A dévérkeszeg (Abramis brama) az egyik leggyakoribb és legnépszerűbb halfaj hazánk vizeiben. Szinte minden folyóban, tóban és holtágban megtalálható, éppen ezért számtalan horgász kedvence, legyen szó akár kezdőről, akár tapasztalt, profi sporttársról. Rendkívül elterjedt, mégis rengeteg tévhit és legenda kering körülötte a horgászok között, amelyek sokszor inkább hátráltatják, mint segítik a sikeres fogásokat. Ideje tisztába tenni a dolgokat! Ebben a részletes cikkben alaposan körbejárjuk a leggyakoribb dévér horgászat-hoz kapcsolódó tévhiteket, megcáfoljuk őket, és praktikus tanácsokkal látjuk el, hogy valóban kiemelkedő eredményeket érhess el.
Miért keringenek annyi tévhit egy ilyen elterjedt halról?
A válasz egyszerű: a dévérkeszeg rendkívül alkalmazkodóképes, csoportosan él, és gyakran nagy egyedszámban fordul elő. Ez a számosság és elterjedtség azt eredményezi, hogy sokan hajlamosak alábecsülni a fajt, és „egyszerűnek” tekinteni a horgászatát. Azonban a dévér viselkedése, táplálkozása és kapási hajlandósága sokkal komplexebb, mint gondolnánk. A hiedelmek sokszor régről, a tapasztalatlanabb horgászok téves következtetéseiből, vagy épp a vízi viszonyok félreértelmezéséből erednek. Vegyük sorra a legelterjedtebb mítoszokat!
1. tévhit: A dévér csak „szennyes”, olcsó etetőanyagot eszik, ami tele van porral és felhővel.
Ez az egyik leggyakoribb tévhit, ami makacsul tartja magát, különösen a régebbi idők horgászai körében. Sokan úgy gondolják, hogy a dévér egy „mindenevő” szemetesláda, amelyik megelégszik bármilyen etetőanyaggal, ami csak a fenékre kerül. A „szennyes” kifejezés legtöbbször arra utal, hogy nem kell válogatósnak lenni, és akár egy kevésbé minőségi, vagy otthon barkácsolt, lisztes etetőanyag is megteszi. Valóban igaz, hogy a dévér az iszapos fenékről is felszedi a táplálékot, és szereti a finom szemcséket, amelyek felhőt képeznek a vízben és ingerlik a kapásra. Azonban ez nem jelenti azt, hogy megelégszik a rossz minőséggel.
A valóság: A dévérkeszeg igenis válogatós tud lenni, és a minőségi etetőanyag dévérre sokkal jobb eredményeket hoz! A modern etetőanyagok speciális összetevőket, aromákat, és mechanikai tulajdonságokat tartalmaznak, amelyek célzottan a dévér érzékszerveire hatnak. A jó etetőanyag nem csak porzik, hanem megfelelő szemcsemérettel rendelkezik, tartalmazza a hal számára vonzó tápanyagokat (fehérje, szénhidrát), és lassan oldódik, folyamatosan csalogatva a halakat az etetésre. A túl sok por és a rossz minőségű alapanyagok épp ellenkező hatást érhetnek el: elriaszthatják a halat, vagy épp túletetik őket anélkül, hogy a horgot megtalálnák. A dévér szereti a változatos, de minőségi táplálékot. Ne féljünk a prémium etetőanyagoktól, és kísérletezzünk aromákkal, mint például a vanília, karamell, édesgyökér, vagy akár a halas ízesítések is működhetnek bizonyos helyzetekben.
2. tévhit: A dévér csak álló, iszapos vízben kap, és utálja a tiszta vizet vagy az áramlást.
Sokan társítják a dévérkeszeget az iszapos, „pocsolya” vizekkel, mondván, ott érzi magát a legjobban, és ott a legkönnyebb megfogni. Ez részben igaz, hiszen sok magyarországi tóban és holtágban előszeretettel tartózkodik az iszaposabb fenékrészeken. Azonban ez messze nem jelenti azt, hogy kizárólag ilyen körülmények között érdemes rá vadászni, vagy hogy utálná a tiszta vizet vagy az áramlást.
A valóság: A dévér kiválóan alkalmazkodik a különböző vízviszonyokhoz. Bár szereti az iszapos fenekű részeket, mivel ott bőségesen talál természetes táplálékot, egyáltalán nem ritka a tiszta vizű tavakban, sőt, a folyók lassabb áramlású szakaszain, öbleiben, vagy akár a folyóvizek öblözeteiben is. A lényeg az oxigénellátottság és a táplálék elérhetősége. Tiszta, oxigéndús vízben a dévér sokkal aktívabb, élénkebb, és táplálkozó kedvűbb lehet. Folyóvízen a meder törései, a bedőlt fák környéke, vagy a lassabb sodrású részek (pl. kikötők, befolyók) mind remek dévérkeszeg horgászat-i helyek lehetnek. A folyami dévér gyakran nagyobb és erősebb is. A kulcs az, hogy megtaláljuk, hol tartózkodnak a halak az adott vízen és az adott körülmények között, és ne korlátozzuk magunkat kizárólag az iszapos részekre.
