úszós szerelékre van szükség. Part mentén kevésbé indokolt a nagy hossza.
- Rakós bot: A profi versenyhorgászok kedvence. Rendkívüli precizitást tesz lehetővé a csalifeljánlásban és az etetésben. Part mentén, ha nem kell messzire dobni, és az alaposság a cél, páratlan. Azonban drágább és bonyolultabb a kezelése.
Válasszunk olyan botot, amelynek spicce lágy, de a gerince elég erős ahhoz, hogy a nagyobb dévérek kirohanásait is elviselje. Az akciója legyen progresszív, hogy elnyelje a hal mozgását.
Orsó:
Egy kis méretű (1000-3000-es), könnyű, megbízható elsőfékes vagy hátsófékes orsó a megfelelő. Fontos a finom és precíz fékbeállítás, mivel vékony zsinórokkal dolgozunk. A zsinór befogadóképessége ne legyen túl nagy, hiszen általában elegendő 100-150 méter zsinór.
Zsinór:
A főzsinór legyen monofil, átlátszó vagy víztiszta színű, 0,14-0,18 mm vastagságú. A horgelőke ennél is vékonyabb, 0,10-0,14 mm vastagságú fluorocarbon vagy monofil zsinór. A fluorocarbon előnye, hogy szinte láthatatlan a víz alatt, ami az óvatos dévéreknél kulcsfontosságú. Az előke hossza általában 15-30 cm, de változtatható a kapókedv és az aljzat függvényében.
Úszók:
Az úszó a rendszer lelke. Part menti horgászathoz a finom, érzékeny úszók az ideálisak.
- Fix úszók: Ha a vízmélység nem haladja meg a bot hosszát, akkor a fixen rögzített úszók a legalkalmasabbak. Pl.: bot úszó (stick float), vékony testű match úszók. Ezek 0,5-2 gramm teherbírásúak.
- Csúszó úszók: Mélyebb vizek esetén, ahol a fix úszó már nem használható a dobás miatt, a csúszó úszó a megoldás. Ez egy ütközőre fut fel, így állítható a mélység. Pl.: vékony testű waggler úszók, vagy speciális csúszó úszók. Teherbírásuk 2-5 gramm is lehet.
A úszó beállítása rendkívül fontos! Az úszó teste lehetőleg csak egy kevés, jól látható résszel emelkedjen ki a vízből, jelezve az apró rezdüléseket is.
Ólmozás:
Az ólmozás célja az úszó kisúlyozása és a csalinak a kívánt sebességgel való süllyesztése. Két fő típusa van:
- Sörétólmok: Több kisebb sörétólommal a zsinóron eloszlatva érhetjük el a legfinomabb csalifeljánlást. A súly nagy részét az úszó alatt, közel a horoghoz helyezzük el (bulk shot), de néhány kisebb sörétet (dropper shot) elszórva is elhelyezhetünk az ólom és az úszó között. Ez utóbbi segíti a csali természetes süllyedését és az apróbb kapások jelzését.
- Olomcseppek (Stotz): Ezek kíméletesebbek a zsinórhoz, mint a hagyományos sörétólmok.
A lényeg, hogy a csali természetesen süllyedjen az etetésre, és az ólmozás ne keltse gyanúját a halnak.
Horgok:
Válasszunk vékony húsú, éles, jó minőségű horgokat. A dévér keszeg szája viszonylag puha, ezért a túl vastag horog roncsolhatja. Méretben 12-es és 18-as között mozogjunk, a csali méretétől és a dévér keszeg méretétől függően. Klasszikus horogtípusok pl. a keszegező horog (pl. Kamasan B511, Preston PR36). A szakáll nélküli horgok kíméletesebbek a halhoz, és gyorsabb horogszabadítást tesznek lehetővé.
Egyéb fontos kiegészítők:
Merítőháló (finom szövésű), haltartó, horogszabadító, ólomozó fogó, előketartó, dörzsölő, esetleg ülőláda vagy horgászszék.
Etetőanyag – A Mágnes a Víz Alatt
Az etetőanyag a dévérhorgászat alapja. A cél a halak odacsalogatása és ott tartása a horgászhelyen.
- Összetétel: A dévér keszeg szereti az édes, fűszeres és finom szemcséjű etetőanyagokat. Keressünk olyat, amiben van egy kevés kukorica, édes keksz, vanília vagy karamell aroma. A sötétebb színű etetőanyag általában jobb, mivel kevésbé riasztja a halakat a tiszta vízben. A finom szemcsézetű etetőanyagok „felhőt” képeznek a vízben, ami felkelti a halak figyelmét.
