A folyók, patakok világa rejtett kincseket tartogat. Vannak köztük szemnek láthatatlan csodák, és vannak olyan élőlények, melyek jelenlétükkel, létükkel mesélnek a víz tisztaságáról, a természet egyensúlyáról. A festői Hernád folyó, mely forrásától egészen a Tiszába torkollásáig egyedülálló ökológiai folyosót alkot, számos ilyen kincset őriz. De talán a legjelentősebb, a leginkább ikonikus közülük az a különleges hal, melyet sokan csak „felpillantó küllőként” emlegetnek, noha tudományos nevén sokkal inkább a márna (Barbus barbus) ismeretes. Ez a cikk a Hernád folyó ezen rejtett, ám felbecsülhetetlen értékű kincsét, a márnát hivatott bemutatni, feltárva titkait, jelentőségét és azt a törékeny egyensúlyt, melyben létezik.
A Hernád – Egy élő ér
A Hernád egy szívós, karakteres folyó, amely Szlovákia hegyvidéki területeiről indulva kanyarog át Magyarország északkeleti részén, mielőtt a Tiszába ömlene. Változatos medre, a meredek szakaszoktól az agyagos hordalékos részekig, a gyors sodrású zuhatagoktól a csendesebb öblökig, ideális élőhelyet biztosít számtalan vízi élőlénynek. A folyó jellegzetessége a tiszta, oxigéndús vize, amelynek hőmérséklete az évszakok változásával együtt ingadozik. Ez a dinamikus környezet különösen kedvez azoknak a halaknak, amelyek igénylik a gyorsabb áramlást és a kavicsos, köves aljzatot. A Hernád folyó nem csupán egy vízi út, hanem egy összetett ökoszisztéma, melynek épsége alapvető fontosságú a környező szárazföldi élővilág, de az ember számára is. A folyóparti galériaerdők, a kisebb mellékágak, a vizenyős rétek mind hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához, és otthont adnak számos madárfajnak, kétéltűnek, hüllőnek és emlősnek. A vízgyűjtő terület rendkívül gazdag, mind természeti, mind kulturális szempontból, és ez a gazdagság minduntalan a folyóra, annak vitalitására épül. A Hernád az emberi tevékenységtől viszonylag kevésbé érintett szakaszai révén értékes referenciaterületként is szolgál a természetvédelem számára, bepillantást engedve abba, milyen lehetett régen a folyók eredeti állapota.
Ismerjük meg a „Felpillantó Küllőt” – A márnát
A márna (Barbus barbus) a pontyfélék családjába tartozó, jellegzetes külsejű folyóvízi hal. Teste megnyúlt, hengeres, áramvonalas, ami lehetővé teszi számára, hogy könnyedén mozogjon a gyors sodrásban. Színe változatos, a hátoldal sötétebb, zöldes-barnás, oldalai aranyszínűek, hasa világosabb. Legfeltűnőbb ismertetőjegyei a szája körül elhelyezkedő négy jellegzetes bajuszszál, melyek érzékszervekként funkcionálnak, segítve a táplálék felkutatását a zavaros vízben vagy a meder alján. Innen eredhet a „felpillantó küllő” elnevezés is, ami talán arra utal, ahogy bajuszszálaival tapogatózva, felemelt fejjel „kutat” a fenéken, vagy egyszerűen arra, hogy szemei a fejtetőhöz közel, kissé felfelé nézve helyezkednek el, lehetővé téve a folyásirányba való kémlelését. Bár a „küllő” név a Gobio nemzetség fajaira (fenékjáró küllő) jellemző, a márna nagysága és ereje miatt sokkal impozánsabb jelenség. A kifejlett egyedek elérhetik a 60-80 cm-es testhosszt, és akár több kilogrammot is nyomhatnak, kivételes esetekben az 1 métert és a 10-12 kg-ot is meghaladhatják.
