A kősüllő (Sander volgensis) a magyar vizek egyik legnemesebb és leginkább kihívást jelentő ragadozó hala, mely különleges élményt nyújt minden horgásznak. Elegáns megjelenése, óvatos kapásai és a fárasztás során tanúsított erőteljes védekezése miatt sokak kedvence. Ahhoz azonban, hogy sikeresen horgászhassunk rá, elengedhetetlen a megfelelő csalihal kiválasztása. A kősüllő – rokonához, a fogassüllőhöz hasonlóan – elsősorban élő hallal táplálkozik, ezért a természetes csalik jelentősége felbecsülhetetlen. De mégis melyik a legjobb választás a számos opció közül? Milyen szempontokat vegyünk figyelembe, hogy valóban eredményesek legyünk?
A Kősüllő Horgászata: Egy Tudatos Választás
A kősüllő horgászat nem csupán szerencse dolga, hanem alapos felkészülést és a hal viselkedésének ismeretét igényli. Ez a halfaj a mélyebb, oxigéndúsabb, gyakran sodrásos vagy éppen lassú áramlású, tiszta vizű mederrészeket kedveli, ahol megfelelő rejtekhelyekre (kövezések, bedőlt fák, vízinövények) talál. A táplálkozási szokásai is specifikusak: elsősorban rajokban élő kisebb halakra vadászik. Mielőtt konkrét csalihalakat sorolnánk fel, értsük meg, mi tesz vonzóvá egy apró halat a kősüllő számára.
Milyen a Kősüllő Ideális Préda Hala?
A kősüllő látásával és oldalvonalszervével egyaránt vadászik. Érzékeny a vízben keltett rezgésekre és a mozgásra. Az ideális csalihalat tehát az alábbi szempontok alapján érdemes kiválasztani:
- Méret: A kősüllő szája viszonylag kicsi a testméretéhez képest, ezért a túl nagy csalihalak felejtősek. Általában a 6-12 cm-es méret az ideális, de nagyobb példányok esetén akár a 15 cm-es is szóba jöhet. Fontos, hogy a csalihalat könnyedén be tudja kapni.
- Élénkség és Mozgás: Az élő csalihalak közül azok a legvonzóbbak, amelyek folyamatosan mozognak, vibrálnak a vízben, ezzel felkeltve a ragadozó figyelmét. Egy beteges, alig mozgó halat kevésbé preferál.
- Fényvisszaverés és Szín: A kősüllő tiszta vízben vadászik, így a csalihalak ezüstös, csillogó pikkelyei, vagy éppen az átlátszó, „üveges” testük segíthet a ragadozó érdeklődésének felkeltésében, különösen borús időben vagy mélyebb vízben.
- Szag: Bár elsősorban vizuális ragadozó, a friss, egészséges csalihalak természetes szaga is hozzájárulhat a sikerhez.
- Keménység/Életképesség: Olyan halat válasszunk, amely ellenállóbb a horogra tűzés során, és képes hosszabb ideig élénk maradni.
Az Első Számú Kedvenc: A Küsz (Alburnus alburnus)
A küsz, avagy a szélhajtó küsz valószínűleg a leggyakrabban használt és az egyik leghatékonyabb csalihala a kősüllőre. Ennek több oka is van:
- Méret: A küszök tökéletesen illeszkednek a kősüllő szájába, különösen a 6-10 cm-es példányok.
- Mozgás: Élénk, folyamatosan mozgásban lévő hal, mely a vízben is aktívan úszkál, ezzel kiválóan imitálva a természetes táplálékot. Pikkelyei erősen csillognak, ami a kősüllő figyelmét is felkelti.
- Előfordulás: Szinte minden folyóvízben és nagyobb állóvízben megtalálható, könnyen beszerezhető, sőt sok esetben közvetlenül a horgászhelyen is fogható apró horoggal és gilisztával vagy etetőanyaggal.
- Élénkség megőrzése: Viszonylag jól bírja a csalihalas tartóban való tárolást, bár fontos a megfelelő oxigénellátás.
Hátránya lehet, hogy viszonylag törékeny, így óvatosan kell felkínálni, és gyakran ellenőrizni kell az élénkségét. A farok alatti úszóba vagy a hátúszó tövébe akasztva kínáljuk fel, hogy minél tovább élénk maradjon.
A Sokoldalú Bodorka (Rutilus rutilus)
A bodorka egy másik kiváló választás, különösen a kisebb, 8-12 cm-es példányai. Jellemzői, amelyek miatt hatékony:
- Élénkség és Életképesség: Rendkívül szívós hal, amely hosszabb ideig is élénk marad a horogra tűzve, még hidegebb vízben is.
