Horgászni egyet jelent a természettel való kapcsolattal, a csendes várakozás izgalmával, és persze a halfogás örömével. Azonban van egy különleges felelősségünk is, amikor olyan fajokkal találkozunk, amelyek kiemelt védelem alatt állnak. Ilyen a hazai vizeink egyik legkülönlegesebb és legsérülékenyebb lakója, a Szalontay-márna (Barbus balcanicus szalontayi). Ez a márnák családjába tartozó, ritka halfaj nemcsak természeti kincs, hanem a biodiverzitásunk szempontjából is felbecsülhetetlen értékű. Ebben a cikkben arról lesz szó, mikor és hogyan kell helyesen eljárnunk, ha egy ilyen védett halfaj akad a horgunkra, hogy minimálisra csökkentsük a stresszt és biztosítsuk túlélését.
A Szalontay-márna: Miért olyan különleges és miért kell védenünk?
A Szalontay-márna, ahogy a neve is sugallja, a Balkán-márna egyik alfaja, melyet 1980-ban írt le Szalontay Elemér. Magyarországon elsősorban a Duna vízgyűjtőjének kisebb, hegyvidéki patakjaiban és folyóiban él, mint például a Sajó, a Bódva, a Hernád vagy a Zagyva felső szakaszain. Jellemző élőhelyei a gyors folyású, oxigéndús, kavicsos és köves medrű patakok. Kisméretű, legfeljebb 20-25 cm-es hal, jellegzetes alsó állású szájjal és bajuszszálakkal, melyek segítségével a mederfenéken kutat táplálék után.
A faj státusza kritikusan veszélyeztetett. Számos tényező fenyegeti fennmaradását: az élőhelyek zsugorodása, a vízszennyezés, a mederszabályozások, a vízi növényzet irtása, és a klímaváltozás okozta vízhőmérséklet-emelkedés. Emiatt a Szalontay-márna Magyarországon fokozottan védett halfaj, természetvédelmi értéke pedig 250 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy sem megtartani, sem bántani, sem szállítani nem szabad. Amennyiben horogra kerül, a jogszabályok értelmében azonnal és a lehető legkíméletesebben vissza kell engedni a vízbe. Ez nem csupán jogi, hanem erkölcsi kötelességünk is, hiszen a biodiverzitás megőrzése közös felelősségünk.
Felkészülés a felelős horgászatra: Mielőtt bedobnánk
Még mielőtt a zsinór a vízbe érne, érdemes felkészülni az esetleges védett hal befogására. A fogd és engedd elv a természetközeli horgászat egyik alappillére, de védett fajok esetében ez kötelező, nem csupán opció. A megfelelő felszerelés és a helyes hozzáállás kulcsfontosságú.
A megfelelő felszerelés kiválasztása
- Horog típus: Mindig használjunk szakáll nélküli horgot! Ez a legfontosabb eszköz a hal épségének megőrzéséhez. A szakáll nélküli horog minimálisra csökkenti a sebzést, és sokkal gyorsabb, egyszerűbb horogszabadítást tesz lehetővé, ami lerövidíti a hal vízen kívül töltött idejét. Ha nincs szakáll nélküli horog, egy fogóval óvatosan nyomjuk le a horog szakállát!
- Horogszabadító eszközök: Legyen nálunk mindig minőségi, hegyes csőrű horogszabadító fogó vagy pean. Ezekkel precízen és gyorsan tudjuk eltávolítani a horgot a hal szájából anélkül, hogy feleslegesen bántanánk.
- Mérlegelő matrac/pontybölcső: Bár a Szalontay-márna kicsi, ha a partra kell tenni a horogszabadítás idejére, egy nedves, puha felületre helyezzük, hogy megóvjuk a nyálkahártyáját és a sérülésektől.
- Merítőháló: Finom szövésű, csomómentes, gumírozott hálójú merítőhálót használjunk, ami kíméli a hal pikkelyeit és uszonyait.
A halfogás pillanata: Minimális stressz, maximális figyelem
Amikor a Szalontay-márna a horgunkra akad, a legfontosabb a gyors és kíméletes reagálás. Minden másodperc számít a hal túlélési esélyei szempontjából.