3. tévhit: A dévér egy „buta” hal, könnyű megfogni, nem kell hozzá semmi extra trükk.
Talán ez az a tévhit, ami a legtöbb kudarcot okozza a dévérhorgászatban. Mivel elterjedt, sokan úgy gondolják, hogy elég csak bedobni valahova, és a dévérek majd maguktól ráakadnak a horogra. Ez a hozzáállás vezet ahhoz, hogy sokszor a kezdő (vagy épp lusta) horgászok nem érnek el sikereket, majd csalódottan hagyják ott a pecát.
A valóság: A dévérkeszeg horgászat egy rendkívül finom és technikás dolog. Bár időnként beáll egy olyan nap, amikor „mindent” megesznek, ez ritka. Általában a dévér rendkívül óvatos hal. A kapásai sokszor rendkívül finomak, alig észrevehetőek – egy lassan leálló spiccről, vagy egy apró, remegő mozgásról van szó, amit csak a gyakorlott szem vesz észre. A felszerelés összeállítása (vékony zsinór, apró horog, precíz ólmozás, érzékeny spicc), az etetés technikája, a csalifelkínálás módja (pl. lebegtetett csali, vagy épp fenéken fekvő) mind kritikus fontosságú. A dévér nagyon érzékeny a zajokra, a mozgásra, és a környezet változásaira. Gyakran az etetésen is csak a nagy egyedek óvatosabbak, a kisebbek bátrabban beállnak. A sikeres dévér fogás sok türelmet, megfigyelést és folyamatos alkalmazkodást igényel. Aki azt hiszi, a dévér buta, az bizonyára még nem találkozott egy igazán rafinált, kapitális példánnyal.
4. tévhit: A dévér nem nő meg nagyra, vagy csak a nagy példányok számítanak.
Sokan lebecsülik a dévér méretét, mondván, az csak egy „tenyeres” hal, amiből nem lehet igazán nagyot fogni. Mások épp ellenkezőleg, csak a rekord méretű példányokra vadásznak, és lenézik a kisebbeket.
A valóság: A dévérkeszeg meglepően nagyra tud nőni! Bár a legtöbb kifogott példány 0,5-1,5 kg körüli, hazánkban nem ritka a 2-3 kg-os egyed sem, és Európa más részein, vagy akár régebbi feljegyzések szerint a 4-5 kg-os „tányérok” sem számítanak rendkívülinek. Egy ekkora hal kifárasztása már komoly kihívás, és felejthetetlen élmény. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem csak a méret számít. A horgászat élménye nem csak a rekordokról szól. A kisebb dévérek is rendkívül élénk kapással és szép fárasztással ajándékoznak meg minket, és nagyszerűen szórakozhatunk velük. Minden kifogott hal egy siker, függetlenül a méretétől. Ráadásul a kisebb példányok segítenek az etetés beállításában és a kapások azonosításában, amíg meg nem érkeznek a nagyobb egyedek.
5. tévhit: A dévér csak meleg időben, nyáron kap igazán jól.
Gyakori, hogy a horgászok szezonális halnak tekintik a dévért, mondván, télen, vagy hideg időben felesleges rá menni, mert nem táplálkozik. Ez részben igaz, hogy a meleg víz aktivizálja a halak anyagcseréjét, de nem jelenti azt, hogy hidegben teljesen leállnának a táplálkozással.
A valóság: A dévérkeszeg egész évben, akár a hideg téli hónapokban is fogható! Bár télen az anyagcseréje lelassul, és kevesebbet táplálkozik, nem áll le teljesen. Ilyenkor a dévérek csoportosan a mélyebb, kevésbé áramló, állandóbb hőmérsékletű részekre húzódnak. A kulcs a hideg vízi horgász tippek alkalmazása: finomabb felszerelés, kevesebb és koncentráltabb etetőanyag (pl. fűszeres, halas lisztek, kevés élő anyaggal), kisebb csalik, és hihetetlenül óvatos kapások. A téli dévérhorgászat igazi mestermunka, ami hatalmas kihívást és még nagyobb örömet tud okozni, ha sikeresek vagyunk. Ne írjuk le a hideg hónapokat!
6. tévhit: A dévér kizárólag a fenéken táplálkozik.
Mivel a dévér a fenék közelében él és ott szedi össze táplálékát az iszapból, sokan azt gondolják, hogy kizárólag a meder aljára kell koncentrálni a horgászat során.
