Képzeljünk el egy élénk, tengerkék és rozsdabarna tollazatú madarat, amint elegánsan lecsap a magas fűben rejtőző rovarokra egy napfényes magyar pusztán. Ez a madár nem más, mint a küllő (Coracias garrulus), hazánk egyik legszínpompásabb és egyben legveszélyeztetettebb madárfaja. A „kék madárként” is emlegetett küllő látványa gyönyörű, ám sajnos egyre ritkább. A faj drasztikus állománycsökkenése komoly aggodalomra ad okot a természetvédők körében. Ennek hátterében elsősorban élőhelyeinek pusztulása áll. Ez a cikk a küllő természetes élőhelyének helyreállítási stratégiáit tárgyalja, bemutatva, hogyan segíthetünk e csodálatos madárnak a túlélésben és a gyarapodásban.
A Küllő: Európa Színpompás Kincse
A küllő egy közepes méretű, verébalkatú, de sokkal feltűnőbb madár, amely főként a száraz, nyílt területeket, sztyeppéket, legelőket és extenzíven művelt mezőgazdasági tájakat kedveli. Elterjedési területe Dél-Európától Közép-Ázsiáig húzódik. Hazánkban különösen a Duna-Tisza köze, a Kiskunság és a Hortobágy a fő költőterülete. Rovarokkal, főként sáskákkal, bogarakkal és más nagyméretű ízeltlábúakkal táplálkozik, melyeket röptében vagy egy kiemelkedő pontról lecsapva ejt zsákmányul. Jellegzetes, „rázós” repülése és a tavaszi nászidőszakban hallható, rekedtes hangja könnyen felismerhetővé teszi.
Migráló fajról van szó: telelőterületeik Afrikában találhatók, a Szahara alatti szavannákon. Hosszú és veszélyes vándorútjuk során számos kihívással szembesülnek, de a legnagyobb problémát mégis a költőterületeken tapasztalható élőhelyvesztés jelenti. Az elmúlt évtizedekben Európa-szerte, így Magyarországon is, állományuk drasztikusan lecsökkent. Nem véletlen, hogy 2017-ben az Év Madarának választották hazánkban, ezzel is felhívva a figyelmet sürgető védelmi szükségleteire.
Miért Van Veszélyben a Küllő? Az Élőhelyek Fogyatkozása
A küllő veszélyeztetettségének gyökere a modern mezőgazdaságban és a tájhasználat változásaiban rejlik. A hagyományos, mozaikos mezőgazdasági tájak – melyek fás ligetekkel, elhagyott gyümölcsösökkel, legelőkkel, szántóföldekkel és sövényekkel tarkítottak – eltűnőben vannak. Ezek a tájak biztosították a küllő számára szükséges változatos élőhelyet: a magas fákat ülőhelynek és fészkelésre alkalmas odúknak, a nyílt területeket vadászatra, a rovarokban gazdag füves területeket pedig táplálékforrásnak.
A főbb fenyegető tényezők a következők:
- Intenzív mezőgazdaság: A monokultúrás termesztés, a szántóföldek megnövekedett mérete, a sövények és facsoportok eltávolítása, valamint a mélyszántás mind csökkentik a rovarpopulációt és eltüntetik a fészkelőhelyeket.
- Rovarirtó szerek használata: A széles körű és túlzott rovarirtószer-használat drasztikusan csökkenti a küllő táplálékforrását. A rovarok száma csökken, ami élelemhiányhoz és a fiókák elhullásához vezet.
- Fészkelőhelyek hiánya: A küllő másodlagos odúlakó madár, ami azt jelenti, hogy nem maga vájja az odút, hanem harkályok vagy más odúlakók által elhagyott odúkat foglal el, gyakran korhadó fákban vagy löszfalakban. Az idős fák kivágása és az erdei tisztítások miatt egyre kevesebb megfelelő odú áll rendelkezésére.
- Klímaváltozás: Bár a közvetlen hatásai még kutatás alatt állnak, a klímaváltozás módosíthatja a rovarpopulációkat, a növényzetet és a vándorlási útvonalakat, tovább nehezítve a faj túlélését.
