A homoki küllő (Lacerta agilis) egy olyan élőlény, melynek neve hallatán sokan talán csak egy átlagos gyíkra gondolnak, pedig ennél jóval többről van szó. Ez a gyönyörű, olykor élénkzöld, máskor barnás árnyalatú hüllő nem csupán hazánk, hanem egész Európa száraz, homokos vagy löszös élőhelyeinek ikonikus faja. Azonban mint sok más vadon élő állatfaj, a homoki küllő is jelentős veszélyekkel néz szembe, így kiemelten védett fajként tartjuk számon Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy pontos képet kapjunk az állományainak állapotáról, változásairól, hiszen csak így lehet hatékony természetvédelmi intézkedéseket hozni. De hogyan is történik egy ilyen felmérés? Milyen módszereket alkalmaznak a kutatók, és milyen akadályokkal szembesülnek munkájuk során?
Miért létfontosságú a homoki küllő állományfelmérése?
A válasz összetett, és túlmutat egyetlen faj puszta megőrzésén. A homoki küllő populációinak felmérése nem csupán jogi kötelezettség (például a Natura 2000 hálózat keretében), hanem alapvető fontosságú a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. A faj, mint a tápláléklánc egyik fontos láncszeme, kulcsfontosságú szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában, és maga is táplálékforrást jelent ragadozó madarak és emlősök számára. Az állományok méretének, eloszlásának és trendjeinek ismerete lehetővé teszi:
- Védelmi intézkedések célzott megtervezését: Tudjuk, hol van szükség élőhely-rekonstrukcióra, vagy éppen hol kell szigorúbb védelmi intézkedéseket bevezetni.
- Élőhelyi változások monitorozását: A homoki küllő érzékeny az élőhelyek fragmentációjára, romlására. Populációjának változásai jelzik az ökoszisztémák állapotát.
- Klímaváltozás hatásainak felmérését: A hüllők, mint hidegvérű állatok, különösen érzékenyek a hőmérsékleti változásokra. Az állományok alakulása segíthet megérteni a klímaváltozás ökológiai következményeit.
- Alapkutatások támogatását: Az állományfelmérési adatok nélkülözhetetlenek a faj ökológiájának, viselkedésének és genetikájának mélyebb megértéséhez.
A felmérés módszerei: A terepmunkától a laboratóriumig
A homoki küllő állományainak felmérése rendkívül sokrétű feladat, amely különféle módszerek kombinációját igényli. A választott módszertan mindig az adott felmérés céljától, a rendelkezésre álló erőforrásoktól és a terepviszonyoktól függ.
1. Közvetlen megfigyelés és vizuális felmérés (Visual Encounter Surveys – VES)
Ez az egyik legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott módszer. A lényege, hogy a kutatók meghatározott útvonalakon vagy területeken járva vizuálisan keresik és regisztrálják a gyíkokat. Fontos a napszak megválasztása: a homoki küllő legaktívabb a délelőtti és kora délutáni órákban, amikor a nap süt, de még nem perzselő a hőség. Ideális esetben több alkalommal megismétlik a felmérést egy adott területen, hogy a gyíkok aktív időszakait lefedjék.
- Előnyei: Viszonylag gyors, olcsó, nem invazív. Adatok gyűjthetők az egyedszámról, eloszlásról, aktivitásról.
- Hátrányai: Nagyban függ az időjárástól, a terepviszonyoktól és a megfigyelő tapasztalatától. A rejtőzködő életmód miatt az egyedszámot szinte mindig alulbecsüli. Nem ad információt a populáció szerkezetéről (pl. arányok, túlélési ráta).
2. Jelölés-visszafogás (Mark-Recapture) módszer
Ez a módszer az egyik legmegbízhatóbb technika a hüllőpopulációk méretének, denzitásának, túlélési rátájának és mozgásának becslésére. Lényege, hogy az adott területen befogott egyedeket egyedi módon megjelölik, majd elengedik őket. Később, egy vagy több alkalommal ismételt befogásokat végeznek ugyanazon a területen, rögzítve a jelölt és jelöletlen egyedek számát.
- Befogás és jelölés: A homoki küllőket leggyakrabban kézzel, óvatosan, vagy finom hálóval fogják be. A befogás során minimalizálni kell a stresszt az állaton. A jelölési módszer kiválasztása kulcsfontosságú.
