Képzeljünk el egy madarat, melynek tollazata az azúrkék és a smaragdzöld legkülönfélébb árnyalataiban pompázik, feje lilás, szárnytöve égszínkék, és egy pillanatra úgy tűnik, mintha egy trópusi paradicsomból tévedt volna hozzánk. Ez a lenyűgöző teremtmény nem más, mint a felpillantó küllő (Coracias garrulus), melynek magyar neve is találóan utal arra, ahogyan gyakran a magasból, egy faágról kémleli a földet. Ez a csodálatos madár, mely a tavasz hírnökeként érkezik meg hazánkba, egykoron gyakori látvány volt alföldi pusztáinkon, ligetes erdeinkben és tanyavilágunkban. Számának drasztikus csökkenése miatt azonban mára az egyik legveszélyeztetettebb madárfajunkká vált, melynek megőrzése sürgető feladat. De vajon mi okozza ezt a szomorú hanyatlást? Milyen súlyos fenyegetések árnyékolják be ezen égi ékszer jövőjét Magyarországon?
A felpillantó küllő, vagy ahogy sokan ismerik, a „kékmadár”, nem csupán esztétikai értékkel bír. Fontos ökológiai szerepe van a rovarpopulációk szabályozásában, és mint a nyílt, mozaikos tájak jellegzetes faja, egyfajta indikátora is környezetünk állapotának. Hosszú távú túlélése szoros összefüggésben áll azzal, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni a környezeti kihívásokhoz, és mennyire vagyunk képesek megóvni természeti örökségünket. A küllő vándorló madár, telelése Afrikában történik, így életciklusa során több országon és ökoszisztémán is átível. Ez a tény rámutat arra, hogy a védelme nem csupán hazai, hanem nemzetközi összefogást is igényel.
Az élőhelyvesztés: A táj átalakulásának ára
Talán a legkiemelkedőbb és legsúlyosabb fenyegetés a felpillantó küllőre nézve az élőhelyvesztés és az élőhelyek minőségének romlása. A küllők a meleg, száraz, mozaikos tájakat kedvelik, ahol mezőgazdasági területek, legelők, ligetes erdőfoltok és facsoportok váltják egymást. Fészkelésükhöz elsősorban öreg, odvas fákra, partfalakra vagy éppen villanyoszlopokra, mesterséges fészekodúkra van szükségük. Ezeknek a jellegzetes tájképi elemeknek a folyamatos eltűnése drámai módon szűkíti életterüket és szaporodási lehetőségeiket.
Az intenzív mezőgazdaság terjedése különösen súlyosan érinti őket. A nagyüzemi gazdálkodás monokultúrái, a táblaméretek növelése, a fasorok, sövények, mezsgyék felszámolása, valamint az extenzív legelők és puszták feltörése megfosztja a küllőket a vadászterületeiktől és a fészkelésre alkalmas helyektől. A mezőgazdasági területek homogenizálódása nem csupán a madaraknak, de zsákmányállataiknak, elsősorban a nagytestű rovaroknak – mint a szöcskék, sáskák, futóbogarak és lótücskök – is ellehetetleníti az életét. Ha eltűnik a rovar, eltűnik a madár is.
Az urbanizáció és az infrastruktúra fejlesztése szintén hozzájárul az élőhelyek fragmentációjához. Az autópályák, vasutak, lakóparkok és ipari parkok építése további területeket hódít el a természettől, felosztva és elszigetelve a megmaradt, még alkalmas élőhelyeket. Az öreg, odvas fák kivágása a településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt komoly problémát jelent, hiszen ezek pótolhatatlan fészkelőhelyeket biztosítanának a küllők számára. Ahol nincsenek fák, ott nincsenek fészkek sem.
Peszticidek és a tápláléklánc összeomlása
A mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák, különösen a peszticidek, romboló hatással vannak a felpillantó küllő táplálékláncára. Bár a küllő nem közvetlenül mérgeződik meg a permetezőszerektől, a rovarpopulációk drasztikus csökkenése, melyet ezek a szerek okoznak, közvetlenül veszélyezteti túlélését. A küllő étrendje szinte kizárólag nagytestű rovarokból áll, amelyek különösen érzékenyek a rovarirtó szerekre. Ha nincs elegendő táplálék, a fiókák éhen halnak, a felnőtt madarak legyengülnek, és csökken a szaporodási sikerességük.
Emellett a rovarölő szerek felhalmozódhatnak a táplálékláncban (biomagnifikáció). A mérgezett rovarokat fogyasztó küllők szervezetében felgyülemlő toxinok hosszú távon károsíthatják a madarak egészségét, ronthatják immunitásukat, csökkenthetik a tojások kelési arányát, és végső soron az egyedek pusztulásához vezethetnek. Ez egy csendes, de halálos fenyegetés, amely láthatatlanul pusztít a mezőgazdasági területeken.