Az Élőhely-Helyreállítás Alapjai: Mit Kíván a Küllő?
Ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk a küllőnek, pontosan ismernünk kell az élőhelyi igényeit. Ez a madár a mozaikos, félig nyílt, félig fás, rovarokban gazdag területeket preferálja. Az ideális küllő élőhely jellemzői:
- Nyílt, extenzíven használt területek: Legelők, kaszálók, gyümölcsösök, ritkás erdőszélek, ahol könnyen vadászhat.
- Perching, azaz „leshelyek”: Magányos fák, villanypóznák, drótok, ahol kényelmesen megpihenhet és figyelheti a tájat a lehetséges zsákmány után kutatva.
- Bőséges rovarállomány: A természetes élőhelyek, mint a virágos rétek, fás legelők, kisebb vizes élőhelyek, rendkívül gazdag rovarvilággal rendelkeznek, ami elengedhetetlen a küllő táplálkozásához.
- Megfelelő fészkelőhelyek: Idős, odvas fák, különösen nyárfák, fűzfák, tölgyek, valamint löszfalak, ahová befészkelhet. Mivel a küllő nem váj odút, másodlagos odúlakóként a harkályoktól függ. Ezért a harkályok védelme közvetve a küllőt is segíti.
Stratégiák a Küllő Élőhelyének Helyreállítására
A küllő élőhelyének helyreállítása komplex feladat, amely több fronton, hosszú távú elkötelezettséggel zajlik. Számos intézkedés szükséges a siker érdekében:
1. Hagyományos, Extenzív Mezőgazdasági Gyakorlatok Elősegítése
Az egyik legfontosabb lépés a hagyományos, mozaikos gazdálkodási formák visszatérése és támogatása. Ez magában foglalja az extenzív legeltetést, a kisebb parcellákat, a növényvédőszer-mentes területek fenntartását. Az extenzív legeltetés – különösen a szarvasmarha és ló legeltetés – ideális élőhelyet teremt, mivel a legelő állatok által fenntartott rövidfüves területek kedveznek a rovaroknak, és a legelő trágyája is vonzza az ízeltlábúakat. Az ökológiai gazdálkodás, amely minimálisra csökkenti a vegyi anyagok használatát, szintén kulcsfontosságú. Ennek révén a rovarpopulációk helyreállhatnak, bőséges táplálékforrást biztosítva a küllők számára.
2. Fás Élőhelyek Létrehozása és Védelme
A küllők számára elengedhetetlen a megfelelő fészkelőhelyek megléte. Ehhez szükség van az idős, odvas fák megőrzésére és újak telepítésére. Különösen fontosak a magányos, terebélyes fák, fasorok, facsoportok és ligetek, melyek nem csak fészkelőhelyet, hanem pihenő- és leshelyeket is kínálnak. A hagyományos gyümölcsösök, melyekben idős, odvas fák is megtalálhatók, szintén kiváló élőhelyet jelentenek. Erdészeti szempontból is fontos, hogy a tarvágások helyett a szelektív fakitermelést részesítsük előnyben, és hagyjunk meg „holtfás” területeket, ahol az öreg, korhadó fák természetes odúkat biztosíthatnak.
3. Mesterséges Odúk Kihelyezése
Mivel a természetes odúk száma drasztikusan lecsökkent, a mesterséges odúk kihelyezése rendkívül hatékony és azonnali megoldást nyújt a fészkelőhely-problémára. A küllő számára speciális méretű és kialakítású odúkra van szükség, melyek bejárata akkora, hogy más nagyobb madarak ne foglalhassák el. Ezeket az odúkat jellemzően magányos, magas fákra, póznákra vagy akár speciálisan kialakított állványokra helyezik ki, nyílt területek közelébe. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a küllők szívesen elfoglalják ezeket az odúkat, és jelentősen hozzájárulnak a költőpárok számának növeléséhez.