- Kiegészítők: Dévérezéshez kiváló kiegészítők a főtt kender, tört kukorica, apró pellet, szárított szúnyoglárva (bloodworm), és persze a csonti vagy pinki. Az élő anyagok rendkívül vonzóak.
- Keverés: Az etetőanyagot fokozatosan adagolt vízzel, alaposan keverjük be, majd hagyjuk állni 10-15 percig, hogy az összes szemcse felszívja a vizet. Ezután még egyszer keverjük át, ha szükséges, szitáljuk át, hogy teljesen csomómentes és homogén legyen. A konzisztencia legyen olyan, hogy a gombócok szépen szétessenek a fenéken, de a dobást és a becsapódást is bírják. Ne legyen túl ragadós, mert az a halakat elriaszthatja, és ne legyen túl száraz, mert akkor szétesik még mielőtt leérne.
- Etetés:
* Alapetetés: Kezdésként dobjunk be 3-5 nagyobb etetőanyag gombócot a választott horgászhelyre. Az etetést pontosan, egy pontra végezzük.
* Után etetés: Ezt követően, a kapásoktól függően, kisebb mennyiségű, diónyi-mogyorónyi gombócokkal, vagy egy csészés merítővel folyamatosan tartsuk fenn az érdeklődést. A túletetés az egyik legnagyobb hiba, ami elűzheti a halakat! Inkább kevesebbet, de gyakrabban.
Csalik – Az Ínycsiklandó Falatok
A dévér keszeg sokféle csalira fogható, de a legnépszerűbbek és leghatékonyabbak a következők:
- Csonti (fehér, piros, vegyes): Verhetetlen, univerzális csali. Egy vagy több szemet is feltehetünk a horogra.
- Pinki: Kisebb, finomabb, mint a csonti. Hideg vízben, vagy finom kapásoknál hatékonyabb.
- Giliszta (dendrobena, trágyagiliszta): Kisebb darabokra vágva, vagy egészben felkínálva is kiváló. Különösen nagyobb dévérekre.
- Kukorica (csemegekukorica, főtt pontyozó kukorica): Édes íze vonzza a dévéreket. Egy-két szem a horogra.
- Pellet (mikro pellet): Kisméretű, 2-4mm-es pellet, etetőanyagba vagy horogra fűzve.
- Kenyérrózsa, tészta: Régi, de hatékony csalik, különösen, ha a halak megszokták.
Gyakran a szendvics csalik a leghatékonyabbak, pl. csonti + kukorica, vagy giliszta + csonti. Kísérletezzünk bátran!
A Technika Lépésről Lépésre – A Mesteri Precízió
1. Helyválasztás:
Keressünk olyan part menti részt, ahol a dévérek előszeretettel tartózkodnak. Ez lehet nádas szél, bedőlt fa, bokor alja, víz alatti akadály, törés vagy bármilyen olyan hely, ahol a halak biztonságban érzik magukat, és táplálékot találnak. A 1,5-3 méteres vízmélység ideális lehet. Fontos a nyugodt, kevésbé zavart hely.
2. A Vízmélység Kimérése (Plumbálás):
Ez a legkritikusabb lépés! Az úszós horgászat lényege a pontos mélységállítás. Egy fenékólmot akasszunk a horogra, és dobjuk be a tervezett etetési pontra. Az úszót addig tologassuk a zsinóron, amíg az éppen csak ki nem emelkedik a vízből, vagy éppen el nem süllyed. A dévér keszeg esetében gyakran az a leghatékonyabb, ha a horog a csalival épp csak érinti a feneket, vagy akár 5-10 cm-t túlméretezve a főólom fekszik a fenéken, és a horog csali pedig az ólom felett lebeg (touch-the-bottom vagy overdepth technika). Ez a halak természetes táplálkozását utánozza. Jegyezzük meg a pontos mélységet, és vegyük le az ólmot a horogról.
3. A Szerelék Összeállítása és Finomhangolása:
Helyezzük fel az úszót, az ólmokat, és kössük fel az előkét a horoggal. Ügyeljünk rá, hogy az ólmok elhelyezése pontosan megfeleljen az úszó teherbírásának és a kívánt süllyedési sebességnek. A úszó beállítás legyen olyan, hogy a legkisebb rezdülést is észrevegyük.
4. Az Alapetetés:
Miután mindent beállítottunk, dobjuk be az etetőanyag gombócokat a bemért pontra. Használjunk lehetőleg azonos erőt és irányt, hogy minél pontosabban etessünk. Ne feledjük, a part mentén sokszor elegendő néhány jól elhelyezett gombóc.