A klímaváltozás és annak hatásai
A globális klímaváltozás egyre súlyosabb kihívásokat gördít a felpillantó küllő elé. A hőmérséklet emelkedése, a csapadék eloszlásának megváltozása, valamint az extrém időjárási jelenségek, mint az aszályok, árvizek vagy a hirtelen lehűlések, mind befolyásolják a madár életciklusát és túlélési esélyeit. A vonulás időzítése felborulhat, ha a telelőhelyeken vagy a vonulási útvonalakon másképp alakul az időjárás, mint a fészkelőhelyeken. Ez azt jelenti, hogy a madarak vagy túl korán, vagy túl későn érkeznek meg, és nem találják meg a megfelelő időben a bőséges táplálékot, ami elengedhetetlen a sikeres költéshez.
A melegedő éghajlat hatására a rovarpopulációk összetétele és eloszlása is változhat. Egyes fajok eltűnhetnek, mások elterjedési területe megváltozhat, ami szintén kihívás elé állítja a küllőket, amelyek egy adott típusú zsákmányra specializálódtak. Az aszályok például csökkentik a rovarok számát, míg a hirtelen, erős viharok és zivatarok tönkretehetik a fészkeket és a fiatal fiókákat, különösen a hosszan tartó esőzések idején, amikor a fiókák kihűlhetnek.
Egyéb fenyegetések és a megoldás felé
Bár az élőhelyvesztés, a peszticidek és a klímaváltozás a legsúlyosabb veszélyek, akadnak egyéb tényezők is, amelyek hozzájárulnak a felpillantó küllő állományának csökkenéséhez. A vonulási útvonalakon, különösen a mediterrán országokban, sajnos még mindig előfordul az illegális vadászat és csapdázás, bár a jogi védelem erősödik. A fészkelőhelyek közelében tapasztalható emberi zavarás is problémát jelenthet, különösen a költési időszakban. Emellett a természetes odúk, például harkályodúk iránti verseny is fokozódhat más fajokkal, például a seregéllyel, amely szintén odúlakó és jelentős populációval rendelkezik.
Azonban nem minden reménytelen! A felpillantó küllő védelméért számos védelmi intézkedések és program indult már Magyarországon és nemzetközi szinten is. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) évtizedek óta kiemelten foglalkozik a küllővédelemmel, számos sikeres projektet valósított meg. Ezek közé tartozik a mesterséges fészekodúk kihelyezése és gondozása. Mivel a küllők szívesen foglalják el ezeket az odúkat, jelentősen hozzájárulhatnak a költési siker növeléséhez ott, ahol hiányoznak a természetes fészkelőhelyek.
A védett területek kijelölése és fenntartása, valamint az extenzív legeltetés támogatása a hagyományos agrárgazdálkodásban is kulcsfontosságú. A Natura 2000 területek, melyek jelentős részben a küllők élőhelyei is, lehetőséget biztosítanak a természettel harmonikus gazdálkodásra. Fontos a gazdálkodókkal való együttműködés, a környezetkímélő mezőgazdasági módszerek, például a biogazdálkodás, a csökkentett vegyszerhasználat, a táblaszéli sávok fenntartása és a fasorok ültetésének ösztönzése. A küllő jövője nagymértékben múlik azon, hogy a mezőgazdasági termelés képes-e fenntarthatóbbá válni.
A nemzetközi együttműködés is elengedhetetlen, hiszen egy vándorló fajról van szó. Az afrikai telelőterületeken és a vonulási útvonalakon is szükség van a védelemre, valamint a kutatásokra, melyek segítenek megérteni a faj életciklusát és a vonulási útvonalak változásait. A tudományos munka és a monitoring adatok gyűjtése alapvető fontosságú a hatékony védelmi stratégiák kidolgozásához.
Végezetül, de nem utolsósorban, a társadalom szemléletformálása is kulcsfontosságú. Minél többen ismerik meg a felpillantó küllő szépségét és sérülékenységét, annál nagyobb az esély arra, hogy elegendő támogatást és figyelmet kapjon a védelme. A környezeti nevelés, a természetjárás és a civil szervezetek munkája mind hozzájárul ahhoz, hogy ez a csodálatos madár továbbra is ékesítse hazánk tájait.
A felpillantó küllő sorsa a mi kezünkben van. Egy olyan világban, ahol a természeti sokféleség soha nem látott mértékben csökken, minden egyes faj megőrzése kritikus fontosságú. A küllő nem csupán egy madár, hanem egy szimbólum, amely emlékeztet minket arra, hogy a természet sebezhető, és a mi felelősségünk gondoskodni róla. Tegyünk meg mindent, hogy ez az égi ékszer továbbra is felpillanthasson ránk a magyar égboltról!