A veresszárnyú koncér és a dévérkeszeg közötti különbségek

Magyarország gazdag édesvízi halfaunájával büszkélkedhet, és vizeinkben számos halfaj él, melyek első pillantásra hasonlóaknak tűnhetnek a kevésbé gyakorlott szem számára. Azonban a horgászok, természetjárók és a vízi élővilág iránt érdeklődők számára létfontosságú, hogy képesek legyenek megkülönböztetni az egyes fajokat. Különösen igaz ez két gyakori és elterjedt halunkra, a veresszárnyú koncérra (Scardinius erythrophthalmus) és a dévérkeszegre (Abramis brama). Bár mindkettő a pontyfélék családjába tartozik, és gyakran fordulnak elő azonos élőhelyeken, megjelenésük, viselkedésük és életmódjuk tekintetében számos markáns különbség rejlik közöttük. Cikkünkben részletesen bemutatjuk ezeket az eltéréseket, hogy Ön is magabiztosan azonosíthassa a horogra akadó, vagy a vízben megfigyelt példányokat.

Ismerkedés a Fő Szereplőkkel: Rövid Áttekintés

Mielőtt belemerülnénk a részletes összehasonlításba, ismerkedjünk meg röviden a két halfajjal.

A Veresszárnyú Koncér (Scardinius erythrophthalmus) – A Vörös Szépség

A veresszárnyú koncér egy gyönyörű, karcsú testű hal, mely nevét élénk, vöröses úszóiról kapta. Előszeretettel tartózkodik a vízinövényzettel sűrűn benőtt, tisztább, lassú folyású vizekben, tavakban és holtágakban. Jellemzően a vízfelszín közelében vagy a középső vízoszlopban vadászik, gyakran csoportosan. Mérete átlagosan 20-30 cm, de ritkán elérheti a 40 cm-t is. Könnyen felismerhető jellegzetes, felfelé álló szájáról, mely a felszíni táplálkozásra utal.

A Dévérkeszeg (Abramis brama) – Az Ezüstös Laposhal

A dévérkeszeg, más néven lapos keszeg, egy igazi fenéklakó. Teste oldalról lapított, mély, ami különösen a nagyobb példányokra jellemző, szinte korong alakúvá válhat. Színe ezüstös, gyakran bronzos árnyalattal, különösen az idősebb egyedeknél. Élőhelye a nagy tavak, folyók, holtágak fenekén található sáros, iszapos területek. Átlagos mérete 30-50 cm, de akár a 70 cm-t és a 6-8 kg-ot is meghaladhatja. Szája alsó állású, előretolható, ami kiválóan alkalmas az iszapból való táplálékszerzésre.

A Különbségek Boncolgatása: Részletes Összehasonlítás

Most, hogy megismertük az alapokat, térjünk rá a legfontosabb megkülönböztető jegyekre, melyek segítségével biztosan beazonosíthatja, melyik halról van szó.

1. Alak és Testforma: A Hosszúkás és a Lapos

• Veresszárnyú koncér: Teste inkább nyúlánk, torpedó alakú, oldalról kevésbé lapított, mint a dévérkeszegé. Karcsúbb benyomást kelt.
• Dévérkeszeg: Jellemzően mély testű és oldalról rendkívül lapított. Különösen a nagy dévérek esetében ez a tulajdonság szembetűnő, szinte ovális vagy korong alakúak.

2. Színezet: A Vörös és az Ezüst

• Veresszárnyú koncér: Hátoldala sötétebb, zöldesbarna vagy olívazöld, oldalai fényes aranysárgák vagy bronzosak, hasa ezüstösfehér. A legjellegzetesebb és névadó tulajdonsága az élénk vörös úszók, melyekről azonnal felismerhető.
• Dévérkeszeg: Színe ezüstös-szürke, hátoldala sötétebb, hasa fehéres. Idősebb példányoknál az oldalakon bronzos, aranyos csillogás is megfigyelhető. Úszói általában sötétebbek, szürkék vagy barnásak, sosem élénkvörösek.

3. Úszók: A Vörös Lobogó és az Elegáns Fátyol

Az úszók vizsgálata az egyik legbiztosabb módszer a két faj elkülönítésére.

• Veresszárnyú koncér:
  • Minden úszója, de különösen a mell-, has- és farok alatti úszók élénk vörösek. Ez a legfeltűnőbb ismertetőjegy.
  • A hátúszó viszonylag rövid és magasan álló, tövétől kezdve élesen felfelé ível.
  • A hátúszó és a hasúszók nagyjából azonos függőleges síkban, vagy a hasúszók kicsit előrébb helyezkednek el. Ez a pozíció a koncérokra jellemző.
  • A farokúszó mélyen bevágott.
• Dévérkeszeg:
  • Úszói általában szürkék, sötétebbek, barnás árnyalatúak, sosem vörösek.
  • A hátúszó viszonylag magas és keskeny, töve rövidebb, mint a hasúszók hossza.
  • A hátúszó és a hasúszók egymástól eltérő függőleges síkban helyezkednek el: a hátúszó a hasúszókhoz képest hátrébb, a farok felé tolódott. Ez egy rendkívül fontos anatómiai különbség!
  • A farok alatti úszó rendkívül hosszú, sok úszósugárral (23-30 sugár), ami jellegzetes, fátyolszerű megjelenést kölcsönöz a dévérkeszegnek. Ez a hosszú farok alatti úszó is kulcsfontosságú az azonosításban.

