A tányérunkra kerülő halak közül kevés olyan népszerű és sokoldalú, mint a makréla. Gazdag íze, magas omega-3 zsírsavtartalma és viszonylag kedvező ára miatt világszerte az asztalok kedvence. De miközben élvezzük ezt a tápláló finomságot, egyre sürgetőbb kérdés merül fel: vajon a makréla iránti növekvő kereslet fenntartható módon elégíthető ki? A fenntartható makréla halászat nem csupán egy környezetvédelmi fogalom; létfontosságú az óceáni ökoszisztémák, a tengerparti közösségek és az élelmezésbiztonság jövője szempontjából. Lehetséges-e ez a küldetés, vagy utópisztikus álom marad?
Miért pont a makréla? Népszerűség és sebezhetőség
A makréla (Scomber scombrus) a nyílt óceánok lakója, és a mérsékelt égövi vizekben, így az Északi-tengerben és az Atlanti-óceán északkeleti részén is jelentős állományokkal rendelkezik. Tápértéke kiemelkedő: kiváló fehérjeforrás, gazdag D-vitaminban, szelénben és különösen a szív- és érrendszerre jótékony hatású EPA és DHA omega-3 zsírsavakban. Könnyen beszerezhető, sokoldalúan felhasználható – grillezve, füstölve, konzervként – hozzájárulva népszerűségéhez. Ezen előnyök ellenére a makréla, mint sok más hal, rendkívül sebezhetővé vált a modern, nagy volumenű halászati módszerek és az éghajlatváltozás hatásai miatt.
A makréla a tápláléklánc közepén helyezkedik el: kisebb állatokkal táplálkozik, és maga is táplálékul szolgál nagyobb ragadozóknak, mint például tonhalaknak, cápáknak és tengeri emlősöknek. Hatalmas rajokban úszó vándorló faj, ami megkönnyíti a halászatát, ugyanakkor rendkívül érzékennyé teszi a túlzott halászat következményeire. Amikor egy faj egyedszáma drámaian lecsökken, az az egész tengeri ökoszisztémára dominóhatással járhat, felborítva az érzékeny egyensúlyt.
A Fenntartható Makréla Halászat Kihívásai
A makrélahalászat fenntarthatóvá tétele számos összetett kihívással jár, amelyek globális szintű együttműködést és komoly kötelezettségvállalást igényelnek:
- A túlzott halászat és a kvóták vitája: Talán a legnagyobb és legközpontibb probléma a túlzott halászat. Az elmúlt évtizedekben az EU, Norvégia, Izland és Feröer-szigetek közötti vita a makréla halászati kvóták elosztásáról folyamatosan a hírekben szerepelt. Ezek az országok nem tudnak megegyezni a tudományos ajánlásokon alapuló, a teljes kifogható mennyiség (TAC) egyértelmű elosztásáról. Ennek eredményeként az egyes felek gyakran a tudományos ajánlások feletti mennyiséget halásszák ki, ami hosszú távon károsítja az állományt. Ez a „kvótaháború” aláássa a fenntartható gazdálkodás alapjait, és a makrélaállományok kimerülésének valós kockázatával jár.
- A vándorló fajok kezelésének nehézségei: Mivel a makréla vándorló faj, amely országok közötti és nemzetközi vizeken is mozog, egységes és összehangolt kezelési stratégiára van szükség. Egyetlen ország sem tudja egyedül garantálni a makrélaállományok jövőjét, még akkor sem, ha a saját vizein fenntarthatóan gazdálkodik. Ezért kulcsfontosságú a nemzetközi együttműködés.
- Járulékos fogás és a halászati módszerek hatása: Bár a makréla halászatára leggyakrabban használt módszer, az erszényes kerítőháló (purse seine) viszonylag szelektív, és kevesebb járulékos fogással jár, mint például a fenékvonóhálók, a nagy méretű, ipari halászat mégis kihívásokat rejt. A nagy mennyiségű kifogott hal és a hálók okozta fizikai hatások továbbra is befolyásolhatják a tengeri élővilágot.
- Az éghajlatváltozás hatásai: A tenger hőmérsékletének emelkedése és az óceánok savasodása közvetlenül befolyásolja a makréla elterjedését, vándorlási útvonalait, ívóhelyeit és táplálékforrásait. Ahogy a víz melegszik, a makréla északabbra tolódhat, új kihívásokat támasztva a gazdálkodásra és a halászati területekre nézve. Ez akár újabb vitákat is generálhat a halászati jogokról, ha az állományok jelentősen elmozdulnak a történelmi halászati zónákból.
- Illegális, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat: Az IUU halászat rontja a becsületes, szabálykövető halászok helyzetét, aláássa a tudományos alapokon nyugvó gazdálkodást, és veszélyezteti az állományok helyreállítását. Nehéz felderíteni és szankcionálni, különösen a nyílt vizeken.
A Fenntarthatóság Pillérei: Megoldások és Lehetőségek
Annak ellenére, hogy a kihívások jelentősek, számos eszköz és stratégia áll rendelkezésre, amelyekkel a fenntartható makréla halászat valósággá válhat:
- Tudományos alapú gazdálkodás és kvóták: A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) rendszeresen készít tudományos értékeléseket a makrélaállományokról, javaslatokat téve a kifogható mennyiségre. Elengedhetetlen, hogy a kormányok és a regionális halászati irányító szervezetek (RFMO-k) teljes mértékben kövessék ezeket a tudományos ajánlásokat. A halászati kvóták megállapításánál a hosszú távú fenntarthatóságot kell előnyben részesíteni a rövid távú gazdasági nyereséggel szemben.
