Az emberiség történetének egyik legtitokzatosabb és legérdekesebb fejezete a neolitikum, a „újkőkorszak”, amikor a vadászó-gyűjtögető életmód helyét fokozatosan átvette a földművelés és állattartás. Ez a korszak alapjaiban változtatta meg a társadalmakat, és vele együtt az ember világról alkotott képét is. Ezen változások egyik legbeszédesebb, mégis sok rejtélyt őrző emlékei a neolitikus agyagfigurák, melyeket mi magyarul gyakran „mórabálványokként” emlegetünk – utalva közép-európai, különösen morvaországi rokonaikra és a hozzájuk stilárisan kapcsolódó kultúrákra. Ezek a figurák, amelyek Magyarország területén is nagy számban kerültek elő, nem csupán egyszerű tárgyak; a régészek számára felbecsülhetetlen értékű források az őskori hitvilág, társadalmi szerkezet és művészeti kifejezés megértéséhez. Cikkünkben a mórabálvány kutatási projektek Magyarországon folyó izgalmas munkájába nyújtunk betekintést, feltárva a múltat, és keresve a válaszokat a kövekbe és agyagba zárt üzenetekre.
A Neolitikum és a Mórabálványok Rejtélye
A neolitikus forradalom során, mintegy 8000-4500 évvel ezelőtt, az emberiség letelepedett, falvakat épített, és elkezdte megformálni a környezetét. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki egy rendkívül gazdag szimbolikus világ, melynek tárgyi manifesztációi az agyagból, csontból vagy kőből készült antropomorf és zoomorf figurák. A „mórabálvány” kifejezés, bár nem szigorúan archeológiai terminus, szinonimája lett a közép-európai neolitikum, különösen a Lengyel kultúra és rokon csoportjai által készített, jellegzetes vonásokkal bíró figuráknak. Ezek a szobrocskák gyakran stilizált emberi alakokat ábrázolnak, hangsúlyozott női attribútumokkal, ami a termékenységi kultuszra utalhat, de funkciójuk ennél sokkal összetettebb lehetett.
A magyarországi neolitikum kutatása hosszú múltra tekint vissza, és a mórabálványok mindig is kiemelt figyelmet kaptak. A figurák gyakran települések, hulladékgödrök, néha sírok mellékleteként bukkannak elő, ritkábban kultikus helyekről. Általában agyagból készültek, bár vannak kő- és csontfaragványok is. Stílusuk regionálisan és kronológiailag is változatos, de a jellegzetes, dús formák, a gondosan kidolgozott részletek (például hajviselet, ruházat) és a gyakori festett díszítés (innen a „festett kerámia kultúrák” elnevezés) közös vonásaik. A kutatók számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy mi volt ezeknek a figuráknak a valódi funkciója és jelentése az őskori ember számára. Talán istenek, ősök, sámánok ábrázolásai voltak? Vagy amulettek, oktatási eszközök, esetleg játékok?
A Kutatások Kezdete és Főbb Állomásai
A mórabálványok és a Lengyel kultúra magyarországi kutatásának gyökerei a 19. század végéig, 20. század elejéig nyúlnak vissza. Az első jelentősebb felfedezések a Dunántúlon történtek, ahol a kultúra fő elterjedési területe volt. Korai régészek, mint például Wosinsky Mór, Herman Ottó már gyűjtöttek és dokumentáltak hasonló leleteket. Az igazi áttörést azonban a 20. század közepének és második felének szisztematikus ásatásai hozták el.
Az egyik legfontosabb, és ma is referenciapontnak számító ásatási helyszín Zengővárkony. Itt, a Mecsek lábánál az 1950-es években Dombay János professzor vezetésével tártak fel egy hatalmas, erődített neolitikus települést és temetőt, amely a Lengyel kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. Zengővárkonyból nem csupán gazdag edényanyag, hanem számos lenyűgöző agyagfigura is előkerült, melyek mára a magyar régészet ikonikus leleteivé váltak. Ezek a leletek mutatták be először ilyen részletességgel a kultúra művészeti gazdagságát és hitvilágának feltételezett rétegeit.
Az 1970-es és 80-as években további jelentős feltárások zajlottak, például Aszód-Péterke-domb vagy Ludas-Varjú-dűlő lelőhelyeken, ahol szintén előkerültek Lengyel kultúrás települések és velük együtt bálványok. Ezek az ásatások hozzájárultak ahhoz, hogy a kutatók egyre pontosabb képet kapjanak a kultúra időbeli és térbeli elterjedéséről, településszerkezetéről és anyagi kultúrájáról.
Jelenlegi Kutatási Projektek és Módszerek
Napjainkban a mórabálványok kutatása Magyarországon komplex, interdiszciplináris megközelítéssel folyik. A régészek már nem csupán a figurák gyűjtésére és tipológiai osztályozására koncentrálnak, hanem a környezetükre, a kontextusukra és az előállításuk módjára is. A modern technológia számos új lehetőséget kínál:
- Részletes dokumentáció és 3D modellezés: A leletek minden apró részletét digitálisan rögzítik. A 3D szkennelés lehetővé teszi a figurák virtuális manipulálását, részletes vizsgálatát anélkül, hogy a sérülékeny eredeti tárgyat mozgatnák. Ez különösen fontos a finom részletek, festett díszítések vizsgálatánál.
- Anyagvizsgálatok: A figurák agyagának kémiai és ásványtani elemzése (pl. XRD, XRF, petrográfia) segít azonosítani az agyagforrásokat, és megállapítani, hogy helyben készítették-e őket, vagy esetleg távolabbról is importáltak figurákat. Ez információt ad a neolitikus közösségek közötti kereskedelmi kapcsolatokról, mobilitásról.
