Az angolna, ez a kígyószerű, rejtélyes vízi élőlény évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget. Sokan csak az édesvízi tavakban és folyókban élő, hosszúkás testű fajokra gondolnak, amikor meghallják a nevét. De vajon létezik-e igazi, sós vízi, azaz tengeri angolna? És mi a különbség az „igazi” angolnák és a rájuk csak külsőleg hasonlító tengeri élőlények között? Ez a cikk arra vállalkozik, hogy leleplezze az angolna fajták körüli misztériumot, bemutassa sokszínű világukat, és tisztázza a sós és édesvízi fajok közötti különbségeket.
Mi az angolna valójában? Egy életmód és testfelépítés
Mielőtt belevágnánk a sós vízi angolnák kérdésébe, tisztázzuk, mit is értünk angolna alatt. Az angolnák (Anguilliformes rend) egy rendkívül sokszínű halrendszer, melynek tagjait hosszú, kígyószerű test, apró pikkelyek (vagy azok teljes hiánya), és a hát- és farokúszók egyetlen, folytonos szegélybe való összeolvadása jellemez. Ez a testfelépítés teszi lehetővé számukra a rendkívül agilis mozgást a vízben és akár szárazföldön is, rövid távon.
A köznyelvben leginkább elterjedt angolna az édesvízi angolna (Anguilla anguilla), mely Európa folyóiban és tavaiban él. Azonban az angolnák világa sokkal szélesebb, mint gondolnánk. Biológiailag két nagy csoportot különböztethetünk meg: az „igazi” angolnákat és az angolnaszerű, de más családokba tartozó halakat.
Az „Igazi” Angolnák: Édesvízi élet, sós vízi szaporodás
Az „igazi” angolnák az Anguillidae családba tartoznak. Ezek a fajok a legismertebbek és a legkülönlegesebbek életciklusuk szempontjából. Ők a katadrom halak mintapéldányai, ami azt jelenti, hogy édesvízben élnek és növekednek, de a szaporodás céljából a sós vízbe vándorolnak.
Vegyük például az európai angolnát (Anguilla anguilla) és az amerikai angolnát (Anguilla rostrata). Ezek a fajok hosszú éveket töltenek folyókban, tavakban és torkolatokban, ahol ragadozó életmódot folytatnak. Elérve ivarérettségüket, egy hihetetlen, több ezer kilométeres vándorútra indulnak az Atlanti-óceánba, egészen a Sargasso-tengerig. Itt ívnak le mélyen, majd elpusztulnak. Az apró, levél alakú lárváik, a leptocephalusok visszasodródnak az óceáni áramlatokkal a partok felé, átalakulnak üvegangolnákká, majd eljutva az édesvízi rendszerekbe, fiatal angolnákká (sárga angolnák) fejlődnek. Ez a ciklus bizonyítja, hogy az „igazi” angolnák élete szorosan összefonódik mind az édesvízzel, mind a sós vízzel. A sós víz nélkül nem tudnának szaporodni, de a fejlődésük és a felnőttkoruk jelentős részét édesvízben töltik. Tehát, létezik sós vízi fázis az életükben, sőt, a szaporodásuk kizárólag sós vízben történik!
A tengeri angolnák: Az „angolna” név valódi birtokosai a mélyben
Azonban a „tengeri angolna” kifejezés a köznyelvben sokkal gyakrabban vonatkozik azokra a halakra, amelyek kizárólag sós vízben élnek, és morfológiailag hasonlítanak az „igazi” angolnákra, de genetikailag más családokba tartoznak. Ezek a fajok jelentik a valódi választ a kérdésre: „Létezik-e sós vízi angolna?” A válasz egyértelműen IGEN! És nem is egy, hanem számos fajról van szó.
