Az akvarisztika világa tele van meglepetésekkel és olyan élőlényekkel, amelyek egyedi igényeikkel és viselkedésükkel magukkal ragadják a hobbi iránt érdeklődőket. Az egyik ilyen különleges teremtmény a szemfoltos tollasúszójúhal, tudományos nevén *Macrognathus ocellatus*. Ez a lenyűgöző, nyúlánk testalkatú hal, melyet gyakran neveznek egyszerűen „tüskés angolnának” is, sok akvarista szívét meghódította már elegáns megjelenésével és rejtélyes viselkedésével. Bár első pillantásra tipikus fenéklakó, bújkáló fajnak tűnik, a sikeres és kiegyensúlyozott tartásához kulcsfontosságú a megfelelő berendezés, amely paradox módon magában foglalja a tágas nyíltvízi zónák kialakítását is. Ez a cikk részletesen bemutatja ennek a fajnak a sajátosságait, és rávilágít arra, miért elengedhetetlen a nyílt tér biztosítása az akváriumi környezetben.
A *Macrognathus ocellatus* a tüskésangolna-félék (Mastacembelidae) családjába tartozik, ami már nevében is sejteti angolnaszerű testalkatát, bár valójában nem angolna, hanem egy különleges csontoshal. Délkelet-Ázsia lassú folyású vizeiben, tavakban és elárasztott területein őshonos, ahol a sűrű növényzet, az ágak és a lágy, iszapos vagy homokos aljzat védelmében él. Jellemző rá a sárgásbarna alapszín, melyet szabálytalan sötétebb foltok tarkítanak, és ami a nevét adja, az a hátuszonyán található, szemet imitáló fekete foltok (ocelli). Ezek a foltok nemcsak díszítik, hanem védelmi célt is szolgálhatnak, elterelve a ragadozók figyelmét a hal valódi fejéről. Hossza vadonban elérheti a 30-40 centimétert is, akváriumban általában kisebb, de így is impozáns méretűre nőhet, ami komoly teret igényel.
Természeténél fogva a szemfoltos tollasúszójúhal egy félénk, éjszakai vagy szürkületi életmódot folytató lény. Napközben gyakran a homokos aljzatba ássa magát, vagy gyökerek, kövek, levelek alá bújik. Ebből a rejtőzködő pozícióból figyeli a környezetét, és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon zsákmányára. Ragadozó állat, amely apró rovarlárvákkal, férgekkel, rákokkal és kisebb halakkal táplálkozik. Ez a viselkedésmód alapjaiban határozza meg az akváriumi tartás követelményeit, különös tekintettel az aljzatra és a rejtőzködő helyekre. Sokan ezen a ponton követik el azt a hibát, hogy túlzottan sok búvóhelyet, illetve sűrű növényzetet biztosítanak, elfeledkezve arról, hogy a rejtőzködés mellett a *Macrognathus ocellatus*nak szüksége van másra is.
És itt jön a képbe a nyíltvízi zóna jelentősége. Bár a tüskésangolna-félék idejük nagy részét az aljzaton töltik, ez nem jelenti azt, hogy sosem úsznak szabadon. Ellenkezőleg! Amikor biztonságban érzik magukat, különösen éjszaka, vagy táplálkozás céljából, meglepően aktívan úszkálnak az akváriumban. Gyors és kecses mozgásukkal képesek felfedezni a területet, és nyílt területeken vadásznak a lehulló eleségre vagy a kisebb zsákmányállatokra. Egy zsúfolt, teljesen benőtt medencében ez a természetes viselkedés gátolva van, ami stresszhez, étvágytalansághoz, sőt, akár betegségekhez is vezethet. A nyílt tér emellett létfontosságú a territoriális jellegük kifejezéséhez is, még akkor is, ha alapvetően békés halakról van szó. Ha nincs elegendő hely, a több példány közötti interakciók agresszívebbé válhatnak, vagy az egyik egyed elnyomhatja a másikat.
Az optimális akvárium mérete a szemfoltos tollasúszójúhal számára legalább 200-300 liter egyetlen példány esetén, de párok vagy csoportok tartásához ennek többszörösére van szükség. A legfontosabb szempont a medence alapjának hossza és szélessége, nem pedig a magassága, mivel ez a faj jellemzően horizontálisan mozog. A berendezés kialakítása során kulcsfontosságú a már említett homokos aljzat – legalább 5-10 cm vastagságban –, amelybe beáshatja magát. Soha ne használjunk éles szélű kavicsot, mert az sérülést okozhat a hal érzékeny bőrének!
