A tiszai ingola, ez a különleges és gyakran félreértett élőlény, a Tiszában és mellékfolyóiban él. Sokakban félelmet kelt a neve, ami a „vámpír” jelzőt is magában hordozza. De vajon jogos ez a hírnév? Ebben a cikkben lerántjuk a leplet a tiszai ingola táplálkozásáról, és megmutatjuk, miért érdemli meg a tiszteletet, nem pedig a félelmet.
Mi is az a tiszai ingola?
A tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi) a körszájúak osztályába tartozik, ami egy ősi gerinces csoport. A halakhoz hasonlóan vízi élőlény, de számos fontos különbség is van. A legszembetűnőbb, hogy nincs állkapcsa, hanem egy kör alakú szívótölcsérrel rendelkezik, melyben apró fogak találhatók.
A tiszai ingola hazánkban őshonos, és a Tisza-vidék endemikus fajának számít. Ez azt jelenti, hogy a világon sehol máshol nem fordul elő természetes körülmények között. Éppen ezért kiemelten védett faj, megőrzése fontos feladatunk.
A táplálkozás szakaszai: lárva és felnőtt
A tiszai ingola életciklusa két fő szakaszra osztható: a lárvális és a felnőttkorra. A táplálkozás szempontjából is jelentős különbségek vannak a két szakasz között.
Lárvális szakasz (ammocoetes)
A tiszai ingola lárvája, az úgynevezett ammocoetes, teljesen más életmódot folytat, mint a felnőtt egyed. A lárvák a folyók homokos, iszapos aljzatába fúrják be magukat, és szűrögetéssel táplálkoznak. Apró szerves törmeléket, algákat és mikroorganizmusokat fogyasztanak. Ebben az időszakban több évig is élhetnek, és fokozatosan fejlődnek a felnőtt alakra.
Fontos kiemelni, hogy a lárvák nem paraziták. Az aljzaton keresztül szűrik a táplálékot, ezzel tisztítva is a vizet. Tehát a lárvális szakaszban a tiszai ingola kifejezetten hasznos szerepet tölt be az ökoszisztémában.
Felnőttkor
A metamorfózis után a tiszai ingola eléri a felnőttkort. Ekkor a táplálkozási szokásai jelentősen megváltoznak. A felnőtt ingola külső élősködő, azaz más halak testnedveivel táplálkozik. Ezzel érdemelte ki a „vámpír” jelzőt.
A felnőtt ingola a szívótölcsérével rátapad a gazdaállat bőrére, és a fogaival kisebb sérüléseket ejt rajta. Ezután a nyálmirigyei által termelt véralvadásgátló anyag segítségével megakadályozza a seb gyógyulását, és így jut hozzá a táplálékhoz.
Fontos megjegyezni, hogy a tiszai ingola nem szívja ki teljesen a gazdaállat vérét. Általában csak kisebb mennyiséget fogyaszt, és a gazdaállat a támadást túléli. Azonban a sérülések másodlagos fertőzésekhez vezethetnek, ami súlyosabb következményekkel járhat.
Milyen halakon élősködik a tiszai ingola?
A tiszai ingola nem válogatós, szinte bármilyen halon képes élősködni, ami elég nagy ahhoz, hogy rátapadjon. Gyakori gazdaállatai közé tartoznak a pontyfélék (pl. ponty, kárász), a harcsafélék (pl. harcsa) és a sügérfélék (pl. sügér).
Azonban az élősködés nem tart sokáig. A felnőtt ingola néhány hétig vagy hónapig táplálkozik, majd ívni kezd. Az ívás után, hasonlóan a lazacokhoz, a tiszai ingola elpusztul.
Miért fontos a tiszai ingola védelme?
Annak ellenére, hogy élősködő életmódot folytat, a tiszai ingola fontos szerepet tölt be a Tisza ökoszisztémájában. Egyrészt a gazdaállományt gyengítve szelektál, és ezáltal hozzájárul az állomány genetikai egészségének megőrzéséhez. Másrészt a tiszai ingola jelenléte jelzi a vízminőség jó állapotát, mivel érzékeny a szennyezésre.
Azonban a tiszai ingola állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. Ennek fő okai a folyószabályozások, a vízszennyezés és a természetes élőhelyek megszűnése. Ezért is kiemelten fontos a faj védelme.
A védelem érdekében számos intézkedést hoztak. A tiszai ingola szerepel a Berni Konvenció jegyzékében, ami nemzetközi kötelezettségeket ró hazánkra a faj megőrzése érdekében. Továbbá Magyarországon is védett fajnak minősül, és a károsítása törvénybe ütközik.
Összegzés
A tiszai ingola egy különleges és ősi élőlény, amely a Tisza-vidék endemikus faja. Bár felnőttkorban külső élősködő, a lárvális szakaszban szűrögetéssel táplálkozik, és a vízminőség jó állapotát jelzi. A tiszai ingola állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, ezért kiemelten fontos a faj védelme.
Tehát, amikor legközelebb hallunk a „Tisza vámpírjáról”, ne csak a félelem jusson eszünkbe, hanem a tisztelet és a megőrzés felelőssége is. A tiszai ingola a Tisza értékes része, és fontos, hogy megőrizzük a jövő generációk számára.