A magyar horgászvizek egyik legnemesebb és egyben legtitokzatosabb hala kétségkívül a márna. Különösen igaz ez a Tisza folyó vadregényes szakaszain élő, tekintélyt parancsoló méretű, sokak által Szalontay-márnának nevezett példányokra. Ez a méltán híres hal nem csupán erejével és harciasságával vívta ki a horgászok tiszteletét, hanem rejtőzködő életmódjával és intelligenciájával is, amely igazi kihívást jelent még a legtapasztaltabb sporttársak számára is. Ez a cikk egy átfogó útmutató kíván lenni mindenki számára, aki valaha is elragadtatva gondolt a Tisza sodrásában élő „sárga torpedókra”, és szeretné megismerni a sikeres Szalontay-márna horgászatának alapjait és titkait.
Miért éppen a Szalontay-márna? Egy legendás tiszai hal
A „Szalontay-márna” elnevezés eredete valószínűleg helyi dialektusra vagy a méretre utal, amellyel a régióban élő, kapitális példányokat illették. Bár tudományosan nem elkülönülő fajról van szó, a Tiszában élő márna valóban jellegzetes, gyönyörű aranybarna színű, rendkívül izmos és erőteljes. A Barbus barbus, vagyis a folyami márna Európa számos folyójában őshonos, de a Tisza adta életfeltételek – az oxigéndús, erős sodrású, kavicsos meder – ideális környezetet teremtenek számára, hogy robusztus méretűre fejlődjön. A Szalontay-márna horgászata tehát nem csupán egy hal megfogásáról szól, hanem egy legendás teremtmény becserkészéséről, amely minden egyes kapásnál próbára teszi a horgász ügyességét, türelmét és felszerelését.
A Szalontay-márna élőhelye és szokásai a Tiszán
A márna igazi folyóvízi hal, amely az oxigéndús, hidegebb vizet és az erős áramlatokat kedveli. A Tisza – különösen a felső és középső szakaszai – ideális élőhelyet biztosít számára. Előszeretettel tartózkodik a meder legmélyebb pontjain, a kavicsos és köves aljzatokon, ahol bőségesen talál táplálékot. A padkák tövében, a kanyarulatokban kialakult mélyebb gödrökben, a sodrástörésekben, a bedőlt fák és az elmerült akadók környékén, valamint a hidak pillérei mellett találjuk meg a legnagyobb eséllyel. Ezek a helyek menedéket és egyben vadászterületet is jelentenek számára. Fontos, hogy a horgász alaposan ismerje a kiszemelt szakasz mederviszonyait, és felkészüljön az esetleges akadókra. A márna társas hal, gyakran kisebb-nagyobb csapatokban tartózkodik, így ha egy kapást észleltünk, érdemes kitartani azon a helyen, nagy az esély további példányokra.
Mikor horgásszunk Szalontay-márnára? Az ideális időpontok
Bár elvileg egész évben fogható, a Szalontay-márna horgászatának legideálisabb időszaka a késő tavasztól kora őszig tartó időszak. A nyári hónapok, különösen június, július és augusztus, amikor a víz hőmérséklete kellemesen felmelegszik, de még elegendő oxigént tartalmaz, a legtermékenyebbek. A márna ilyenkor aktívan táplálkozik. A nap mely szakában? Hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak, amikor a vízi élőlények is felélénkülnek. Az éjszakai horgászat is rendkívül eredményes lehet, hiszen a nagyobb, óvatosabb példányok ilyenkor bátrabban táplálkoznak. Időjárás szempontjából a stabil, meleg, de nem kánikulai idő a legkedvezőbb, enyhe eső vagy borús ég is kedvezhet a kapásoknak. A hirtelen hidegfrontok, viharok és az extrém vízszintingadozások általában rontják a kapásesélyeket.
A felszerelés: Erő és megbízhatóság a Szalontay-márna ellen
A márna ereje és a Tisza sodrása megköveteli a kompromisszumok nélküli, megbízható felszerelést. Egy kapitális Szalontay-márna fárasztása igazi erőpróba, amely könnyedén tönkreteheti az alulméretezett eszközöket.
Botok
A legelterjedtebb módszer a fenekező horgászat, ezen belül is az etetőkosaras módszer (feeder horgászat). Erős, nagy dobósúlyú (akár 100-200 gramm, vagy annál is több, az adott szakasz áramlásától függően) feeder botok jöhetnek szóba, legalább „Heavy” vagy „Extra Heavy” kategóriában. A 3.60-4.20 méteres hossz ideális, mivel segít az akadók kikerülésében és a hal irányításában a sodrásban. Fontos a bot gerincének ereje, hogy megállítsa a megiramodó halat, de a spicc érzékenysége is elengedhetetlen a finom kapások észleléséhez. Alternatívaként szóba jöhetnek még a speciális márna- vagy pontyozó botok is, amelyek szintén bírják a terhelést.