A rejtőzködő helyek biztosítása elengedhetetlen: gyökerek, sziklák (simák, éles sarkok nélkül), barlangok, vagy akár PVC csövek is megfelelő búvóhelyet nyújthatnak. Azonban ezeket úgy kell elhelyezni, hogy maradjon elegendő szabad úszótér. Ideális esetben az akvárium hátuljában és oldalain sűrűn ültetett vízinövények, valamint elhelyezett gyökerek és dekorációk teremtenek biztonságos menedéket, míg az előtérben vagy a középső részen viszonylag tiszta, akadálymentes területet hagyunk a nyíltvízi zóna számára. Ez a kontrasztos elrendezés nemcsak esztétikailag kellemes, hanem a halak természetes viselkedéséhez is a legmegfelelőbb. A vízinövények közül kiváló választás lehet a Vallisneria, a Cryptocoryne fajok, az Anubias (gyökerekre vagy kövekre kötözve), vagy a nagyobb Echinodorus fajok. A felszíni növények, mint a Riccia vagy a Salvinia, enyhe árnyékolást biztosíthatnak, ami szintén növeli a hal biztonságérzetét.
A vízminőség kiemelten fontos a szemfoltos tollasúszójúhal számára. Érzékenyek a nitrátra és a nitritekre, ezért elengedhetetlen egy hatékony szűrőrendszer. Egy külső szűrő, amely megfelelő mechanikai és biológiai szűrést biztosít, a legjobb választás. Rendszeres, hetente 25-30%-os vízcserékkel tartható fenn a tiszta és stabil környezet. A víz hőmérséklete 24-28°C között ideális, a pH érték 6.5-7.5, a vízkeménység pedig lágytól közepesen keményig terjedhet. Az elegendő oxigénellátásról is gondoskodni kell, ami a szűrő kifolyójának megfelelő beállításával vagy egy levegőztető kővel biztosítható.
Az etetés terén a *Macrognathus ocellatus* húsevő. Kedvenc eledeleik az élő és fagyasztott vörös szúnyoglárva (bloodworm), tubifex, artemia, földigiliszta darabok, és apró garnélarák. Idővel megtanulhatják elfogadni a minőségi, süllyedő granulátumokat vagy tablettákat is, de az élő és fagyasztott eleség elengedhetetlen a megfelelő táplálásukhoz. Mivel éjszakai halak, célszerű az esti órákban, a világítás lekapcsolása után etetni őket, amikor a legaktívabbak. Fontos a változatos étrend biztosítása, hogy minden szükséges tápanyaghoz hozzájussanak. Az etetés során figyelni kell arra, hogy ne maradjon sok fel nem fogyasztott étel, ami rontaná a vízminőséget.
A társítás tekintetében a *Macrognathus ocellatus* alapvetően békés, de ragadozó természetű. Ez azt jelenti, hogy minden olyan halat, ami befér a szájába, potenciális tápláléknak tekinthet. Ezért kerülni kell a kis testű halakat, mint például a neonhalakat vagy guppikat. Ideális társaik a hasonló méretű, békés, de nem túl territoriális halak, amelyek elsősorban a középső és felső vízrétegekben élnek. Például nagyobb pontylazacok, razbórák, békés gurámik, nagyobb békés pontyfélék, vagy akár egyes békés sügérek (pl. skalárok, ha az akvárium elég magas). Fontos, hogy a társak ne legyenek túlságosan agresszívek, és ne csipkedjék a tollasúszójúhal érzékeny uszonyait. Ha több példányt tartunk együtt, győződjünk meg róla, hogy az akvárium elegendő teret és búvóhelyet biztosít mindegyiknek, hogy elkerüljük a stresszt és a konfliktusokat.
Összefoglalva, a szemfoltos tollasúszójúhal egy rendkívül érdekes és egyedi hal, amely méltán vált népszerűvé az akvaristák körében. Bár első ránézésre egy csendes, a talajba ásott életmódot folytató fajnak tűnik, az igazság az, hogy a megfelelő berendezéssel, beleértve a tágas nyíltvízi zónákat és a biztonságos rejtőzködő helyeket, egy aktív és lebilincselő akváriumi lakóvá válhat. A homokos aljzat, a stabil vízminőség, a gondos etetés és a megfelelő társítás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a lenyűgöző lény teljes életet élhessen az otthoni akváriumban. Ha ezekre a szempontokra odafigyelünk, a *Macrognathus ocellatus* hosszú éveken át gyönyörű és izgalmas látványt nyújt majd, és egy kis darabka rejtélyes vízi világot csempészhetünk otthonunkba.