Képzeljünk el egy világot, ahol az ember éppen csak elkezdte megismerni a földművelés titkait, állatokat szelídített, és apró falvakat épített a folyók mentén. Ez a neolitikum korszaka, a kőkorszak utolsó és egyik legforradalmibb időszaka, amely alapjaiban változtatta meg az emberi civilizációt. Ezen az úton a régészek számtalan lenyűgöző leletre bukkantak, amelyek bepillantást engednek őseink hiedelmeibe, művészetébe és mindennapi életébe. Ezek közül az egyik legtitokzatosabb és leginkább emblematikus tárgy a Mórabálvány, egy neolitikus szobrocska, amely a mai Szerbia területén került elő. De vajon egyedülálló jelenségről van szó, vagy vannak „rokonai” is, amelyek segítenek jobban megérteni a korabeli spirituális világot és művészetet? Vágjunk bele egy izgalmas időutazásba, hogy felfedezzük a Mórabálvány legközelebbi rokonait!
A Mórabálvány: Egy ősi rejtély vonása
Először is, tisztázzuk, mi is az a Mórabálvány. Ez a rendkívül karakteres, ülő női alakot ábrázoló kerámiafigura a neolitikum középső és késői szakaszából, nagyjából i.e. 5500-4500-ból származik. A szerbiai Stari Kostolac közelében, a Velika Morava folyó mentén felfedezett szobrocskát a mai napig titkok övezik. Jellegzetes vonásai közé tartozik a nagy, mandulavágású szemek, az apró, madárszerű arc, a hangsúlyos, stilizált testformák, és gyakran a részletesen kidolgozott ruházat, vagy talán testfestés ábrázolása. Nem pusztán egy dísztárgy, hanem valószínűleg kultikus célokat szolgált, kapcsolódva az anyaistennő-kultuszhoz, a termékenységhez vagy valamilyen ősi rítushoz. De ahhoz, hogy igazán megértsük a jelentőségét, meg kell néznünk azt a tágabb kulturális kontextust, amelyben született, és azokat a hasonló alkotásokat, amelyekkel rokonságot mutat.
A Vinča kultúra – A legközvetlenebb rokon
Ha a Mórabálvány rokonait keressük, a legkézenfekvőbb és legközvetlenebb családtag a Vinča kultúra. Ez a neolitikus kultúra i.e. 5700 és 4500 között virágzott a mai Szerbia, Románia, Bulgária és Bosznia-Hercegovina területén, a Balkán-félsziget központi részén. A Vinča kultúra a régészet egyik legfejlettebb és legrejtélyesebb neolitikus társadalmának számít, melynek települései akár több ezer lakosnak is otthont adtak, és fejlett kerámiaiparral, sőt, egyesek szerint proto-írással is rendelkeztek. A Mórabálvány is szorosan ehhez a kultúrához köthető, stílusa és kora alapján is.
A Vinča figurák sokszínűsége
A Vinča kultúra művészete elsősorban a kerámiafiguráiban nyilvánul meg. Ezek a szobrocskák rendkívül változatosak, de sok közös vonással rendelkeznek, amelyek rokonítják őket a Mórabálvánnyal. Gyakoriak az antropomorf, azaz emberalakú figurák, melyek többsége női alakot ábrázol. Jellemzőek a nagy, ovális, olykor háromszögletű arcok, a madárszerű orr, és a hangsúlyos szemek, amelyek gyakran „kávészem” formájúak, mintha kávébabból készültek volna. Sok figura részletes ruházati elemeket, ékszereket vagy testdíszítéseket mutat, amelyek a korabeli öltözködésről és szertartásokról adhatnak felvilágosítást.