Orsók
Nagy és erős, megbízható fékrendszerrel ellátott orsókra van szükség. A 5000-es, 6000-es méretű távdobó vagy pontyozó orsók ideálisak, nagy zsinórkapacitással. A nyeletőfékes orsók előnyt jelenthetnek, különösen éjszaka vagy ha több bottal horgászunk. Fontos a fék finom, de erélyes beállításának lehetősége, hogy a hal első kirohanásait kontrollálni tudjuk, de a zsinórszakadást elkerüljük.
Zsinórok
A főzsinór tekintetében megoszlanak a vélemények. A monofil zsinór (0.30-0.35 mm) előnye a nyúlása, ami tompítja a rántásokat és a hal kirohanásait. Hátránya az áramlás miatti nagyobb víznyomás, ami vastagabb zsinór esetén fokozottabb. A fonott zsinór (0.12-0.18 mm) minimális nyúlása miatt rendkívül érzékeny, minden rezdülést közvetít, és jobban vágja a vizet, kevesebb súllyal is a mederfenéken tartható. Azonban nem tolerálja a dörzsölést, és a hal első rántását is keményebben közvetíti. Sokan a fonott főzsinór és egy vastagabb, kopásálló monofil vagy fluorocarbon előke (0.40-0.50 mm) kombinációjára esküsznek, utóbbit az akadók és a hal dörzsölődésének kivédésére használva.
Horgok és szerelékek
Erős, vastaghúsú, éles horgok elengedhetetlenek. A 6-os, 4-es vagy akár 2-es méretű horgok jöhetnek szóba, a felkínált csalitól függően. Fontos, hogy a horog bírja a nagy terhelést és ne nyíljon ki fárasztás közben.
A fenekező horgászat során a hagyományos ólommal szerelt végszerelékek, vagy az etetőkosaras módszer (feeder) az uralkodó. Az áramlás erősségétől függően 80-200 grammos vagy akár ennél nehezebb etetőkosarakat vagy ólmokat kell használni. A hagyományos átmenő szerelék (függőlegesen csúszó ólommal vagy kosárral) vagy a bordás kosárral, esetleg flat feederrel szerelt végszerelékek is beválhatnak. Fontos, hogy a szerelék ellenálljon az áramlásnak, és a csalit a mederfenéken tartsa. A rövid, 15-30 cm-es előkék a leggyakoribbak, amelyek megakadályozzák, hogy a csali messze sodródjon a kosártól/ólomtól.
Egyéb szükséges eszközök
- Nagy merítőháló: Széles fejjel és erős nyéllel. Egy kapitális márna kiemeléséhez elengedhetetlen.
- Pontymatrac vagy bölcső: Ha a catch & release a cél, a hal kíméletes kezeléséhez elengedhetetlen.
- Horogszabadító: Fogó és vágóolló, a horog eltávolításához és a szerelék javításához.
- Rod pod vagy stabil bottartók: Az erős kapások ellenére is stabilan tartsák a botokat.
A Szalontay-márna csalijai és etetési stratégiái
A márna mindenevő, de a Tisza adta természetes táplálékforrásokat – rovarlárvák, kagylók, csigák, kisebb halak – részesíti előnyben. Ezért a legsikeresebb csalik általában ehhez igazodnak.
Természetes csalik
- Giliszta: A dendrobena, a harmatgiliszta vagy a trágyagiliszta az egyik leghatásosabb csali, különösen nagyobb kötegekben felkínálva. A márna imádja a mozgó, illatos falatot.
- Sajt: A karakteres illatú, érett sajtok (pl. Ementáli, trappista, rokfortos ízesítésű pontyhorgász sajt) kockákra vágva rendkívül eredményesek lehetnek, különösen hidegebb vízben.
- Kukorica: Bár inkább pontycseli, a márnák sem vetik meg, főleg a tigrismogyoróval vagy egyéb magvakkal kombinálva.
- Főtt krumpli: Kockákra vágva, néha fokhagymás vagy sajtos aromával ízesítve meglepően hatásos lehet.
- Kagyló és rák: Ha hozzáférünk frissen gyűjtött dunai vagy tiszai kagylókhoz, puha részei kiváló csalit jelenthetnek. A kisebb rákok húsa is rendkívül attraktív.
Boilik és Pelletek
A modern pontyhorgászatból ismert boilik és pelletek is hatékonyak lehetnek, különösen a halas, fűszeres vagy májas ízesítésűek, amelyek a márna természetes táplálékát imitálják. A kisebb, 10-14 mm-es méretek ideálisak. Fontos, hogy ezek a csalik bírják a sodrást, és ne oldódjanak fel túl gyorsan.