A valóság: Bár a dévérkeszeg elsősorban valóban fenékjáró hal, bizonyos körülmények között felemelkedhet a vízoszlopban, különösen, ha az etetés felhőt képez, vagy ha a táplálék (pl. rovarlárvák) a vízközépen lebeg. Ezt nevezzük „vízközti” vagy „lebegtetett” horgászatnak. Különösen igaz ez folyóvízen, ahol az etetőanyag szemcséi messzebb sodródhatnak a fenéktől, vagy tavakon, ahol a dévérek a felső vízközti rétegekbe emelkednek, hogy a lebegő részecskéket szűrjék. Érdemes kísérletezni a csalifelkínálás mélységével, különösen, ha az etetésünk kifejezetten felhős, vagy sok lebegő részecskét tartalmaz. A wagglerező vagy matchbotos technikák ilyenkor különösen hatékonyak lehetnek.
7. tévhit: A dévér csak édes csalit kedvel.
Ez a tévhit az etetőanyagokra is vonatkozik, miszerint csak az édes, vaníliás, karamelles ízekre vevő a dévér.
A valóság: Bár az édes ízek gyakran bejönnek, különösen tavasszal és nyáron, a dévérkeszeg ízlése sokkal változatosabb, és függ a víz hőmérsékletétől, a víz típusától, sőt, még a helyi táplálékforrásoktól is. Hideg vízben, vagy olyan vizeken, ahol a halak megszokták, a fűszeres, halas, sőt, akár a büdös, sajtos aromák is rendkívül fogósak lehetnek. A giliszta, csonti, szúnyoglárva alapvető csalik, de a kukorica, pellet, mini bojli, vagy akár a sajtfasírt is beváltnak számítanak. Ne ragadjunk le egyetlen íznél, kísérletezzünk bátran! A horgász tippek közül az egyik legfontosabb, hogy mindig legyünk nyitottak az új dolgokra, és alkalmazkodjunk a körülményekhez.
8. tévhit: A dévér horgászat unalmas, mert csak finom kapások vannak.
Sokan, akik nagyobb, „rázósabb” kapásokhoz szoktak, unalmasnak találják a dévér horgászatát a finom, alig észrevehető kapások miatt. Ez a tévhit gyakran ahhoz vezet, hogy a horgászok túl merev felszereléssel mennek dévérre, ami miatt nem is érzékelik a kapásokat.
A valóság: A dévérkeszeg horgászat épp ellenkezőleg, rendkívül taktikus és izgalmas! A finom kapások megfejtése, a megfelelő felszerelés kiválasztása, az etetés pontos beállítása, a kapás azonnali felismerése és a villámgyors bevágás mind-mind óriási kihívást jelentenek. Amikor egy szinte láthatatlan rezdülésből kifogunk egy szép dévért, az sokkal nagyobb sikerélményt ad, mint egy „rázós”, ösztönös kapás. Ráadásul a dévérek gyakran hatalmas csapatokban mozognak, így ha sikerül beállítani az etetést, és a halak ráállnak, akkor igazi kapásdömpingre számíthatunk, ami messze nem unalmas. A dévér horgászat igazi agymunka, ahol a precizitás és a türelem kifizetődik.
9. tévhit: A dévér horgászat csak specialistáknak való, túl bonyolult.
Ez a tévhit sok kezdő horgászt elriaszthat, mert azt hiszik, csak profi versenyzők képesek dévért fogni. A finom felszerelés, az etetési stratégiák és a komplex csalizási módszerek valóban elsőre ijesztőnek tűnhetnek.
A valóság: Bár a dévérhorgászatban valóban el lehet mélyedni és magas szintre lehet emelni a tudást, alapjaiban bárki elsajátíthatja. Egy egyszerű feeder bottal, megfelelő etetőanyaggal és csalival már az első próbálkozások is sikeresek lehetnek. A lényeg a tanulás, a kísérletezés és a türelem. Kezdjünk egyszerűen, figyeljük meg a tapasztaltabb horgászokat, olvassunk cikkeket, nézzünk videókat, és ne féljünk hibázni! Minden horgászat egy új tapasztalat, és a dévérezés pont az a műfaj, ahol a folyamatos fejlődés garantálja a sikerélményt. Idővel rájövünk, hogy a „bonyolultság” valójában a kihívás és az öröm forrása.
Összegzés: Törjük meg a tévhiteket, és horgásszunk tudatosan!
A dévérkeszeg horgászat sokkal több, mint puszta szerencse. Egy komplex, izgalmas és rendkívül élvezetes műfaj, ami rengeteg lehetőséget rejt magában. Ne hagyjuk, hogy a régi horgásztévhitek meggátoljanak minket abban, hogy a maximumot hozzuk ki belőle. Legyünk nyitottak, kísérletező kedvűek, figyeljük a vizet, és alkalmazkodjunk a körülményekhez. Felejtsük el a „buta hal” címkét, és tiszteljük a dévért, mint egy rendkívül szép és kihívásokkal teli ellenfelet. A tudatos dévér horgászat garantáltan meghozza a várva várt eredményeket, és felejthetetlen élményekkel gazdagít minket a vízparton. Végül is, a horgászat erről szól: a természet megismeréséről, a kihívások leküzdéséről, és persze a hatalmas adrenalinlöketről, amikor a spiccünk végre bejelez!