- Ujjbegy csonkolás (toe-clipping): Hagyományos módszer, melynek során egy-egy ujjbegyet eltávolítanak egy meghatározott kódrendszer szerint. Bár hatékony és tartós jelölést biztosít, etikai aggályokat vet fel az állat számára okozott stressz és esetleges mozgáskorlátozás miatt. Manapság egyre inkább igyekeznek elkerülni, vagy csak szigorú protokollok mellett, állatorvosi felügyelettel alkalmazzák.
- Passzív Integrált Transzponder (PIT-tag) implantáció: Kis méretű mikrochipek (rizsszem nagyságúak) bőr alá ültetése. Ez a módszer kevésbé invazív, mint az ujjbegy csonkolás, tartós jelölést biztosít, és a chip leolvasásával az egyed azonosítható anélkül, hogy ismételten befognák. Hátránya a magasabb költség és a speciális felszerelés (leolvasó) szükségessége.
- Fotó-azonosítás: Az egyedek egyedi mintázatának, pikkelyeinek vagy sérüléseinek fotografikus dokumentálása. Előnye, hogy teljesen non-invazív, de nagy felbontású fényképezőgépet és jelentős adatfeldolgozási időt igényel az egyedi azonosítás. A homoki küllő mintázatának variabilitása lehetőséget ad erre, de nem minden egyed esetén elégséges.
- Adatgyűjtés: A jelölés mellett rögzítik az egyed méretét, súlyát, nemét, korát, valamint a befogás pontos helyét és idejét.
- Visszafogás és statisztikai elemzés: Az ismételt befogási alkalmakkor azonosítják a már jelölt egyedeket, és új egyedeket is jelölnek. Az összegyűjtött adatok alapján különböző statisztikai modellek (pl. Lincoln-Petersen, Jolly-Seber) segítségével becsülik meg a populáció méretét és egyéb paramétereit.
- Előnyei: Pontosabb becslést ad a populációméretre és -sűrűségre, információt nyújt a túlélési rátáról, mozgásról, egyedi növekedésről.
- Hátrányai: Munka-, idő- és költségigényes. Etikai aggályokat vet fel a befogás és jelölés stresszhatása miatt. Képzett szakembereket és különleges engedélyeket igényel.
3. Élőhely-alkalmassági modellezés (Habitat Suitability Modeling – HSM)
Ez a módszer nem közvetlenül az állomány méretét becsüli, hanem potenciális élőhelyeket azonosít a meglévő populációk eloszlása és a környezeti adatok alapján. GIS (Geographic Information System) eszközök segítségével elemzik a különböző környezeti változókat (pl. talajtípus, vegetációborítás, domborzat, hőmérséklet, napfényes órák száma), és ez alapján készítenek térképeket, amelyek mutatják, hogy hol a legvalószínűbb a faj előfordulása. Ez segíthet a célzott terepi felmérések megtervezésében és a potenciálisan nem ismert populációk azonosításában.
- Előnyei: Segít azonosítani a prioritási területeket, gazdaságosabbá teheti a terepmunkát.
- Hátrányai: A modell minősége nagyban függ az input adatok pontosságától. Nem ad közvetlen információt az egyedszámról.
4. Környezeti DNS (eDNA) vizsgálatok
Az eDNA egy viszonylag új és ígéretes technika, amely forradalmasíthatja a fajok felmérését, különösen a rejtőzködő élőlények esetében. A módszer azon alapul, hogy minden élőlény folyamatosan ürít DNS-t a környezetébe (pl. bőrsejtek, ürülék, nyálka). A vízmintákból vagy talajmintákból kivonható ez a „szabad” DNS, majd molekuláris genetikai módszerekkel (pl. PCR) kimutatható belőle az adott faj jelenléte.
- Előnyei: Kevésbé invazív, mint a hagyományos módszerek. Lehetővé teszi a rejtőzködő vagy nehezen hozzáférhető területeken élő populációk felmérését. Gyorsabb és hatékonyabb lehet nagy területek vizsgálatakor.
- Hátrányai: Költséges laboratóriumi analízist igényel. A DNS minőségét és detektálhatóságát befolyásolja a környezeti tényezők (pl. hőmérséklet, UV-sugárzás) és a minta korát. A hamis pozitív vagy hamis negatív eredmények lehetősége fennáll (kontamináció, alacsony koncentráció). Nem ad információt az egyedszámról, csak a jelenlétről/hiányról.