4. Száj és Orr: A Felfelé és az Alámerülő Szájpár

• Veresszárnyú koncér: Szája felfelé álló (felső állású), ami a felszíni táplálkozáshoz, rovarok és növényi részek felvételéhez ideális. Az orra rövidebb, tompa.
• Dévérkeszeg: Szája lefelé nyíló (alsó állású) és előretolható (kitschájú). Ezt az iszapban való túrásra, fenéklakó gerinctelenek és detritus felkutatására használja. Az orra hosszabb, gyakran kihegyesedő.

5. Pikkelyek: A Nagyobb és a Kisebb Fedés

• Veresszárnyú koncér: Viszonylag nagyobb pikkelyekkel rendelkezik, melyek jól láthatók és tapinthatók.
• Dévérkeszeg: Kisebb és számosabb pikkelyek borítják, melyek tapintásra simábbnak tűnhetnek. Az oldalvonalon lévő pikkelyek száma is eltérő (koncér: 39-42, dévér: 51-60).

6. Szemek: A Vöröses Irizáló és a Sötét Tekintet

• Veresszárnyú koncér: Szemei narancssárgás, vöröses árnyalatúak, gyakran élénken irizálnak.
• Dévérkeszeg: Szemei általában sötétebbek, barnásak vagy szürkék, kevésbé feltűnőek.

7. Élőhely és Viselkedés: A Felszíni Szelíd és a Fenéktúró Rajos

Az élőhely és viselkedés is sokat elárulhat arról, melyik halra bukkantunk.

• Veresszárnyú koncér:
  • Élőhely: Preferálja a tisztább, vízinövényzettel sűrűn benőtt, lassú folyású vagy állóvizeket (tavak, holtágak, csatornák). Gyakran található a parti zónákban, a növényzet között.
  • Viselkedés: A vízfelszín közelében vagy a középső vízoszlopban táplálkozik. Gyors, robbanékony mozgású, és gyakran felugrik a vízből a rovarok elkapásáért. Kisebb-nagyobb csapatokban jár.
• Dévérkeszeg:
  • Élőhely: Előnyben részesíti a mélyebb, iszapos, sáros aljzatú álló- és lassú folyású vizeket (tavak, folyók, bányatavak). Gyakran a mederfenék közelében tartózkodik.
  • Viselkedés: Jellemzően a fenéken táplálkozik, ahol az iszapba fúrja magát, hogy gerincteleneket és szerves anyagokat találjon. Nagy, néha több száz fős rajokban él, és mozgása lassabb, kimértebb.

8. Táplálkozás: A Sokoldalú és a Szakosodott

• Veresszárnyú koncér: Mindenevő (omnivor), de étrendjében hangsúlyos a növényi táplálék (vízinövények levelei, algák) és a vízfelszínről származó rovarok (pl. szúnyoglárvák, szárnyas rovarok). Emellett plankton és apró gerinctelenek is szerepelnek étrendjében.
• Dévérkeszeg: Főként fenéklakó gerinctelenekkel (pl. árvaszúnyog lárvák, kagylók, csigák) és szerves törmelékkel (detritus) táplálkozik. Szája és viselkedése is ehhez a speciális táplálkozásmódhoz alkalmazkodott.

Horgászati Szempontok: Felismerés a Vízparton

Horgászként különösen fontos a két faj megkülönböztetése, hiszen más-más csalikra és technikákra kapnak, és más-más jellegű kapást produkálnak.

• Veresszárnyú koncér: Főleg a vízközi és felszíni horgászat során akasztható horogra. Különösen kedveli a kisebb szemű úszós felszerelést, a kenyérgalacsin, a csonti, a szúnyoglárva és a kukorica csalikat. Kapása energikus, és erős ellenállást tanúsít. Főként nappal aktív.
• Dévérkeszeg: A fenékhorgászat klasszikus célhala. Etetésre jól reagál, és főleg gilisztára, csontira, kukoricára, pelletre és speciális dévér etetőanyagokra kap. Kapása jellegzetes: a kapásjelzőt lassan, finoman húzza el, majd gyakran megállítja. Óvatos hal, és gyakran éjszaka vagy szürkületben a legaktívabb.

Hasonló Fajok és Gyakori Tévedések

Fontos megjegyezni, hogy léteznek hibridek is a két faj között, ami további bonyodalmat okozhat az azonosításban. Emellett a dévérkeszeg és a bagolykeszeg (Blicca bjoerkna) is gyakran összetéveszthető, bár utóbbi kisebb, pikkelyei nagyobbak, és a hátúszó tövénél fekete folt lehet. A koncér és a bodorka (Rutilus rutilus) is hasonlíthat, de a bodorka úszói nem olyan élénkvörösek, és szája végállású.

Ökológiai Szerep és Jelentőség

Mind a veresszárnyú koncér, mind a dévérkeszeg fontos szerepet játszik ökoszisztémánkban. A koncér segíti a vízinövényzet kordában tartását, míg a dévérkeszeg a víz aljzatának „takarításában” vesz részt, feldolgozva a szerves anyagokat. Mindkettő fontos táplálékforrás más ragadozó halak és vízimadarak számára.

Összefoglalás: A Döntő Különbségek

Összefoglalva, a veresszárnyú koncér és a dévérkeszeg közötti legfőbb különbségek az alábbiakban összegezhetők:

• Koncér: Karcsúbb test, élénkvörös úszók, felfelé álló száj, hátúszó a hasúszóval egy vonalban.
• Dévérkeszeg: Mély, oldalról lapított test, szürke vagy barnás úszók, lefelé álló, előretolható száj, hosszú farok alatti úszó, hátúszó a hasúszó mögött.

Reméljük, hogy ez az átfogó útmutató segít Önnek a jövőben magabiztosan azonosítani vizeink e két gyakori, mégis sok szempontból eltérő lakóját. Figyelje meg alaposan a részleteket, és élvezze a természet gazdagságát!