- Nemzetközi Együttműködés és Kötelező Erejű Megállapodások: A vándorló fajok esetében létfontosságú, hogy az összes érintett ország (az úgynevezett part menti államok) kollektíven és kötelező érvényű megállapodásokat kössön. Ezeknek a megállapodásoknak tartalmazniuk kell a kvóták elosztását, a nyomon követési és ellenőrzési mechanizmusokat, valamint az adatmegosztást. Az Európai Unió, Norvégia, Izland és Feröer-szigetek közötti párbeszéd folytatása és egy hosszú távú, átfogó megállapodás elérése kulcsfontosságú.
- Hatékony ellenőrzés és felügyelet (MCS): Az IUU halászat leküzdéséhez szigorú ellenőrzési mechanizmusokra van szükség: műholdas nyomon követés (VMS), kikötői ellenőrzések, fedélzeti megfigyelők, és szankciók a szabályszegők ellen. Az átláthatóság és a nyomon követhetőség elengedhetetlen a halászati lánc minden szakaszában.
- Szelektív halászati technológiák és innováció: Folyamatosan fejleszteni kell a halászati eszközöket, hogy minimalizálják a járulékos fogást és csökkentsék a tengerfenékre gyakorolt hatást. Bár az erszényes kerítőháló viszonylag jó, további fejlesztésekre van szükség a még pontosabb, környezetbarátabb halászat érdekében. A halászok képzése a legjobb gyakorlatok alkalmazására is kulcsfontosságú.
- Fogyasztói Tudatosság és Választás: A fogyasztóknak hatalmuk van. Az öko-címkék, mint például a Tengergazdálkodási Tanács (MSC tanúsítás), segítenek azonosítani a fenntartható forrásból származó tenger gyümölcseit. Ha a fogyasztók tudatosan választanak tanúsított termékeket, azzal nyomást gyakorolnak a halászati iparra, hogy fenntarthatóbbá váljon. A „tudatos vásárlás” népszerűsítése elengedhetetlen.
- Éghajlatváltozás Kutatása és Alkalmazkodás: A tudósoknak folytatniuk kell az éghajlatváltozás makrélaállományokra gyakorolt hatásának tanulmányozását, és a halászati menedzsment terveknek rugalmasnak kell lenniük, hogy alkalmazkodni tudjanak az állományok elterjedésében és viselkedésében bekövetkező változásokhoz.
Esettanulmányok és a Jövő
Bár a makréla halászatának kezelése továbbra is komoly kihívásokat rejt, vannak bíztató jelek. Az Északkeleti Atlanti-óceáni Makréla Halászati Partnerség (NEMP), amely egykor az MSC tanúsítással is rendelkezett (ám a kvótaviták miatt felfüggesztésre került), példa arra, hogy a halászati szektor és a tudomány képes együttműködni a fenntartható gyakorlatokért. A tanúsítás felfüggesztése is jelzi, hogy a rendszer képes reagálni a problémákra, és nyomást gyakorol a szereplőkre, hogy újra rendezzék soraikat.
A jövőben a kék gazdaság koncepciójának részeként a fenntartható halászatot integrálni kell az óceánok szélesebb körű védelmébe. Ez magában foglalja a tengeri védett területek bővítését, a tengeri szennyezés (különösen a műanyagszennyezés) csökkentését, valamint az innovatív technológiák és adatelemzés felhasználását a valós idejű monitorozáshoz és a hatékonyabb gazdálkodáshoz.
A kulcsszereplők, mint a kormányok, a tudósok, a halászati ipar, a civil szervezetek és a fogyasztók, mind felelősséggel tartoznak. A kormányoknak biztosítaniuk kell a megfelelő jogi kereteket és forrásokat az ellenőrzéshez; a tudósoknak megbízható adatokat és ajánlásokat kell nyújtaniuk; a halászati iparnak felelősségteljesen kell működnie és újításokat kell alkalmaznia; a civil szervezeteknek szószólónak kell lenniük és fel kell hívniuk a figyelmet; a fogyasztóknak pedig tudatos döntéseket kell hozniuk.
A Küldetés Lehetséges?
A kérdésre, hogy a fenntartható makréla halászat lehetséges küldetés-e, a válasz egyértelműen igen, de csak abban az esetben, ha komolyan vesszük a kihívásokat és kollektíven cselekszünk. Nem könnyű feladat, és folyamatos erőfeszítést, alkalmazkodást és a „fogd meg, amit tudsz” mentalitás elhagyását igényli a hosszú távú gondolkodás javára.
Az óceánok nem végtelen erőforrások, és a makréla állományok egészsége kritikus fontosságú nemcsak a halászok megélhetése, hanem az egész tengeri ökoszisztéma szempontjából is. Ha sikerül elérnünk a fenntartható gazdálkodást, azzal nemcsak a mai generáció asztalára kerülő halat biztosítjuk, hanem a jövő generációi számára is megőrizzük a tengeri erőforrásokat és egy egészséges, virágzó óceánt.
A makréla a bizonyíték arra, hogy a fenntarthatósági kérdések mennyire összetettek és globálisak. A megoldás nem egyetlen intézkedésben rejlik, hanem egy átfogó, adaptív stratégiában, amely a tudományt, a politikát, az ipart és a fogyasztókat egyaránt bevonja. Csak így válhat a fenntartható makrélahalászat egy lehetséges küldetésből sikeres valósággá.