A márna tipikus bentonikus, azaz fenéklakó faj, mely elsősorban rovarlárvákkal, férgekkel, csigákkal és apró rákokkal táplálkozik, de nem veti meg a kisebb halakat sem. Éjjel is aktív, ekkor indul a vadászatra. Szaporodása tavasz végén, nyár elején történik, amikor a felnőtt halak a folyó kavicsos, oxigéndús, sekélyebb szakaszaira vándorolnak ívni. A ragacsos ikrákat a meder aljára, a kövek közé rakják, ahol azok védve vannak a sodrástól és a ragadozóktól. A kikelő ivadékok az első időszakban a sekélyebb, növényzettel dúsabb részeken keresnek menedéket, majd ahogy növekednek, fokozatosan a mélyebb, gyorsabb áramlású szakaszok felé veszik az irányt. A márna hosszú életű faj, akár 15-20 évet is megélhet megfelelő körülmények között. Erős úszó, amely képes a sodrással szemben is kitartóan tartani magát, és aktív mozgásával hozzájárul a folyómeder tisztán tartásához is.
Ökológiai szerepe és jelentősége
A márna kulcsfontosságú szerepet játszik a Hernád folyó ökoszisztémájában. Mint fenéklakó ragadozó, fontos láncszem a táplálékhálózatban, hozzájárulva a bentonikus gerinctelen populációk szabályozásához. Jelenléte egyértelműen jelzi a vízminőség kiválóságát és a folyó természetes állapotát, mivel rendkívül érzékeny a szennyeződésekre és az oxigénhiányra. Ha a márna populációja virágzik, az jó jel a folyó általános egészségi állapotára nézve. Emellett a márnák aktív mozgásukkal, táplálkozási szokásaikkal segítenek a meder tisztán tartásában, az üledék felkeverésében, ami hozzájárul a folyó öntisztulási folyamataihoz és a kavicsos aljzat megfelelő oxigénellátottságához, ami más fajok ívásához is elengedhetetlen. A márna tehát nem csupán egy „felpillantó küllő” a folyóban, hanem egy biológiai indikátor, egy élő tanúságtétel a természet értékéről és sérülékenységéről.
Fenyegetések és kihívások
Sajnos a márna és élőhelye számos fenyegetéssel néz szembe, amelyek súlyosan befolyásolhatják populációit.
- Vízszennyezés: Az ipari, mezőgazdasági és települési szennyeződések (nehézfémek, peszticidek, gyógyszermaradványok, kommunális szennyvíz) rontják a vízminőséget, csökkentik az oxigénszintet, és közvetlenül vagy közvetve pusztítják a táplálékforrásokat, valamint az ikrákat és az ivadékokat. A Hernád esetében a határon túli szennyezések is komoly problémát jelentenek.
- Élőhely-degradáció: A folyószabályozások, gátak, vízlépcsők, kotrási munkálatok, mederrendezések drasztikusan átalakítják a folyó természetes morfológiáját. Ezek akadályozzák a halak ívási vándorlását, megváltoztatják a sodrást, az aljzat összetételét, és elpusztítják az ívóhelyeket és a búvóhelyeket. A part menti növényzet kiirtása is rontja a helyzetet, mivel az árnyékot ad, stabilizálja a partot és táplálékot biztosít a rovarok számára.
- Túlhalászat és illegális halászat: Bár a márna Magyarországon védett faj, a horgászat szabályozása és betartatása komoly kihívás. Az illegális, orvhorgászat, különösen az ívási időszakban, súlyos károkat okozhat a populációkban. A sporthorgászat során is fontos a felelősségteljes magatartás, a „fogd meg és engedd vissza” (catch and release) elv betartása, különösen a nagyobb, szaporodóképes egyedek esetében.
- Klímaváltozás: A globális felmelegedés hatására a vízhőmérséklet emelkedése, az aszályos időszakok gyakoribbá válása, illetve a szélsőséges áradások mind negatívan befolyásolhatják a márna élőhelyét és szaporodását. A melegebb víz kevesebb oxigént tartalmaz, ami különösen kritikus a magas oxigénigényű márnák számára.
