A magyar vizek egyik leggyakoribb és talán legmegosztóbb hala a lapos keszeg, vagy tudományosabb nevén a dévérkeszeg (Abramis brama). Testének jellegzetes, oldalról lapított formájáról kapta hétköznapi nevét, ami azonnal felismerhetővé teszi a horgászok és a halpiac látogatói számára. Bár országszerte elterjedt, és számos folyóban, tóban, holtágban otthonra talál, sok tévhit és legenda kering körülötte, amelyek gyakran indokolatlanul árnyékolják be hírnevét. De vajon mi igaz ezekből az állításokból, és mi az, ami csupán mendemonda?
Ebben a cikkben alaposan körbejárjuk a lapos keszeggel kapcsolatos leggyakoribb mítoszokat, megvizsgáljuk a valóságot a tudomány és a horgásztapasztalatok tükrében, és reményeink szerint segítünk Önnek is új szemmel nézni erre a sokszínű és érdekes halfajra.
A lapos keszeg bemutatása: A valóság alapjai
Mielőtt belemerülnénk a tévhitekbe, ismerkedjünk meg közelebbről a lapos keszeggel. A dévérkeszeg a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozik, és Európa, valamint Nyugat-Ázsia lassú folyású folyóinak, tavainak, holtágainak, mocsaras területeinek és víztározóinak tipikus lakója. Fenéklakó hal, ami azt jelenti, hogy táplálékát elsősorban a fenék iszapjából vagy homokjából szedi. Étrendje rendkívül változatos: apró gerincteleneket (rovarlárvák, férgek, csigák), növényi részeket, algákat, sőt, néha még halikrát is fogyaszt. Jellemzően csapatosan él, és mérete elérheti az 50-60 cm-t, súlya pedig a 3-5 kg-ot, bár ennél nagyobb, kapitális példányok is előfordulnak.
Horgászati szempontból a dévérkeszeg rendkívül népszerű célpont, különösen a versenyhorgászok körében, de hobbihorgászok is előszeretettel keresik, hiszen nagy számban fogható, és kiválóan alkalmas a fenekező, úszós vagy feeder technikák gyakorlására.
A leggyakoribb tévhitek és a valóság
1. mítosz: „A lapos keszeg mindig iszapos ízű.”
Ez az egyik legelterjedtebb és legkárosabb tévhit. Valóban előfordulhat, hogy a rossz minőségű, iszapos vizű, oxigénhiányos élőhelyről származó dévérkeszegnek kellemetlen, iszapos utóíze van. Azonban ez nem a hal sajátossága, hanem a környezetéből fakadó probléma. A tiszta vizű folyókból, tavakból kifogott dévérkeszeg húsa meglepően finom, kellemes ízű. A tévhitet továbbá erősítheti a hal nem megfelelő kezelése a fogás után. Ha a halat hazaszállítás előtt nem tisztítják meg megfelelően, vagy nem engedik pihenni tiszta vízben, az ízproblémák könnyebben jelentkeznek. Sokan javasolják, hogy a kifogott halat pár órára tiszta, hideg vízbe tegyük, mielőtt feldolgozzuk, ez sokat javíthat az ízén.
2. mítosz: „Túl sok a szálkája, ehetetlen.”
A dévérkeszeg, mint a pontyfélék általában, valóban sok Y alakú izomközti szálkával rendelkezik. Ez tény, nem tévhit. Viszont az állítás, miszerint emiatt ehetetlen, már túlzás. A szálkák megfelelő előkészítéssel – például a hal beszaggatásával (sűrűn beirdalásával a gerinc mentén), ami során a szálkákat apró darabokra vágjuk, melyek sütéskor ropogóssá válnak és könnyedén fogyaszthatók – szinte észrevétlenné tehetők. Emellett a nagyobb példányok filézésekor a szálkák eltávolítása is megoldható. Sokan készítenek belőle halászlét, ahol a szálkák a szűrőn fennmaradnak, vagy paprikást, ahol a hosszú főzés miatt omlósra főnek. A megfelelő elkészítési mód ismerete kulcsfontosságú, és ha elsajátítjuk, a dévérkeszeg kiváló alapanyaggá válik.
3. mítosz: „A lapos keszeg értéktelen, csak a macskának való.”
Ez a tévhit különösen elkeserítő, mivel a lapos keszeg nemcsak ökológiai szempontból fontos, de konyhai értéke is jelentős. Számos országban, köztük Oroszországban, Lengyelországban és a Baltikumban igazi csemegének számít, különösen füstölve vagy szárítva. Magyarországon is sok háztartásban készítenek belőle finom fogásokat. Magas a fehérjetartalma, Omega-3 zsírsavakban gazdag, és számos vitamint, ásványi anyagot tartalmaz, mint például D-vitamin, B12-vitamin, szelén és foszfor. A horgászok körében pedig a dévérkeszeg horgászata kihívást jelentő, technikás sport, ami precíziót és türelmet igényel. Értéke tehát sokrétű, és semmiképpen sem korlátozódik a háziállatok etetésére.
4. mítosz: „Csak állóvizekben, tavakban él.”