Például a Vinča-Belo Brdo lelőhelyről származó figurák, vagy a híres „Adorant” (Hódoló) szobrocskák hasonló ülő pózban, kinyújtott karokkal jelennek meg, akárcsak a Mórabálvány. Bár a Mórabálvány stílusa egyedi és ikonikus, nem kétséges, hogy a Vinča művészeti hagyomány talaján gyökerezik, és annak egyik kiemelkedő példája. A figurák gyakran titokzatos, kifinomult megjelenésükkel tűnnek ki, és feltételezhetően rituális célokat szolgáltak: termékenységi istenségeket, ősanyákat, vagy a közösség vallási vezetőit, sámánjait ábrázolhatták.
A Starčevo kultúra – A gyökerek nyomában
Ahhoz, hogy megértsük a Vinča kultúrát, és ezáltal a Mórabálvány kialakulásának előzményeit, vissza kell tekintenünk az időben a Starčevo kultúrára (i.e. 6200-5200). Ez a kultúra a Vinča kultúra közvetlen elődje a Balkánon, és a neolitikus életmód első hullámát képviseli a térségben. Bár a Starčevo figurák általában egyszerűbbek, kevésbé kidolgozottak és durvább kivitelűek, mint a Vinča alkotások, már náluk is megjelenik az antropomorf figurák készítésének hagyománya.
A Starčevo szobrocskák gyakran kisebbek, stilizáltabbak, és általában agyagból készültek. Előfordulnak absztraktabb formák, melyek alig utalnak emberi alakra, de már ekkor is megfigyelhető a női alakok hangsúlyozása, ami a termékenységi kultuszok korai megjelenésére utal. A Starčevo kultúra művészi kifejezésmódja az alapja annak a gazdag figurális hagyománynak, amely a Vinča kultúrában csúcsosodott ki, és amelynek a Mórabálvány is egy ragyogó példája. Ezen az úton váltak egyre kifinomultabbá, részletesebbé és szimbolikusabbá a neolitikus szobrocskák, tükrözve a társadalom és a hitvilág fejlődését.
Távolabbi, mégis rokon lelki világok: A Cucuteni-Trypillia kultúra
A Balkán-félszigettől északabbra és keletre, a mai Ukrajna, Moldova és Románia területén virágzott egy másik lenyűgöző neolitikus kultúra, a Cucuteni-Trypillia kultúra (i.e. 5200-3500). Bár földrajzilag távolabb helyezkednek el, művészetük és hitviláguk számos párhuzamot mutat a Vinča kultúrával, és így a Mórabálvány tágabb családjához sorolhatók.
A Cucuteni-Trypillia kultúra leginkább hatalmas, spirális mintákkal díszített kerámiaedényeiről és jellegzetes antropomorf figuráiról ismert. Ezek a figurák gyakran nagy, stilizált női alakokat ábrázolnak, hangsúlyozott női attribútumokkal (mell, csípő), ami szintén a termékenységi kultuszok központi szerepére utal. Néhány Cucuteni-Trypillia szobrocska, különösen azok, amelyek részletes arcvonásokat vagy különleges ruházatot viselnek, távoli, de felismerhető rokonságot mutatnak a Vinča figurák kifinomultabb vonásaival. Jellemzőek rájuk a gazdagon festett felületek és a dinamikus formák, ami megkülönbözteti őket a Vinča figurák általános, gyakran monokróm, földszínű megjelenésétől. Mégis, az emberi alak ábrázolásának központi szerepe, a kultikus funkció, és a női princípium hangsúlyozása összeköti őket a Balkán neolitikus művészetével.
A Karanovo és Gumelnița kultúrák – A Duna menti párhuzamok
A Balkán és a Duna-medence neolitikuma tele van hasonlóan gazdag és komplex kultúrákkal. A mai Bulgária és Románia területén éltek a Karanovo (i.e. 6200-4000) és a Gumelnița (i.e. 4500-4000) kultúrák, melyek szintén hozzájárulnak a Mórabálvány „családfájának” teljességéhez. Ezek a kultúrák, bár önálló karakterrel rendelkeznek, jelentős átfedéseket mutatnak a Vinča kultúrával, mind a kerámia, mind a figurális művészet terén.