Természetvédelmi erőfeszítések
A márna védelme komplex és folyamatos feladat, amely több szinten is zajlik. Magyarországon a márna védett halfaj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy sem fogni, sem megtartani nem szabad.
- Jogi szabályozás és nemzetközi együttműködés: A márna védelmét több nemzetközi egyezmény is szavatolja, mint például a Berni Egyezmény, és szerepel a Natura 2000 hálózat kijelölt területeinek fajlistáin is, így a Hernád folyó is részben védett terület. Fontos a határon átnyúló együttműködés Szlovákiával a folyó teljes vízgyűjtő területén a szennyezés visszaszorítása érdekében.
- Habitat-restauráció: A folyók természetes állapotának helyreállítása, a régi mederrendezések felszámolása, a gátak átjárhatóvá tétele (halsávok, halátjárók építése), a parti növényzet visszaállítása kulcsfontosságú. A Hernád esetében is zajlanak ehhez hasonló projektek, melyek célja a folyó ökológiai állapotának javítása.
- Kutatás és monitoring: A márna populációinak folyamatos nyomon követése, állományfelmérések végzése elengedhetetlen a megfelelő védelmi intézkedések kidolgozásához és hatékonyságának ellenőrzéséhez. Ezek az adatok segítenek megérteni a faj életciklusát, igényeit és a fenyegetések hatását.
- Tudatosság növelése és oktatás: A közvélemény, különösen a horgászok és a folyóparti települések lakóinak tájékoztatása a márna fontosságáról és védelmének szükségességéről alapvető. Kampányokkal, oktatási programokkal lehet elérni, hogy az emberek felismerjék a Hernád élővilágának értékét és felelősséget érezzenek annak megóvásáért. A „fogd meg és engedd vissza” elv népszerűsítése a sporthorgászok körében, valamint a horgászati szabályok betartatásának szigorítása is kiemelt feladat.
A Márna és az Ember – Egy közös jövő
A márna nem csupán egy hal a folyóban; része a Hernád vidékének, a helyi identitásnak és kultúrának. Szimbóluma lehet a vadregényes, tiszta vizeknek, és emlékeztetőül szolgálhat arra, hogy a természet sebezhető, és törődésre szorul. Az, hogy a „felpillantó küllő” még ma is él és szaporodik a Hernád vizében, annak a bizonyítéka, hogy a folyó még képes megújulni, és megőrizte eredeti értékeiből valamit.
A jövőben az ember és a Hernád folyó közötti kapcsolatnak még szorosabbá és felelősségteljesebbé kell válnia. Nem elegendő passzívan védeni a márnát, aktívan hozzájárulnunk kell élőhelyének megóvásához, a víz tisztaságának fenntartásához. Ez magában foglalja a fenntartható gazdálkodási módszerek bevezetését, a szennyvíztisztítás fejlesztését, a szemét megfelelő kezelését, és mindenekelőtt a szemléletváltást: a folyót nem csupán erőforrásként, hanem élő, lélegző entitásként kell kezelnünk, amelynek saját jogai és értékei vannak.
Összegzés
A Hernád folyó és benne a márna, ez a „felpillantó küllő”, egy olyan kincs, melynek értékét nem pénzben, hanem ökológiai jelentőségében, esztétikai szépségében és a természet törékeny egyensúlyának megőrzésében kell mérni. Jelenléte üzenet a tisztaságról, az erőről és az alkalmazkodóképességről. Ahogy a márna évről évre visszatér a Hernád kavicsos medrébe ívni, úgy kell nekünk is évről évre, nap mint nap elköteleznünk magunkat a folyó és minden lakója iránt. A feladat hatalmas, de a tét még nagyobb: egy tiszta, élő folyó örökségének átadása a következő generációknak. Ez a valódi kincs, melyet mindannyiunknak őriznünk kell.