Számos videó kering az interneten, amelyek meghökkentő jeleneteket tárnak elénk: csónakázó emberek, akik körül szó szerint záporoznak a halak, egyenesen a levegőből potyogva a fedélzetre. Ezekben a felvételekben gyakran nincs szükség horgászbotra, sem hálóra; a halak önként és igen nagy mennyiségben landolnak a csónakokban, néha másodpercek alatt megtöltve azokat. A jelenség főszereplői leggyakrabban az ázsiai eredetű busafajok (pettyes busa – Hypophthalmichthys nobilis és fehér busa – Hypophthalmichthys molitrix), melyek invazív fajként többek között Észak-Amerika folyóiban is elterjedtek, de a viselkedés a hazai vizekben is megfigyelhető. De mi áll ennek a különös és látványos viselkedésnek a hátterében?
A kulcs a busák rendkívüli érzékenységében rejlik. Ezek a halak különösen fogékonyak az alacsony frekvenciájú rezgésekre, amelyeket a vízben terjedő hanghullámok keltenek. Ilyen rezgéseket számos forrás generálhat. A legismertebb kiváltó ok a motorcsónakok zaja és a hajócsavar keltette vibráció. Amikor egy motorcsónak halad át egy busarajjal teli vízterületen, az általa keltett hangok és rezgések tömeges reakciót váltanak ki a halakból. De nem csak mesterséges források okozhatják ezt; természetes jelenségek, mint például egy vízesés morajlása vagy akár nagyobb víztömegek mozgása is hasonló ingert jelenthet számukra.
Ez az érzékenység egyfajta túlélési ösztönből fakad. A busák számára ezek az alacsony frekvenciájú hangok és rezgések potenciális veszélyforrást jelezhetnek, például egy ragadozó hal közeledését vagy támadását imitálhatják. Erre az ingerre válaszul egy szinte azonnali pánikreakció lép fel náluk. Ennek a pániknak a leglátványosabb megnyilvánulása a vízből való kiugrás.
Ez az ugrálás nem egyfajta játékos kedv vagy céltudatos mozgás, hanem egy ösztönös védekezési mechanizmus, egy menekülési reflex. A halak szó szerint kirobbannak a vízből, gyakran akár 2-3 méteres magasságba is felrepülve, hogy elkerüljék a vélt veszélyt. Mivel rajokban élnek, egyetlen kiváltó inger hatására akár több száz vagy ezer egyed is egyszerre kezdhet ugrálni, létrehozva a „haleső” vagy „repülő halak” lenyűgöző, ámde kaotikus látványát.
Bár ez a viselkedés a természet része, komoly következményekkel is járhat. A csónakázók számára a levegőben repkedő, akár több kilogrammos halak valós sérülésveszélyt jelentenek. Egy eltévedt busa könnyen okozhat zúzódásokat vagy akár komolyabb sérüléseket is, ha nagy sebességgel nekicsapódik valakinek. Másrészt, ahogy a bevezetőben említett videók is mutatják, a csónakok gyorsan megtelhetnek halakkal, ami bár bőséges fogásnak tűnhet háló nélkül is, de a helyzet kezelése és a nagy mennyiségű hal további sorsa is kihívást jelenthet.
Összefoglalva tehát a busák tömeges kiugrása a vízből egy lenyűgöző természeti jelenség, amely a halak speciális érzékenységére és egy ösztönös menekülési reakcióra vezethető vissza. Az alacsony frekvenciájú rezgésekre adott pánikreakciójuk eredményezi ezt a látványos viselkedést, amely egyszerre lehet meghökkentő, veszélyes és a természet csodálatos összetettségét demonstráló példa.
(nyitókép: vilson5685 instagram-videó képernyőfelvétel)