Egy meglepő fogás borzolta a kedélyeket 2022 nyarán a Tiszakécskei Holt-Tiszán. Június 5-én egy helyi horgász, G. G., egy olyan halat húzott partra, amely első ránézésre egy tükörpontynak tűnhetett volna, ám egy lényeges ismertetőjegy, a bajusz hiánya, azonnal gyanút keltett. A tapasztalt pecás érezte, hogy nem egy átlagos zsákmánnyal van dolga, ezért úgy döntött, hogy szakértői segítséget kér a pontos azonosításhoz. Nem is sejtette még ekkor, hogy egy igen ritka jelenséggel sikerült találkoznia.
A különös teremtmény fotóit és a horgász által megfigyelt jellemzőket G. G. elküldte a Magyar Haltani Társaság (MHTT) „Mit fogtam?” elnevezésű rovatába, amely pontosan az ilyen rejtélyes esetek megoldására szolgál. A társaság szakértői alaposan szemügyre vették a beküldött fényképeket és a leírást. A hal morfológiai jegyei – mint a kicsiny fej, a zömök testalkat, a viszonylag magas hát és a rövid farokalatti úszó, valamint a sárgás alapszín – egyértelművé tették, hogy nem pontyról van szó. A szakvélemény szerint a kifogott példány nagy valószínűséggel egy halvány aranyhal (Carassius auratus), vagy annak közeli rokonával, az ezüstkárásszal (Carassius gibelio) alkotott hibridje lehetett.
Az MHTT szakemberei hozzátették, hogy az aranyhal és az ezüstkárász rendszertani besorolása még a tudomány számára is tartogat kérdéseket. A két faj annyira közeli rokonságban áll egymással, hogy egyes kutatói vélemények szerint talán nem is önálló fajokról, hanem csupán alfajokról, vagy még annál is kisebb, populációs szintű genetikai eltérésekről beszélhetünk. Ez a szoros genetikai kapcsolat teszi lehetővé a két faj közötti természetes kereszteződést, és magyarázza a hibrid példányok létrejöttét, amelyek azonosítása néha komoly kihívást jelenthet.
A történet azonban itt még érdekesebb fordulatot vett. A szakértőknek a beküldött fotókon feltűnt egy további, igen szokatlan jellegzetesség: a hal kopoltyúfedőjén keresztül szinte áttetszett a kopoltyúlemezek élénkvörös színe. Ez a furcsa tünet egy ritka genetikai állapotra, az úgynevezett alampiára utal. Az „alampia” kifejezés lényegében „fénytelenséget” jelent, és arra a jelenségre utal, amikor a hal bőréből hiányzik egy specifikus pigmentanyag.
Ez a hiányzó pigment a guanin, amely apró kristályok formájában rakódik le a hal bőrében és pikkelyeiben, és ez felelős a halak többségére jellemző gyöngyházfényű, irizáló csillogásért. A halak színét alapvetően négy fő pigmenttípus határozza meg: a fekete színt adó melanin, a narancssárga xantofill, a vörös eritrofill, és a csillogásért felelős guanin. Ha a guanin termelődése genetikai okokból gátolt vagy teljesen hiányzik, a hal bőre elveszíti ezt a fényvisszaverő képességét, áttetszőbbé válik, és az alatta lévő szövetek, mint például a vérerekkel sűrűn átszőtt kopoltyúk, jobban láthatóvá válnak. Ez okozta a tiszakécskei hal esetében a kopoltyúfedőn átsejlő vörös színt.
Ez az alampiás állapot meglehetősen ritkán figyelhető meg a természetes halpopulációkban. Bár nem teljesen egyedi esetről van szó – a Magyar Haltani Társaság adatbázisa szerint például 2023-ban egy Békés vármegyei csatornából is előkerült egy hasonló, guaninhiányos bodorka –, minden ilyen észlelés tudományos szempontból értékes adatot szolgáltat a halak genetikájával és a természetben előforduló változatossággal kapcsolatban. A Tiszakécskén kifogott hal tehát duplán különlegesnek számított: egyrészt mert egy aranyhalról vagy annak hibridjéről volt szó, másrészt pedig mert egy ritka genetikai rendellenességet, az alampiát hordozta.
Összefoglalva, a 2022-es tiszakécskei eset remekül illusztrálja, hogy vizeink mennyi felfedeznivalót és meglepetést tartogatnak. Egy figyelmes horgász kíváncsisága és a szakértői háttér együttes munkája révén sikerült azonosítani egy nemcsak fajtáját, de genetikai állapotát tekintve is különleges példányt. Ez a fogás ismételten alátámasztja a hazai vizek élővilágának folyamatos monitorozásának és kutatásának fontosságát.
(nyitókép: MHTT)