A Szalontay-márna jövője a magyarországi vizekben

Képzeljünk el egy élénk, áramló folyót, melynek kavicsos medrében egy szilaj, mégis kecses élőlény úszkál. Nem csupán egy halról van szó, hanem egy élő történelemről, egy olyan fajról, amely évmilliók során alakult ki, és mára az egyik legféltettebb természeti kincsünk lett. Ez a Szalontay-márna (*Barbus barbus salontana*), egy Magyarországra jellemző, endemikus alfaj, amelynek jövője ma borúsabb, mint valaha. Cikkünkben mélyebben belemerülünk e különleges halfaj életébe, szembenézünk az előtte álló kihívásokkal, és felvázoljuk, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a magyarországi vizekben.

Ki ez a különleges lakó a mélyben? A Szalontay-márna bemutatása

A Szalontay-márna a pontyfélék családjába tartozó folyami márna (*Barbus barbus*) alfaja, melynek tudományos neve *Barbus barbus salontana*. Nevét Nagyszalonta városáról kapta, amely a Körös-vidék szívében található, és egykor bőséges élőhelyéül szolgált. Morfológiailag megkülönböztethető a közönséges márnától: teste általában zömökebb, feje nagyobb, orra lekerekítettebb, és testének oldalán a pikkelysorok felett gyakran feltűnő, sötét foltokból álló minta figyelhető meg, mely a fiatalabb egyedeknél még hangsúlyosabb. Színezete is eltérő lehet, gyakran sötétebb, bronzosabb árnyalatú. Átlagos hossza 30-50 cm, de ritkán elérheti a 70-80 cm-t is. Kedveli a gyorsabb áramlású, oxigéndús, kavicsos vagy sóderes aljzatú folyószakaszokat, ahol a meder mélyedéseiben, kövek és gyökerek között talál búvóhelyet. Főleg gerinctelenekkel, rovarlárvákkal, csigákkal és kisebb rákokkal táplálkozik, fontos szerepet játszva a folyami ökoszisztéma táplálékláncában.

Ez az alfaj egy igazi természeti ritkaság, hiszen elterjedési területe gyakorlatilag kizárólag a Körösök, különösen a Sebes-Körös, a Fekete-Körös, a Fehér-Körös, valamint az ezekből összefolyó Kettős- és Hármas-Körös vízrendszerére korlátozódik. Ez az endemikus jelleg teszi igazán különlegessé és védendővé: ha elveszítjük, az a bolygóról is eltűnik, pótolhatatlan űrt hagyva maga után a biológiai sokféleségben.

A veszélyek árnyékában: Mi fenyegeti a Szalontay-márnát?

A Szalontay-márna sorsa szorosan összefügg élőhelyének állapotával, és sajnos az elmúlt évtizedekben számos tényező súlyosan rontotta helyzetét. A legfontosabb fenyegetések a következők:

1. Élőhelypusztulás és degradáció: Ez a legkritikusabb probléma. A folyószabályozások – gátak, duzzasztók építése, a folyók kiegyenesítése, kanyarulatainak levágása, mederrendezések – teljesen átalakították a természetes folyómedreket. A Szalontay-márna számára létfontosságú, gyors áramlású, kavicsos, oxigéndús ívó- és táplálkozóhelyek megsemmisültek vagy hozzáférhetetlenné váltak. A lassú áramlású, iszapos mederszakaszok, a vízlépcsők alatti erózió és az iszaposodás nem kedvez nekik.
2. Vízminőség romlása: Bár az elmúlt években javulás tapasztalható, a mezőgazdasági területekről származó vegyszerek, a háztartási szennyvizek és az ipari kibocsátások továbbra is terhelik a folyókat. A megnövekedett tápanyagtartalom (nitrát, foszfát) eutrofizációhoz, algásodáshoz és oxigénhiányhoz vezethet, ami végzetes lehet a márnához hasonló, oxigénigényes fajok számára.
3. Invazív fajok megjelenése: Az idegenhonos halfajok, mint például az amur, a busa vagy az ezüstkárász, versenyeznek a márnával az élelemért és az élőhelyért. Egyes invazív fajok, mint a gébek, akár a márna ikráit vagy ivadékait is fogyaszthatják, tovább rontva a szaporodási esélyeiket.
4. Klímaváltozás hatásai: A vízhőmérséklet emelkedése, az aszályos időszakok gyakoribbá válása miatti alacsonyabb vízszintek, valamint a hirtelen lezúduló, nagy esőzések okozta áradások mind negatívan befolyásolják a márna élőhelyét és szaporodását. Az emelkedő vízhőmérséklet csökkenti a víz oxigéntartalmát, ami különösen kritikus a márna számára.
5. Genetikai erózió és fragmentáció: A populációk zsugorodása és elszigetelődése miatt a beltenyészet kockázata megnő, ami csökkenti a genetikai sokféleséget és a faj alkalmazkodóképességét a változó körülményekhez. A vízlépcsők tovább osztják a populációkat, megakadályozva a genetikai keveredést.

Reménysugarak és a fajmegőrzés útjai: Mi a teendő?