- Előfordulás: Szinte minden vízterületen megtalálható, könnyen beszerezhető.
- Méret: A kisebb bodorkák ideális méretűek a kősüllő számára.
- Fényesség: Teste csillogó, pikkelyei vonzzák a ragadozót.
A bodorka ideális választás lehet sodrásos vizeken vagy mélyebb részeken történő fenekező horgászathoz is, ahol a csalihaltól elvárható a tartósság.
A Kitartó Vörösszárnyú Keszeg (Scardinius erythrophthalmus)
A vörösszárnyú keszeg, különösen a kisebb, 7-10 cm-es méretűek, szintén remek csalihalak. A nevét adó piros úszói figyelemfelkeltőek lehetnek a tiszta vízben, különösen azokon a területeken, ahol természetes táplálékforrás. Jellemzői:
- Szívósság: A bodorkához hasonlóan nagyon ellenálló és sokáig életben marad a horogra tűzve.
- Mozgás: Élénk mozgású, ami vonzza a ragadozókat.
- Szín: A vöröses úszók extra vizuális ingert jelentenek.
Érdemes kipróbálni, különösen ha a horgászhelyen is előfordul, és a kősüllő hozzászokott a jelenlétéhez.
A Kisebb Dévérkeszeg (Abramis brama)
A dévérkeszeg általában nagyra nő, de a kisebb, 8-12 cm-es fiatal példányai kiváló csalihalak lehetnek. Fontos, hogy ne a tenyérnyi dévért tegyük fel, hanem a kifejezetten apró, „lapátka” méretűeket. Ezek a dévérkeszegek is élénken mozognak, és kellően szívósak. Előnyük, hogy testük viszonylag magas, ami a vízben mozgó csalihalat teltebbé, „feltűnőbbé” teszi a kősüllő számára. Különösen jól alkalmazhatóak fenekező és úszós horgászathoz egyaránt.
Az Invazív Főnyeremény: Az Ezüstkárász (Carassius gibelio) és a Razbóra (Pseudorasbora parva)
Bár sokan idegenkednek az invazív fajoktól, csalihalnak tökéletesen alkalmasak, sőt, használatukkal még segíthetünk is a természetes élővilág védelmében. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy helyi szabályozásokat és törvényeket mindig be kell tartani!
- Ezüstkárász: A kisebb, 5-10 cm-es ezüstkárászok rendkívül szívósak és életképesek. Hosszú ideig megőrzik élénkségüket a horogra tűzve, még mostohább körülmények között is. A kősüllő számára is vonzó prédát jelentenek.
- Razbóra (Kínai razbóra): Ez az apró, invazív faj rendkívül gyorsan szaporodik, és sok helyen tömegesen fordul elő. Ideális méretű a kősüllő számára (3-8 cm), nagyon élénk, és szívósságban felveszi a versenyt az ezüstkárásszal. Használata javasolt, amennyiben az adott vízterületen törvényesen engedélyezett, és segíthet a kősüllő helyi populációjának fenntartásában azáltal, hogy a ragadozó ezekre az invazív fajokra fókuszál.
Mindkét esetben győződjünk meg arról, hogy az adott vízterületen szabad-e az invazív fajokat csalihalként használni, és soha ne telepítsük át őket más vízterületre!
Élő Csalihalak Kontra Halott Csalihalak
A kősüllő horgászat során az élő csalihalak a leggyakrabban preferált opciók, mivel mozgásuk és vibrálásuk messze felülmúlja a halott csalikét. Az élő csalihalat rendszerint a hátúszó tövébe, a farok alatti úszóba vagy a szájába akasztva kínáljuk fel, attól függően, hogy milyen módszerrel horgászunk, és mennyire szeretnénk, hogy szabadon mozogjon. Mindig igyekezzünk úgy akasztani, hogy a csalihalat a lehető legkevésbé sértsük meg, és a lehető leghosszabb ideig élénk maradjon.
A halott csalihalak is lehetnek hatékonyak bizonyos esetekben, különösen ha a kősüllő a fenéken táplálkozik, vagy ha sodrásos vízben horgászunk, ahol az élő csalihalat nehéz lenne kordában tartani. Ebben az esetben a csalihalat gyakran a kopoltyúján keresztül vezetett, majd a száján át kilépő előkével vagy egy speciális, több horoggal ellátott csalihalas szerelékkel kínáljuk fel. A holt csalihalat lehetőség szerint frissen használjuk, és érdemes lehet egy speciális csalihalas tűvel mozgást imitálni, vagy pop-uppal megemelni a mederfenékről, hogy a sodrás „játszhasson” vele.