- Égetési hőmérséklet vizsgálata: A termikus analízis (DTA/TG) vagy a röntgendiffrakció (XRD) segítségével meghatározható, milyen hőmérsékleten égették ki az agyagfigurákat. Ez betekintést nyújt az őskori keramikák technológiai tudásába.
- Kontextus vizsgálata: A figurák előkerülési helyének pontos dokumentálása és értelmezése (pl. házakon belül, kultikus gödrökben, temetkezéseknél) kulcsfontosságú. A modern régészeti módszerek, mint a geofizikai felmérések (talajradar, magnetometria) segítenek feltárás nélkül is azonosítani a településszerkezetet és a lehetséges kultikus területeket.
- Hasonlóságok és különbségek elemzése: Összehasonlító elemzések folynak a Lengyel kultúra figurái és a tágabb közép-európai neolitikus kultúrák (pl. lineáris-szalagdíszes kerámia kultúra, Baden kultúra) agyagfigurái között. Ez segít azonosítani a kulturális kölcsönhatásokat és a közös ideológiai elemeket.
- Radiokarbon datálás: Az abszolút kronológia meghatározásához elengedhetetlen a radiokarbon (C14) datálás. Ez segít a figurák időbeli elhelyezésében és az egyes típusok fejlődési sorának megértésében.
A jelenlegi kutatások többek között a Pécsi Tudományegyetem, az ELTE, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint számos vidéki múzeum és régészeti intézet koordinálásában zajlanak. Kiemelt figyelmet kap a Zengővárkonyi ásatások felülvizsgálata és a régi leletek új technológiákkal történő elemzése, de új lelőhelyek feltárása is folyamatosan zajlik autópálya-építések vagy más földmunkák kapcsán, amelyek újabb és újabb izgalmas felfedezésekkel gazdagítják tudásunkat.
A Mórabálványok Jelentése és Funkciója: Egy Folyamatosan Frissülő Kép
A mórabálványok értelmezése a régészet egyik legkomplexebb feladata. Kezdetben a kutatók hajlamosak voltak kizárólag a termékenységi kultuszhoz kötni őket, főleg a hangsúlyos női attribútumok miatt. Azonban az újabb kutatások és az antropológiai párhuzamok sokkal árnyaltabb képet festenek.
- Termékenységi kultusz: Valóban valószínű, hogy szerepet játszottak a termékenységi rítusokban, akár a nők, akár a termőföld, akár az állatok termékenységének biztosításában. Sok figura terhes nőket ábrázol, vagy hangsúlyozottan nagy melleket, csípőt mutat.
- Ősök tisztelete: Egyes elméletek szerint az ősök, a klán alapítóinak ábrázolásai lehettek, melyeket rituális eseményeken használtak vagy otthonukban tartottak tiszteletből.
- Sámánizmus és transzállapot: Ritkábban, de előfordulnak sematikusabb, transzszerű állapotot sugalló figurák is, amelyek a sámánok vagy vallási vezetők ábrázolásai lehettek.
- Amulettek és védőfunkció: Kisebb méretű figurák esetében elképzelhető, hogy amulettként viselték őket, vagy otthonok védelmére szolgáltak.
- Oktatási, nevelési eszközök: Egyes kutatók felvetik, hogy akár a közösség normáit, történeteit bemutató eszközök is lehettek, melyeket a gyermekek nevelésére használtak.
- Társadalmi státusz jelzői: A figurák elkészítése komoly szakértelmet igényelt. Lehetséges, hogy birtoklásuk, vagy a rituálékon való használatuk egyfajta társadalmi státuszt, presztízst jelölt.
Fontos hangsúlyozni, hogy valószínűleg nem egyetlen funkciójuk volt, hanem többféle szerepet is betöltöttek az őskori társadalmakban, és jelentésük az idő és a tér függvényében is változhatott. A kutatók éppen ezért igyekeznek minél több kontextuális információt gyűjteni minden egyes lelet mellől, hogy a legpontosabb interpretációt alkothassák meg.
A Jövő Irányai: Digitalizáció, Nemzetközi Együttműködés és Köztudat
A mórabálvány kutatási projektek Magyarországon a jövőben is kulcsfontosságúak maradnak az európai neolitikum megértéséhez. A hangsúly a digitális adattárolás, a 3D rekonstrukció és a nemzetközi adatbázisok fejlesztésén van. Egyre több múzeum és kutatóintézet digitalizálja gyűjteményeit, ami megkönnyíti a távoli leletek összehasonlítását, és globális perspektívába helyezi a magyarországi eredményeket.
A nemzetközi együttműködés is egyre erősebb. Közös projektek indulnak a szomszédos országok (Ausztria, Szlovákia, Csehország, Horvátország, Szerbia) régészeivel, akik szintén a Lengyel kultúra vagy rokon kultúrák lelőhelyeivel foglalkoznak. Ez a határokon átívelő kutatás segít feltárni a kulturális áramlásokat, a technológiai transzfert és a közös szimbolikus rendszereket.
Végül, de nem utolsósorban, a kutatók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nagyközönség tájékoztatására. Múzeumi kiállítások, digitális publikációk, ismeretterjesztő előadások és cikkek (mint ez is!) segítik a közvéleményt abban, hogy megismerje és értékelje az őskori örökségünket. Ezek a kis agyagfigurák, a mórabálványok, a régészet hídjai a múlt és a jelen között, suttogó üzenetek egy eltűnt világból, amelyek továbbra is inspirálják a kutatókat és rabul ejtik a képzeletünket. A rájuk irányuló figyelem és a folyamatos kutatás biztosítja, hogy a múlt eme apró, mégis hatalmas jelentőségű tanúi még sokáig meséljenek nekünk az emberi szellem kezdeti megnyilvánulásairól.