A hal azonosítása
Még a parton, vagy lehetőleg már a vízben, próbáljuk meg azonnal azonosítani a halat. A Szalontay-márna teste karcsú, háta olajzöld vagy barnás, oldalai világosabbak, gyakran foltosak, hasa fehéres. Két pár bajuszszála van, melyek közül az elülső pár rövidebb. Ha nem vagyunk 100%-ig biztosak benne, de a hal márnának tűnik, és a fent említett élőhelyen horgászunk, tekintsük védettnek, és ennek megfelelően járjunk el!
Kíméletes kezelés
- Vizes kéz: Mindig nedvesítsük be a kezünket, mielőtt megfognánk a halat. A száraz kéz ledörzsöli a hal nyálkarétegét, ami a bőr természetes védőpajzsa a fertőzések ellen. A nyálkaréteg sérülése súlyos betegségekhez vezethet.
- Minimális érintés: Amennyire csak lehetséges, kerüljük a hal testének közvetlen érintését. Ha meg kell fognunk, óvatosan tegyük, lehetőleg a tarkója és a faroknyele közötti részen.
- Vízben tartás: A legideálisabb, ha a horogszabadítást a vízben végezzük el, anélkül, hogy a halat kivennénk az élőhelyéből. Ha a sekély víz vagy a horog elhelyezkedése miatt ez nem lehetséges, akkor a lehető legrövidebb időre vegyük ki, és azonnal helyezzük nedves felületre.
A horogszabadítás és az azonnali visszaengedés
Miután azonosítottuk a halat, és meggyőződtünk arról, hogy Szalontay-márna, nincs más feladatunk, mint a horog azonnali és kíméletes eltávolítása, majd a visszaengedés.
A horog eltávolítása
Mivel szakáll nélküli horoggal horgászunk, a horog eltávolítása viszonylag egyszerű. Fogjuk meg a horog görbületét a horogszabadító fogóval, és egy határozott, de óvatos mozdulattal toljuk ki a horgot a hal szájából. Ügyeljünk rá, hogy ne sértsük meg a kopoltyúját vagy más belső szerveit. Ha a horog mélyen ül, és nem tudjuk könnyedén eltávolítani a hal további sérülése nélkül, ne próbálkozzunk erőszakosan. Inkább vágjuk el a zsinórt a horog közelében. A szakáll nélküli horog valószínűleg ki fog esni magától, vagy a hal képes lesz megszabadulni tőle.
A „revitalizáció”: Segítsük a halat a felépülésben
A visszaengedés nem csupán annyit jelent, hogy bedobjuk a halat a vízbe. Különösen stresszes vagy hosszú fárasztás után a halnak segítségre lehet szüksége, hogy visszanyerje erejét és oxigénszintjét. Ezt a folyamatot hívjuk revitalizációnak.
- Gyengéd elhelyezés: Óvatosan, a fejjel felfelé, a hal természetes úszási pozíciójában engedjük vissza a vízbe. Ne dobjuk be, hanem óvatosan tegyük le.
- Oxigénellátás: Tartsa a halat a kezében, fejjel felfelé, a folyóvíz áramlásával szemben, amíg el nem kezd mozogni. A víz áramlása segít a kopoltyúkon keresztül friss, oxigéndús vizet átáramoltatni. Sekély, állóvízben finoman mozgathatjuk előre-hátra a halat, hogy a víz átáramoljon a kopoltyúján.
- Várjuk meg a teljes felépülést: Ne engedjük el a halat addig, amíg nem érezzük, hogy ereje visszatért, és önállóan képes úszni. Amikor már egyértelműen rángatódzik a kezünkben, vagy megpróbál elúszni, akkor érdemes elengedni. Ha elengedjük, és az azonnal felborul vagy tehetetlenül sodródik, fogjuk meg újra, és folytassuk a revitalizációt.
- Kerüljük a kopoltyúkhoz nyúlást: Soha ne nyúljunk a hal kopoltyúfedője alá, és ne fogjuk meg a kopoltyúit! Ezek rendkívül érzékeny szervek, amelyek könnyen megsérülhetnek.
Fotózás és dokumentáció: Szükséges-e?
Sokan szeretnék megörökíteni a fogást, különösen, ha egy ritka hallal találkoznak. A Szalontay-márna esetében azonban a fotózást a lehető legminimálisabbra kell korlátozni, és csak akkor tegyük, ha az nem veszélyezteti a halat.