4. Rovarokban Gazdag Élőhelyek Fenntartása
A küllő fő táplálékforrása a nagyméretű rovarokból áll. Ennek biztosításához elengedhetetlen a rovarpopulációk támogatása. Ez magában foglalja a rovarirtó szerek használatának drasztikus csökkentését vagy teljes mellőzését, különösen a védett területek és a mezőgazdasági tájak szegélyein. A virágos rétek, vadvirágos sávok, vizes élőhelyek, mint a kisebb tavak vagy nedves rétek, mind-mind hozzájárulnak a rovarok sokféleségéhez és számának növeléséhez. A méhek és más beporzók számára is kedvező környezet teremtése közvetve a küllőt is segíti, mivel a sokszínű rovarvilág stabil táplálékbázist jelent.
5. Vízi Élőhelyek Védelme és Helyreállítása
Bár a küllő nem vízimadár, a víztestek, mint a tavak, mocsarak, patakok és a hozzájuk kapcsolódó nedves rétek, kulcsfontosságúak lehetnek a helyi rovarpopulációk számára. Ezek a területek sok szúnyogot, vízibogarat és más vízi rovart termelnek, amelyek a küllő étrendjének részét képezhetik, különösen aszályos időszakokban, amikor a szárazföldi rovarok száma alacsonyabb. A vízi élőhelyek helyreállítása és védelme így közvetetten segíti a küllő táplálékellátását.
6. Tájléptékű Tervezés és Együttműködés
A küllő védelme nem korlátozódhat néhány kisebb területre. Szükséges a tájléptékű gondolkodás és tervezés, amely magában foglalja a mezőgazdasági területek, erdők és települések közötti kapcsolatokat. A természetvédelmi szervezeteknek, gazdálkodóknak, helyi önkormányzatoknak és állami szerveknek együtt kell működniük a közös cél érdekében. A tudásmegosztás, a jó gyakorlatok terjesztése és a megfelelő támogatási mechanizmusok kidolgozása elengedhetetlen a sikeres élőhely-helyreállításhoz.
Sikerek és Kihívások Magyarországon
Magyarország élen jár a küllő védelmében, elsősorban a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tevékenységének köszönhetően. Számos projekt valósult meg, melynek keretében mesterséges odúkat helyeztek ki, és figyelemmel kísérik a költőpárok számát. Ezek a kezdeményezések már kimutathatóan hozzájárultak a küllő állományának stabilizálásához, sőt, egyes területeken növekedéséhez is.
A kihívások azonban továbbra is jelentősek. Az éghajlatváltozás, a fenntarthatatlan mezőgazdasági gyakorlatok elterjedtsége és a tudatosság hiánya továbbra is akadályt jelent. A gazdálkodók bevonása, a megfelelő ösztönzők biztosítása az extenzív gazdálkodáshoz, valamint a közvélemény szélesebb körű tájékoztatása elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez. A fenntartható tájhasználat elveinek széles körű alkalmazása nélkül a küllő jövője bizonytalan marad.
A Jövő Reménye: Együtt a Küllőért
A küllő, ez a csodálatos kék madár, hazánk természeti örökségének fontos része. Élőhelyének helyreállítása nem csupán a faj megmentéséről szól, hanem a teljes ökoszisztéma egészségének visszaállításáról is. Az egészséges élőhely, amely gazdag rovarvilággal és változatos növényzettel rendelkezik, nemcsak a küllőnek, hanem számos más fajnak – beleértve az embernek is – előnyös. A biológiai sokféleség megőrzése kulcsfontosságú a bolygónk jövője szempontjából.
Mindenkinek van szerepe a küllő megmentésében. Legyen szó a gazdálkodókról, akik fenntarthatóbb módszereket alkalmaznak; a döntéshozókról, akik megfelelő támogatási rendszereket hoznak létre; vagy a hétköznapi emberekről, akik tájékozódnak és támogatják a természetvédelmi kezdeményezéseket. A küllő sorsa a kezünkben van. Ha összefogunk, és közösen dolgozunk élőhelyeinek helyreállításán, akkor a jövő generációi is gyönyörködhetnek majd ennek a lenyűgöző madárnak a látványában és hangjában.
Ne feledjük: a küllő kékje nem csupán egy szín a palettán, hanem a puszta és a természet egészségének tükre. Tegyünk érte, hogy ez a kék soha ne fakuljon!