A Szerelék és a Horgászati Módszer
A megfelelő csalihal kiválasztása mellett a horgászati módszer és a szerelék összeállítása is kulcsfontosságú. A kősüllő horgászatára leggyakrabban az alábbi módszereket alkalmazzák:
- Fenekező horgászat: Ez a legelterjedtebb módszer, különösen éjszaka vagy a mélyebb részeken. Egy ólmozott szerelékkel, melynek végén egy vagy kétágú horog van, fektetjük le a csalihalat a mederfenékre. Fontos a megfelelő méretű horog (pl. 2-es, 1-es, 1/0-ás), amely nem rontja el a csalihalat, de biztos fogást nyújt. A fék beállítása kiemelten fontos, hiszen a kősüllő óvatosan veheti fel a csalit, de gyorsan megindulhat vele.
- Úszós horgászat: Sekélyebb vizeken, vagy ha a kősüllő vízközt táplálkozik, az úszós módszer is hatékony lehet. Egy nagyméretű, akár 10-20 grammos átmenő úszóval kínáljuk fel az élő csalihalat. Az úszót úgy állítsuk be, hogy a csalihal a kívánt mélységben mozoghasson, anélkül, hogy beakadna.
- Drifting (úszatás): Folyóvizeken különösen hatékony lehet, ha a csalihalat a sodrással úsztatjuk a mederfenék közelében. Ez természetesebb mozgást biztosít, és a ragadozó könnyebben megtalálja a csalit. Ehhez gyakran elegendő egy kisebb ólom, vagy akár csak a csalihalas horog és előke.
Praktikus Tippek a Sikerhez
- Figyeld a vizet: A kősüllő sokszor árulkodik magáról: keresd a rablást, vagy a kisebb halrajok mozgását. Itt érdemes próbálkozni.
- Víz hőmérséklete és oxigénszint: A kősüllő a hidegebb, oxigéndúsabb vizet kedveli. Nyáron mélyebben, télen akár sekélyebben is megfogható, ha megfelelő az oxigénellátás.
- Tiszta víz: Mivel látással vadászik, a tiszta víz ideális számára. Zavaros vízben kevésbé aktív, vagy más módon vadászik.
- Éjszakai horgászat: A kősüllő gyakran éjszaka aktívabb, így az esti órák és az éjszaka sokszor a legsikeresebb időszakok.
- Türelem és finomság: A kősüllő kapása gyakran finom, alig észrevehető. Ne rontsuk el a bevágást, várjuk meg, míg a hal elindul a csalival.
- Változtass a csalin és a mélységen: Ha nem jön kapás, kísérletezzünk más csalihallal vagy mélységgel. Néha a kősüllő csak egy bizonyos méretű vagy fajtájú halat hajlandó felvenni.
- Csalihalak tartása: Ha élő csalihalat használunk, gondoskodjunk a megfelelő tartásukról: elegendő víz, oxigénpumpa, árnyékos hely. Egy beteg, alig mozgó csalihallal aligha leszünk sikeresek.
Etikai Szempontok és Szabályozások
Mindig tartsuk be a helyi horgászati szabályokat és előírásokat. Egyes vízterületeken tilos bizonyos halfajokat csalihalként használni, vagy korlátozott a bevihető csalihalak mennyisége. A védett fajok (pl. balin, kecsege, ritka gébfélék) csalihalként való felhasználása szigorúan tilos! Emellett, ha invazív fajokat használunk, soha ne vigyük át őket más vízterületekre, ezzel elkerülve további károk okozását a természetes ökoszisztémában. A felelős horgászat alapja a környezet tisztelete és a szabályok betartása.
Összefoglalás
A kősüllő horgászat izgalmas kihívás, melynek sikere nagymértékben múlik a megfelelő csalihal kiválasztásán. Legyen szó a mozgékony küszről, a szívós bodorkáról, a feltűnő vörösszárnyú keszegről, a kisebb dévérkeszegről, vagy akár az invazív ezüstkárászról és razbóráról, a kulcs az élénkség, a megfelelő méret és a természetes viselkedés. Kísérletezzünk bátran, figyeljük a vízterület sajátosságait és a kősüllő aktuális táplálkozási szokásait, és ne feledkezzünk meg a felelős horgászat alapelveiről. Sok sikert a vízen!