A Karanovo kultúra, különösen annak későbbi fázisai, finoman megmunkált kerámiájáról és antropomorf figuráiról ismert. Ezek a szobrocskák gyakran ülő vagy álló női alakokat ábrázolnak, melyek stilizáltságukban és hangsúlyos vonásaikban (például a mellek, csípő kiemelése) a termékenységi rítusok fontosságára utalnak. Egyes példák a Vinča figurákra jellemző kifinomultsággal készültek, mutatva a kulturális csere és az eszmék áramlásának mértékét a térségben.
A Gumelnița kultúra, amely időben a Vinča utódja, és a Karanovo későbbi fázisaihoz kapcsolódik, a finoman kidolgozott, polírozott kerámiájáról és a gyakran aranyfüsttel díszített agyagszobrocskáiról híres. Az itt talált figurák, melyek között ülő és álló női alakok is előfordulnak, rendkívül magas művészi színvonalat képviselnek. Bár stílusukban már eltérnek a Mórabálványtól, az emberi alak kultikus célú ábrázolása, a részletek kidolgozottsága, és a feltételezett vallási funkció mind olyan kapcsolódási pontok, amelyek a Mórabálvány rokonai közé emelik őket, rávilágítva a neolitikus Európa mélyen gyökerező, közös spirituális hagyományaira.
Miért fontosak ezek a „rokonok”? – Az ősi hitvilág mozaikjai
A Mórabálvány és „rokonai” – a Vinča, Starčevo, Cucuteni-Trypillia, Karanovo és Gumelnița kultúrák figurái – nem csupán régészeti leletek; ők a neolitikus ember gondolkodásának, hiedelmeinek és művészi zsenialitásának tanúi. Vizsgálatuk során kirajzolódik egy komplex kép a kőkori társadalmakról, ahol a termékenység, az élet és halál körforgása, valamint a természet erőinek tisztelete központi szerepet játszott. Ezek a neolitikus szobrocskák valószínűleg nem egyszerű bábuk voltak, hanem szertartások, rituálék részei, amulették, vagy istenek, istennők, ősök ábrázolásai.
A „rokonok” tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük a közös szálakat az őskori művészetben és vallásban, miközben értékeljük az egyes kultúrák egyedi kifejezésmódjait. Segítenek megérteni, hogy a Mórabálvány nem elszigetelt jelenség, hanem része egy tágabb, gazdag figurális hagyománynak, amely Európa délkeleti részén virágzott több évezreden keresztül. Ez a folyamatos fejlődés és a stílusbeli változások nemcsak a művészi érzékről tanúskodnak, hanem az ősi vallások és társadalmak komplexitásáról is.
Összefoglalás: A múlt üzenete
Az utazás a Mórabálvány rokonaihoz mélyebb megértést nyújt arról a világról, amelyben őseink éltek. Látjuk, hogy a neolitikus Balkán nem csupán a mezőgazdaság bölcsője volt, hanem egy kifinomult művészeti és spirituális élet központja is. A kerámiafigurák, mint a Mórabálvány és „családtagjai”, hidat építenek a múlt és a jelen közé, lehetővé téve számunkra, hogy bepillantást nyerjünk az évezredekkel ezelőtti emberek gondolataiba, félelmeibe és reményeibe.
Ezek a tárgyak emlékeztetnek minket arra, hogy a művészet és a spiritualitás mindig is az emberi lét alapvető részei voltak, és hogy a távoli múltból származó tárgyak még ma is képesek beszélni hozzánk. Látogatás a múzeumokban, ahol ezek a csodálatos leletek megtekinthetők, valóban felejthetetlen élmény, mely során nem csupán kő- és agyagdarabokat látunk, hanem az emberi történelem és kreativitás élő, lüktető bizonyítékait.