Bár a dévérkeszeg valóban kedveli a tavakat, holtágakat és a lassú folyású, növényzettel dús folyószakaszokat, egyáltalán nem korlátozódik állóvizekre. Nagyszámban él a nagy folyóinkban, mint a Duna vagy a Tisza is, különösen a lassabb sodrású, mélyebb részeken, öblökben. Ott, ahol bőségesen talál táplálékot és menedéket a ragadozók elől. Tehát találkozhatunk vele szinte bármilyen, a számára megfelelő élőhelyi adottságokkal rendelkező hazai vízben.
5. mítosz: „Nem nő meg nagyra, csak apró példányok vannak.”
A dévérkeszeg átlagos mérete valóban kisebb, mint a pontyé vagy a harcsáé, de ez nem jelenti azt, hogy ne nőne meg jelentős súlyúra. Ahogy korábban is említettük, az 50-60 cm-es, 3-5 kg-os példányok egyáltalán nem ritkák, és kapitális, akár 8 kg-ot is meghaladó dévérekről is vannak feljegyzések. Ezek a nagytestű halak komoly kihívást jelentenek a horgászok számára, és valódi trófeának számítanak. A méret a táplálékbázistól és az élőhelytől is függ, bőséges táplálék és megfelelő körülmények között a dévérek is szép nagyra nőnek.
6. mítosz: „Minden dévérkeszeg azonos a lapos keszeggel.”
Ez inkább egy elnevezési pontatlanság, mint tévhit. A „lapos keszeg” valóban a dévérkeszeg informális neve, hangsúlyozva a fajra jellemző, oldalról lapított testformát. Azonban léteznek más keszegfajok is hazánkban, mint például a karikakeszeg (Blicca bjoerkna), a bagolykeszeg (Abramis sapa) vagy az ezüstkárász (Carassius gibelio), amelyet néha tévesen szintén keszegnek neveznek. Bár mindegyikük hasonló testfelépítéssel rendelkezhet, genetikailag és morfológiailag elkülönülnek egymástól. A „lapos keszeg” tehát specifikusan a dévérkeszegre utal a köznyelvben.
7. mítosz: „Csak kukoricával fogható.”
Bár a kukorica rendkívül hatékony csali a dévérkeszeg horgászatában, és az egyik legkedveltebb a horgászok körében, távolról sem ez az egyetlen hatékony csalifajta. A dévérkeszeg rendkívül opportunista táplálkozó, és szívesen fogyasztja a gilisztát, csontkukacot, pelletet, magvakat, sőt, bojlit is. A sikeres horgászat kulcsa a megfelelő etetőanyag és a célzott csali kiválasztása, figyelembe véve az adott vízterület adottságait és a halak táplálkozási szokásait. A változatosság pedig gyakran hozza meg a sikert!
Miért élnek még ma is ezek a tévhitek?
A fenti tévhitek tartóssága több okra vezethető vissza:
- Történelmi okok: Korábban, amikor a vízszennyezés nagyobb mértékű volt, és a vízminőség sok helyen rosszabb volt, valóban gyakoribbak lehettek az iszapos ízű halak. Ez az emlék generációról generációra öröklődött.
- Tudatlanság és kényelem: Sokak számára egyszerűbb leírni egy halat a szálkái vagy vélt íze miatt, mint megtanulni a megfelelő elkészítési módokat. A „csak a macskának jó” mondás egyfajta kényelmes felmentést ad a próbálkozás alól.
- Státuszszimbólum: A ponty, harcsa, süllő sokak szemében „nemesebb” halnak számít, és a dévérkeszeg iránti előítélet talán abból is fakad, hogy sokkal könnyebben fogható, így kevésbé érződik „értékesnek” a zsákmány.
- Szelektív tapasztalat: Aki csak rossz vizű helyről fogott dévért, vagy rosszul készítette el, annak negatív tapasztalata megerősíti az előítéletet, és ezt továbbadja.
A lapos keszeg valós értéke
A tévhitek ellenére a lapos keszeg egy rendkívül értékes halfaj, mind ökológiai, mind horgászati, mind kulináris szempontból. Fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában, mint a tápláléklánc egyik eleme. A horgászatban pedig számos technikával megfogható, izgalmas sportélményt nyújt, különösen a finomszerelékes horgászat kedvelőinek. Húsa, amennyiben tiszta vízből származik és megfelelően készítik el, ízletes és tápláló. Kiválóan alkalmas sütésre, főzésre, füstölésre, pástétomok készítésére, és még sok másra. Gazdag fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban, így egészséges táplálékforrás lehet.
Összegzés
A lapos keszeg körüli tévhitek és legendák sok esetben a múltból erednek, a tapasztalatok félreértelmezéséből vagy a megfelelő ismeretek hiányából fakadnak. Reméljük, hogy ez a cikk segített eloszlatni néhány elterjedt mítoszt, és bemutatta, hogy a dévérkeszeg valójában egy sokoldalú, ízletes és horgászati szempontból is izgalmas hal. Ne ítéljük meg előre! Adjunk neki egy esélyt, kóstoljuk meg megfelelően elkészítve, vagy próbáljuk meg kifogni a sporthorgászat keretein belül. Lehet, hogy Ön is rájön, hogy a lapos keszeg sokkal többet ér, mint amit a legendák sugallnak.
Gondoljunk csak bele: a horgászat nem csupán a halak kifogásáról szól, hanem a természet megismeréséről, tiszteletéről és a benne rejlő értékek felismeréséről is. A lapos keszeg pedig abszolút megérdemli a megbecsülést!