Kihívások a homoki küllő állományfelmérése során
Bár a tudomány és a technológia sokat fejlődött, a homoki küllő állományfelmérése továbbra is számos kihívással jár:
- Rejtőzködő életmód és viselkedés: A homoki küllő rendkívül óvatos és gyors. Hirtelen mozgásával könnyen elmenekül vagy elrejtőzik a sűrű növényzetben, megnehezítve a megfigyelést és a befogást. A napsütéses órákban aktív, de a perzselő hőség elől búvóhelyre húzódik, csökkentve az észlelhetőség időtartamát.
- Élőhelyi sokszínűség és hozzáférhetőség: Élőhelyei a száraz, homokos gyepektől az erdőszélekig terjedhetnek. Ezek a területek gyakran nehezen járhatók, sűrű növényzettel borítottak, ami lassítja és fizikailag megterhelővé teszi a terepmunkát.
- Időjárási tényezők: A hüllők aktivitása szorosan összefügg a hőmérséklettel és a napsütéssel. Egy hűvösebb, felhősebb vagy esős napon a gyíkok inaktívak maradnak, így a felmérés elmaradhat vagy félrevezető eredményt adhat. Ez behatárolja a felmérések idejét a tavaszi és nyár eleji hónapokra.
- Emberi zavarás és élőhelypusztulás: Az urbanizáció, a mezőgazdasági területek terjeszkedése, az invazív növényfajok (pl. akác) térnyerése, valamint az illegális hulladéklerakás folyamatosan csökkenti és fragmentálja a homoki küllő élőhelyeit. Ez nem csak a populációk méretét, hanem a felmérések lehetőségeit is befolyásolja.
- Módszertani korlátok és etikai megfontolások: A jelölés-visszafogás módszereinél a jelölés hatása (pl. stressz, viselkedésbeli változások) befolyásolhatja az eredményeket. Az etikai aggályok miatt egyre szigorúbb engedélyezési és protokollok szükségesek. Az eDNA módszer, bár ígéretes, még nem ad információt az egyedszámról, és drága, emellett a kontamináció veszélye is fennáll.
- Adatfeldolgozás és statisztikai elemzés komplexitása: A gyűjtött adatok feldolgozása és a populációbecslések elvégzése speciális statisztikai szoftverek és magas szintű szakértelem (biostatisztika, ökológiai modellezés) ismeretét igényli.
- Pénzügyi és humánerőforrás-igény: Egy átfogó, hosszú távú állományfelmérés jelentős pénzügyi befektetést és képzett szakemberek (herpetológusok, terepi kutatók, genetikusok) folyamatos munkáját igényli.
Jövőbeli perspektívák és innovációk
A fenti kihívások ellenére a kutatók folyamatosan dolgoznak azon, hogy hatékonyabb és kevésbé invazív módszereket fejlesszenek ki a homoki küllő és más hüllőfajok felmérésére. A jövőben valószínűleg egyre nagyobb hangsúlyt kap a különböző módszerek (pl. eDNA és jelölés-visszafogás) kombinálása, ami pontosabb és átfogóbb képet adhat. A technológiai fejlődés, mint például a drónok alkalmazása az élőhely-felmérésben, vagy a gépi látás és mesterséges intelligencia alapú képfeldolgozás az egyedi azonosításban, szintén ígéretes lehetőségeket rejt. Emellett a polgári tudomány (citizen science) programok, ahol önkéntesek bevonásával gyűjtenek adatokat, egyre nagyobb szerepet játszhatnak az elterjedési adatok gyűjtésében és a faj iránti tudatosság növelésében.
Összefoglalás
A homoki küllő állományainak felmérése egy komplex és kihívásokkal teli feladat, amely a tudományos precizitás, a terepi kitartás és a technológiai innováció ötvözését igényli. Bár a nehézségek jelentősek, a kapott adatok felbecsülhetetlen értékűek. Ezek az információk képezik az alapját a hatékony természetvédelemnek, amely nélkülözhetetlen a homoki küllő és az általa képviselt élővilág jövőjének biztosításához. Az állományfelmérés nem csupán egy adatgyűjtési folyamat, hanem egy folyamatosan fejlődő tudományág, amely hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük és megóvjuk bolygónk értékes élővilágát.