A Szalontay-márna helyzete súlyos, de nem reménytelen. Számos kezdeményezés és szakmai erőfeszítés zajlik Magyarországon a faj megmentéséért:

1. Jogi védelem: A Szalontay-márna fokozottan védett faj Magyarországon, eszmei értéke 250 000 Ft. Ez a jogi státusz tiltja a halászatát és károsítását, ami alapvető fontosságú a túléléséhez. Emellett a faj szerepel a Natura 2000 hálózat fajai között, mely további nemzetközi védelmet biztosít élőhelyeinek.
2. Élőhely-rehabilitáció és folyórevitalizáció: Ez a legfontosabb lépés. A folyók természetes állapotának helyreállítása, a mederrendezések visszavonása, a kanyarulatok visszaépítése, a természetes kavicsos ívóhelyek kialakítása és az áramlási viszonyok javítása alapvető fontosságú. A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és más szervezetek már végeznek ilyen jellegű munkálatokat a Körösökön, például a Kettős-Körösön, ahol a töltésezés és a mederkiegyenesítés okozta károk enyhítésén dolgoznak.
3. Vízminőség-javítás: A szennyvíztisztítás hatékonyságának növelése, a mezőgazdasági eredetű szennyezések (műtrágyák, növényvédő szerek) csökkentése, valamint az ipari kibocsátások szigorúbb ellenőrzése elengedhetetlen a folyók ökológiai állapotának javításához. A vízminőség javítása nem csak a Szalontay-márnának, hanem az egész vízi élővilágnak és az emberi fogyasztásra szánt ivóvíznek is jót tesz.
4. Mesterséges szaporítás és visszatelepítés: A Szent István Egyetem (ma MATE), a Halgazdálkodási és Akvakultúra Fejlesztési Intézet (HAKI) és más kutatóintézetek kísérleteznek a Szalontay-márna mesterséges szaporításával és ivadékok nevelésével. Az így felnevelt fiatal halak visszatelepítése a természetes élőhelyekre segíthet megerősíteni a meggyengült populációkat. Fontos azonban, hogy a visszatelepítések során a genetikai sokféleség megőrzésére is nagy hangsúlyt fektessünk, elkerülve a beltenyészetet és a helyi populációk genetikai felhígulását.
5. Kutatás és monitoring: Folyamatos kutatásokra van szükség a Szalontay-márna biológiájának, ökológiájának és genetikai állományának jobb megértéséhez. A populációk rendszeres monitorozása létfontosságú ahhoz, hogy nyomon követhessük állapotukat, és időben reagálhassunk a változásokra.
6. Közvélemény tudatosítása és együttműködés: A horgászok, a helyi közösségek, a gazdálkodók és a nagyközönség tájékoztatása a Szalontay-márna fontosságáról és sebezhetőségéről alapvető fontosságú. A természeti értékek iránti elkötelezettség és a közös felelősségvállalás kulcsfontosságú a sikeres fajmegőrzéshez. Mivel a Körösök határfolyó, a román és magyar természetvédelmi és vízügyi szervek közötti nemzetközi együttműködés is elengedhetetlen.

A jövő útkereszteződésén: Kihívások és lehetőségek

A Szalontay-márna jövője a magyarországi vizekben nagymértékben azon múlik, hogy mennyire tudjuk integrálni a természetvédelmi szempontokat a vízgazdálkodási és területhasználati döntésekbe. A kihívások hatalmasak, de a lehetőségek is jelentősek. Az Európai Unió Víz Keretirányelve (VKI) és a Natura 2000 hálózat, valamint az egyre növekvő hazai környezeti tudatosság ad némi alapot a reményre.

A Szalontay-márna sorsa egyfajta lakmuszpapírként is szolgál: az ő túlélése a Körös-vidék egészséges, működőképes ökoszisztémájának indikátora. Ha meg tudjuk menteni ezt az endemikus alfajt, az azt jelenti, hogy képesek vagyunk helyreállítani a folyóink egészségét, és fenntartható módon gazdálkodni természeti erőforrásainkkal. Ez nem csupán egy halfaj megmentéséről szól, hanem a saját jövőnk megőrzéséről is. A folyók ugyanis éltető erek, és ha az erek betegek, az egész test szenved. A Szalontay-márna megóvása a magyar vizek gazdagságának és vitalitásának megőrzését jelenti.

Összegzés

A Szalontay-márna egy olyan kincs, amelyet nem engedhetünk elveszíteni. Az ő sorsa szimbolizálja a Kárpát-medence folyóinak és vízi élővilágának sebezhetőségét, de egyben a természetvédelmi erőfeszítések fontosságát is. A jövője a mi kezünkben van. Szükség van a folyamatos kutatásra, a hatékony élőhely-rehabilitációra, a vízminőség javítására és a széleskörű társadalmi összefogásra. Ha közös erővel fellépünk, van remény arra, hogy ez a különleges halfaj továbbra is otthonra találjon a magyarországi vizekben, és évszázadok múlva is büszkén úszkálhasson a Körösök tiszta, kavicsos medrében.