Etetés
A márna nagyon jól reagál az etetésre. Az etetőanyag legyen nehéz, ragadós, és lassan oldódó, hogy az erős sodrásban is a mederfenéken maradjon. A magas fehérjetartalmú, halas, fűszeres, esetleg sajtos etetőanyagok a legmegfelelőbbek. Gyakran kevernek bele apró szemcséjű pelleteket, aprított gilisztát, magvakat, vagy főtt kukoricát. Az etetést célzottan, etetőkosárral vagy rakétával végezzük, koncentráltan egy kisebb területre. A folyamatos, de nem túlzott etetés kulcsfontosságú, hogy a halakat a helyszínen tartsuk, de ne laktassuk jól őket. Egy-egy maréknyi etetőanyag minden dobás után segíthet.
Horgászati technikák és tippek a Szalontay-márnára
Fenekező horgászat – az első számú módszer
Mint említettük, a feeder horgászat vagy a hagyományos fenekező technika a legalkalmasabb. A lényeg, hogy a csali stabilan a mederfenéken maradjon az áramlásban. Dobás után engedjük, hogy a szerelék teljesen leüljön a fenékre, majd lassan feszítsük meg a zsinórt, amíg a spicc enyhén meghajlik. A botot stabilan rögzítsük, és figyeljük a spiccet. A márna kapása gyakran energikus, jellegzetes rángatózó, majd lassan görbülő spiccet eredményez, de előfordulhat finomabb is. Ne kapkodjuk el a bevágást, várjuk meg, amíg a hal valóban elindul a csalival. Az erős bevágás elengedhetetlen, hogy a vastag horgot bejuttassuk a márna kemény szájába.
A fárasztás művészete
A Szalontay-márna fárasztása önmagában is felejthetetlen élmény. Miután megakasztottuk, azonnal érezni fogjuk az erejét. A hal megpróbálja kihasználni a sodrást, és a mederfenék akadói közé menekülni. Tartsuk feszesen a zsinórt, de hagyjunk elegendő erőt a fékben, hogy kirohanásait tompítani tudjuk. Ne erőltessük, hanem pumpálva, fokozatosan húzzuk a halat. Használjuk ki a bot rugalmasságát, és fárasztás közben igyekezzünk a halat a meder közepén tartani, távol az akadós helyektől. A türelem kulcsfontosságú! Egy nagyobb márna fárasztása akár 10-20 percig is eltarthat.
A Catch & Release (Fogd meg és Engedd Vissza) elve
A Szalontay-márna rendkívül értékes és egyre ritkább halunk. Éppen ezért kiemelten fontos a catch & release elvének maximális tiszteletben tartása. Miután kifárasztottuk és megcsodáltuk a gyönyörű halat, óvatosan, nedves kézzel emeljük ki a vízből, használjunk pontymatracot, ha van. Gyorsan szabadítsuk meg a horogtól, és ha szükséges, fertőtlenítsük a sebét. Készítsünk gyorsan néhány fényképet, majd mielőbb engedjük vissza az élőhelyére. Segítsük, hogy erőre kapjon, mielőtt elengedjük a sodrásba. Ezzel biztosítjuk, hogy a jövő generációi is átélhessék a kapitális márna kifárasztásának élményét.
Kihívások és további tippek
- Akadók: A Tisza tele van akadókra, gyökerekkel, kövekkel. Légy felkészülve a szerelékvesztésre. Néhány extra szerelék, horog és ólom mindig legyen nálad.
- Vízszint és áramlás: A Tisza vízállása és áramlása rendkívül változékony lehet. Figyelj a vízállásjelentésekre, és válaszd a megfelelő súlyú ólmot vagy etetőkosarat.
- Helyismeret: A helyi horgászok tudása felbecsülhetetlen. Ha van rá mód, kérj tanácsot, vagy horgássz velük együtt.
- Türelem: A márnahorgászat nem a gyors kapásokról szól. Időbe telhet, mire a halak ráállnak az etetésre, és beindulnak a kapások. Légy türelmes!
- Csend: A márna rendkívül óvatos hal. A partról érkező zaj, a taposás elriaszthatja őket. Igyekezzünk a lehető legcsendesebben mozogni.
Szabályok és etika
Mielőtt elindulsz Szalontay-márnára horgászni a Tiszára, győződj meg róla, hogy rendelkezel az érvényes állami horgászjeggyel és területi engedéllyel. Tájékozódj a helyi méretkorlátozásokról és tilalmi időkről. Tartsd be a horgászati etika alapelveit, tiszteld a természetet és a többi horgásztársat. A Tisza partján soha ne hagyj magad után szemetet!
Összegzés
A Szalontay-márna horgászata a Tiszán nem csupán egy sport, hanem egy életérzés. Ez a nemes hal, a folyó ereje és szépsége, valamint a kihívás izgalma teszi felejthetetlenné minden alkalommal. Ha felkészültél a küzdelemre, rendelkezel a megfelelő felszereléssel és a szükséges türelemmel, nagy eséllyel megtapasztalhatod a tiszai király, a legendás Szalontay-márna erejét. Ne feledd, a siker nem csupán a kifogott halak számában mérhető, hanem az átélt pillanatokban, a természet közelségében és abban a tiszteletben, amit a folyó és lakói iránt tanúsítunk. Hajrá, és görbüljön a bot!