A tüskéscápa (Squalus acanthias) egyike a leggyakoribb cápafajoknak a világ óceánjaiban. Habár a cápáktól sokan tartanak, a tüskéscápa valójában egy kulcsfontosságú része a tengeri ökoszisztémának, és érdekes tulajdonságokkal rendelkezik. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a legfontosabb tudnivalókat erről a lenyűgöző élőlényről.
Megjelenés és jellemzők
A tüskéscápa egy viszonylag kis testű cápafaj, általában 80-100 cm hosszúra nő meg, de akár a 130 cm-t is elérheti. Teste karcsú, orsó alakú, ami ideális a gyors úszáshoz. A hátán két tüskével ellátott hátúszó található, melyekről a nevét is kapta. Ezek a tüskék mérgező váladékot tartalmaznak, melyekkel védekezik a ragadozók ellen.
Színe általában szürke vagy barnásszürke a háton, a hasa pedig világosabb, szinte fehér. A fiatal egyedeken gyakran fehér foltok találhatók a test oldalán, melyek az idő múlásával eltűnhetnek.
Élőhely és elterjedés
A tüskéscápa rendkívül elterjedt faj, szinte minden óceánban megtalálható, a sarkvidéki vizektől a trópusi területekig. Leginkább a mérsékelt övi vizeket kedveli, és általában a part közelében, de akár 700 méteres mélységben is előfordul.
A populációk nagysága változó, de egyes területeken, például az Atlanti-óceán északi részén, rendkívül gyakoriak. Azonban a túlzott halászat komoly veszélyt jelent a fajra, ezért sok helyen csökkennek a populációk.
Életmód és táplálkozás
A tüskéscápa ragadozó életmódot folytat. Főként kisebb halakkal, tintahalakkal, rákokkal és egyéb tengeri gerinctelenekkel táplálkozik. Gyakran csapatokban vadászik, így hatékonyabban tudja elejteni a zsákmányt.
A vadászat során a látására és a szaglására támaszkodik. Érzékeny érzékszerveinek köszönhetően a sötétben és a zavaros vízben is képes megtalálni a zsákmányt. A tüskéscápa fogazata apró, éles fogakból áll, melyek ideálisak a csúszós zsákmány megragadásához.
Szaporodás
A tüskéscápa szaporodása rendkívül lassú. Az ivarérettséget csak 12-20 éves korban éri el, és a vemhességi idő is rendkívül hosszú, akár 18-24 hónap is lehet. Ez az egyik leghosszabb vemhességi idő az összes gerinces állat között.
A tüskéscápa elevenszülő, ami azt jelenti, hogy az utódok az anya testében fejlődnek ki, és ott is kelnek ki a tojásból. A nőstény általában 4-7 utódot hoz világra egyszerre. A lassú szaporodás miatt a tüskéscápa populációk különösen érzékenyek a túlzott halászatra.
Védelem
A túlzott halászat a legnagyobb veszélyt jelenti a tüskéscápa populációkra. A húsát, a máját (melyből olajat nyernek), és a porcát (melyet a gyógyszeriparban használnak) is értékesítik. Emellett gyakran mellékfogásként is kerül a hálókba.
Számos országban próbálják szabályozni a halászatot, és védelmi intézkedéseket hoznak a tüskéscápa populációk megőrzése érdekében. Ilyen intézkedések például a halászati kvóták, a védett területek kijelölése, és a szelektív halászati módszerek alkalmazása.
Érdekességek a tüskéscápáról
- A tüskéscápa a mérges tüskéiről kapta a nevét, melyekkel védekezik a ragadozók ellen.
- Élettartama rendkívül hosszú lehet, akár 70 évig is élhet.
- Csapatban vadászik, így hatékonyabban tudja elejteni a zsákmányt.
- A vemhességi ideje az egyik leghosszabb az összes gerinces állat között.
- A túlzott halászat komoly veszélyt jelent a populációira.
Összegzés
A tüskéscápa egy rendkívül elterjedt, de egyben veszélyeztetett cápafaj. Fontos szerepet játszik a tengeri ökoszisztémában, és érdekes tulajdonságokkal rendelkezik. A túlzott halászat miatt azonban a populációi sok helyen csökkennek, ezért fontos a védelme és a fenntartható halászat biztosítása. Reméljük, hogy ez a cikk segített jobban megismerni ezt a lenyűgöző élőlényt.