Nézzük meg a legismertebb tengeri angolna családokat:
- Murénafélék (Muraenidae): A korallzátonyok rejtett ragadozói
A murénák talán a legismertebb tengeri „angolnák”. Hosszú, izmos testük, fogazott szájuk és gyakran élénk, mintás bőrük van. Szinte kizárólag trópusi és szubtrópusi tengerek korallzátonyain és sziklás partjain élnek. Nem rendelkeznek mellúszóval, ami megkülönbözteti őket sok más angolnaszerű haltól. Körülbelül 200 fajuk ismert, és mindegyikük kizárólag sós vízben, sekélytől egészen 500 méteres mélységig él. A legkisebb muréna alig 10 cm, míg a legnagyobb, a csendes-óceáni óriás muréna (Gymnothorax javanicus) elérheti a 3 méteres hosszúságot és a 30 kg súlyt is. Ragadozók, halakat, rákokat és puhatestűeket fogyasztanak. Jelenlétük kulcsfontosságú a zátonyok ökoszisztémájában. - Tengeri angolnák, vagy Konérek (Congridae): Az óceánok mélyebb vizeinek lakói
A konérek (vagy konger angolnák) szintén kizárólag sós vízben élnek, de jellemzően mélyebb vizeket, homokos vagy iszapos fenekeket és sziklás menedékeket kedvelnek. Testük kevésbé zömök, mint a murénáké, és jól fejlett mellúszókkal rendelkeznek. Színük általában egységesebb, szürke vagy barna. A legismertebb faj az európai konérugolna (Conger conger), amely akár 3 méteresre is megnőhet és a legnagyobb tengeri angolnafélék közé tartozik. Kereskedelmi szempontból is fontos halak. A konérek is ragadozók, főként éjszaka vadásznak. - Kígyóangolnák (Ophichthidae): A rejtőzködés mesterei
A kígyóangolnák elképesztően sokszínű család, több mint 300 fajjal. Nevüket a kígyószerű megjelenésükről kapták. Jellemzőjük, hogy a farkuk hegyes, merev és gyakran csupasz (úszószegély nélküli), ami lehetővé teszi számukra, hogy gyorsan beássák magukat a homokos vagy iszapos aljzatba. Sok fajuk a part menti vizekben, homokos fenéken él, ahol csak a fejüket dugják ki a homokból, és lesből támadnak áldozataikra. Élénk színezetű fajok is előfordulnak közöttük, amelyek a korallzátonyok között élnek. Szintén kizárólag sós vízben élnek. - Kerti angolnák (Heteroconger és Gorgasia nemzetségek a Congridae családon belül): Az óceánok függőleges erdei
Bár a konérek családjába tartoznak, érdemes külön is megemlíteni a kerti angolnákat. Ezek a kis méretű angolnák (általában 30-80 cm) kolóniákban élnek a homokos tengerfenéken, a fejüket kiemelve a homokból, a testük többi részét a lyukban tartva. A tengeráramlatokból szűrik a planktont. A búvárok körében rendkívül népszerűek, ahogy hullámzó mozgással, „függőleges erdőket” alkotnak a mélyben. Kizárólag tengeri környezetben élnek.
Tévedések és félreértések: Az elektromos angolna esete
Fontos megemlíteni egy gyakori tévedést is: az elektromos angolna (Electrophorus electricus). A neve ellenére az elektromos angolna nem igazi angolna és még csak nem is angolnaszerű hal, hanem egy késhal. Sőt, ami még fontosabb a cikk szempontjából, kizárólag édesvízben, Dél-Amerika folyóiban él. Hosszú, hengeres teste és az angolnákra emlékeztető mozgása miatt kapta a nevét, de biológiailag semmi köze az Anguilliformes rendhez. Ez is jól mutatja, hogy az „angolna” elnevezés a köztudatban mennyire tág és gyakran félrevezető lehet.
Az angolnák sokszínűsége és ökológiai szerepe
Ahogy láthatjuk, az „angolna” szó sokkal szélesebb skálát fed le, mint azt sokan gondolnák. Az édesvízi és katadrom fajok mellett hatalmas számú, kizárólag tengeri faj él a Föld óceánjaiban, a korallzátonyoktól a mélytengeri iszapos fenekig. Ezek az élőlények rendkívül fontos szerepet töltenek be a tengeri ökoszisztémákban, mint ragadozók és mint más fajok tápláléka.
Sajnos az „igazi” angolnák, mint az európai angolna, a túlhalászat, az élőhelyek pusztulása és a migrációs útvonalakat elzáró gátak miatt kritikusan veszélyeztetett fajokká váltak. A tengeri angolnák helyzete fajonként eltérő, de az élőhelyek pusztulása és a klímaváltozás rájuk is komoly fenyegetést jelent.
Összefoglalás: A sós vízi angolna egyértelmű valóság
A kérdésre, miszerint létezik-e sós vízi vagy tengeri angolna, a válasz tehát egyértelmű és sokrétű.
- Az „igazi” édesvízi angolnák (Anguillidae család) életük egy kritikus szakaszában, a szaporodáshoz, a sós vizet használják. Ezért mondhatjuk, hogy életciklusuk szorosan kötődik a tengerhez.
- Emellett létezik egy hatalmas, kizárólag sós vízben élő halcsoport, melyek testfelépítésük és életmódjuk miatt „angolna” néven ismertek a köznyelvben. Ide tartoznak a murénák, a konérek és a kígyóangolnák, melyek mindegyike az óceánok és tengerek elválaszthatatlan része.
Az angolnák világa tele van meglepetésekkel és biológiai csodákkal. A következő alkalommal, amikor angolnát lát, legyen szó akár egy akváriumban úszó murénáról, egy folyóban megbújó édesvízi angolnáról, vagy egy búvárvideóban táncoló kerti angolnáról, jusson eszébe, hogy mennyire sokszínű és lenyűgöző ez a halrendszer, melynek sós és édesvízi képviselői egyaránt léteznek és a maguk módján hozzájárulnak bolygónk ökoszisztémájának gazdagságához.