5. A Dobás és a Csalifeljánlás:
Óvatosan, de határozottan dobjunk a horoggal a beetetett területre. A dobás után hagyjuk, hogy a szerelék természetesen süllyedjen le. Figyeljük az úszót már ekkor is, mert sokszor a süllyedő csalira is kapás van!
6. A Kapás és a Bevágás:
A dévér kapása gyakran finom, lassan lemerülő úszó, vagy az úszó felemelkedése, eldőlése, oldalra mozdulása. Gyakran az úszó lassan, bizonytalanul elmerül, majd kiemelkedik – ez a jel is dévérre utal. Ne kapkodjuk el a bevágást, várjuk meg, amíg a hal rendesen elviszi az úszót vagy egyértelmű kapásjelzést látunk. A bevágás legyen gyors, de finom, csuklóból indított mozdulat.
7. A Hal Fárasztása:
A dévérek a part közelében is erősen küzdhetnek, különösen a nagyobb példányok. Ne erőltessük, hanem a bot rugalmasságát és az orsó fékjét használva fárasztjuk ki a halat. A dévér szája puha, ezért óvatosan bánjunk vele. Ha nagyobb példánnyal van dolgunk, ne emeljük ki bottal, hanem használjunk merítőhálót.
Szezonális Tippek
- Tavasz: A víz felmelegedésével a dévérek előmerészkednek a mélyebb részekből. Finomabb etetés, csonti vagy pinki a legjobb csalik. A sekélyebb, naposabb partmenti részek a preferáltak.
- Nyár: A melegebb vízben a dévérek aktívabbak. A kora reggeli és késő esti órák a legjobbak. Erősebb etetés, kukorica, pellet, vagy szendvics csalik is jól működnek. Éjszaka gyakran a part menti részeken táplálkoznak.
- Ősz: A víz hűlésével a dévérek felkészülnek a télre, intenzíven táplálkoznak. Koncentrált etetés, giliszta, vérféreg (szúnyoglárva) a hatékony. A délutáni órák is eredményesek lehetnek.
- Tél: A dévérek a mélyebb, nyugodtabb vizekbe húzódnak. A part menti úszós horgászat ekkor kevésbé eredményes, de ha befagyás előtti vagy jégolvadás utáni enyhe napokat találunk, finom szerelékkel, minimális etetéssel (bloodworm) próbálkozhatunk a mélyebb partmenti szakaszokon.
Gyakori Hibák és Elkerülésük
- Túletetés: A leggyakoribb hiba. Inkább kevesebbet, de gyakrabban etessünk. A dévér hamar jóllakik, és elúszik.
- Nem megfelelő mélységállítás: Ha a csali túl magasan vagy túl mélyen van, a dévér nem veszi fel. A pontos plumbálás elengedhetetlen.
- Túl erős felszerelés: A vastag zsinór, nagy horog, túlzottan durva úszó elriaszthatja az óvatos dévéreket.
- Zajongás, kapkodás: A dévérek rendkívül érzékenyek a zajra és a hirtelen mozgásra. Legyünk csendesek és nyugodtak a parton.
- Rossz etetőanyag konzisztencia: Ha túl ragacsos, nem oldódik, ha túl száraz, szétesik.
Tippek a Sikerhez
- Patience (Türelem): A dévérhorgászat türelmet igényel. Lehet, hogy perceket, de akár órákat is várni kell az első kapásra.
- Observation (Megfigyelés): Figyeljük a vizet, a halak mozgását, a buborékokat. Ez segít az etetés és a kapás felismerésében.
- Adaptability (Alkalmazkodás): Ha valami nem működik, ne féljünk változtatni! Változtassunk a csalin, az etetésen, a mélységen.
- Stealth (Óvatosság): Közelítsük meg csendesen a horgászhelyet, kerüljük a felesleges mozgást és zajt.
- Quality Baits (Minőségi csalik): Mindig friss és jó minőségű csalikat használjunk.
Összegzés
A part menti úszós dévérkeszeg becserkészése egy rendkívül élvezetes és technikás horgászmódszer, amely a finomságra és a precizitásra épül. Nem csak nagy zsákmányt ígérhet, hanem lehetőséget ad a természet közelségének megtapasztalására és a horgászat alapvető elveinek elsajátítására. A megfelelő felszereléssel, jól kiválasztott etetőanyaggal és csalikkal, valamint kellő türelemmel és megfigyelőképességgel bárki sikerrel járhat. Adjon egy esélyt ennek a klasszikus technikának, és garantáltan új élményekkel gazdagodik a vízparton! Görbüljön a bot!