- Vízben: A legjobb, ha a képet a vízben készítjük, miközben a halat a víz alatt tartjuk, vagy éppen engedjük el. Ez minimalizálja a hal stresszét.
- Gyorsaság: Ha feltétlenül szükséges a partra emelni, tegyük nedves mérlegelő matracra, készítsünk gyorsan 1-2 képet (akár segítséggel, hogy minél rövidebb ideig legyen kint), majd azonnal engedjük vissza. Soha ne tartsuk hosszú ideig a levegőben!
- Kíméletes tartás: Ha kézben tartjuk a fotóhoz, támasszuk alá a hal testét, és ne szorítsuk meg erősen. Ne nyúljunk a szájába vagy a kopoltyúihoz.
Érdemes megjegyezni, hogy egyes védett területeken, nemzeti parkokban a halak fotózása is szabályozott lehet, vagy akár tilos is, hacsak nem engedélyezett kutatási célból. Mindig tájékozódjunk a helyi szabályokról!
Mi történik, ha a hal sérült, vagy elpusztul?
Sajnos előfordulhat, hogy a hal súlyosan megsérül a fárasztás vagy a horogszabadítás során, és nem éli túl. Ilyen esetben is fontos a megfelelő eljárás:
- Ne próbáljuk meg eltulajdonítani: Még elpusztulva sem lehet megtartani a védett halat. Ez súlyos szabálysértésnek minősül.
- Bejelentés: Azonnal értesítsük a helyi halőrt, a területileg illetékes horgász egyesületet, vagy a nemzeti park igazgatóságát. Ők tudják, hogyan kell eljárni az elpusztult védett állatokkal. Fontos, hogy bejelentsük, nehogy később mi magunk kerüljünk bajba.
Jogi és etikai kötelezettségeink
A horgászat nemcsak kikapcsolódás, hanem egyben komoly felelősség is. A Szalontay-márna esetében ez a felelősség különösen hangsúlyos. Az élőhelyeik megőrzése, a víztisztaság fenntartása és a biológiai sokféleség védelme mindannyiunk közös ügye.
- Tájékozódás: Horgászat előtt mindig tájékozódjunk a horgászni kívánt vízterületre vonatkozó szabályokról, a védett fajokról és az esetleges korlátozásokról.
- Felelős horgászmagatartás: Soha ne horgásszunk tiltott helyen, ne használjunk tiltott eszközöket, és mindig tartsuk be a kifogási méret-, és darabszám-korlátozásokat. Védett fajok esetében ez azonnali visszaengedést jelent.
- Élőhelyvédelem: Ne szemeteljünk, ne károsítsuk a part menti növényzetet, és óvjuk a vízi környezetet.
Összefoglalás és üzenet a horgászoknak
A Szalontay-márna egy igazi természeti kincs, melynek jövője nagymértékben múlik rajtunk, horgászokon is. A felelős, tudatos horgászat nem csupán egy hobbi, hanem egy életforma, amely tisztelettel bánik a természettel és annak lakóival. Amikor egy védett hal akad a horgunkra, az nem bosszúság, hanem egy lehetőség, hogy közvetlenül hozzájáruljunk a természetvédelemhez.
Emlékezzünk a legfontosabbakra:
- Mindig használjunk szakáll nélküli horgot és megfelelő horogszabadító eszközöket!
- Azonosítsuk a halat, és ha Szalontay-márna, azonnal kezdjük meg a visszaengedést!
- Kezeljük a halat a lehető legkíméletesebben: vizes kézzel, minimális érintéssel, és a lehető legrövidebb ideig a vízen kívül.
- Segítsük a halat a revitalizációban, amíg vissza nem nyeri erejét.
- Soha ne tartsuk meg a védett halat, még elpusztulva sem! Jelentsük az illetékes hatóságoknak.
Hagyjuk ott a vizek mellett csupán a lábnyomunkat, és vigyünk magunkkal csak emlékeket és tapasztalatokat. A Szalontay-márna túlélése a mi kezünkben van. Legyünk példamutató horgászok, és segítsük ennek a különleges halfajnak a fennmaradását a jövő generációi számára is.