A fogassüllő horgászata a Velencei-tavon

Üdvözöljük a magyar horgászélet egyik gyöngyszemén, a Velencei-tón! E varázslatos, sekély vizű tavunk nemcsak a nyaralók és fürdőzők paradicsoma, hanem a horgászok körében is rendkívül népszerű, különösen, ha egy igazi ragadozó, a fogassüllő kerül szóba. A Velencei-tó süllőállománya az utóbbi években egyre stabilabbá és méretesebbé vált, köszönhetően a tudatos haltelepítéseknek és a horgászetikára való fokozott figyelemnek. Ez a cikk egy átfogó útmutató kíván lenni mindenki számára, aki szeretné megismerni és elsajátítani a Velencei-tó királyának, a süllőnek a horgászatát, legyen szó kezdőről vagy tapasztalt horgászról.

Miért éppen a Velencei-tó? A tó adottságai – sekély mélysége, gazdag növényzete, iszapos-homokos aljzata és kiváló táplálékhal-állománya – ideális élőhelyet biztosítanak a süllők számára. A víz gyorsan felmelegszik, ami kedvez a süllőfiókák fejlődésének, és bőségesen áll rendelkezésre apró hal, mint például a sneci, a küsz, a bodorka vagy a dévérkeszeg, amelyek a süllő elsődleges táplálékát képezik. A nádasok szélén, a meder töréseinél, a mesterséges bedobások és a mólók környékén rejtőzködő süllők izgalmas és felejthetetlen élményt nyújtanak azoknak, akik megtalálják a hozzájuk vezető utat.

A Fogassüllő Viselkedése és Életmódja: Kulcs a Sikeres Horgászathoz

Mielőtt a módszerekbe és felszerelésekbe mélyednénk, elengedhetetlen, hogy megértsük a fogassüllő biológiai sajátosságait és viselkedését. A süllő egy igazi nappali és éjszakai ragadozó egyaránt. Bár látása kiemelkedő, különösen szürkületben és éjszaka, ami segít neki a vadászatban, nappal is aktívan táplálkozik, főleg felhős, borús időben, vagy ha a víz zavarosabb. Preferálja a mélyebb, akadósabb helyeket, ahol elbújhat, és lesből támadhat áldozataira. Nem kedveli a túlságosan zavaros vizet, de a Velencei-tó enyhén opálos, iszapfelkeveredésre hajlamos vize nem riasztja el, sőt, a homokos részeken is szívesen tartózkodik.

A süllő aktivitása erősen függ az évszaktól és a vízhőmérséklettől. Tavasszal, az ívási időszak után (ami Magyarországon általában április 15. és május 31. között van, de mindig ellenőrizni kell az aktuális szabályozást!), a süllők éhesen keresik a táplálékot. Nyáron, a nagy melegben a nappali aktivitásuk lecsökken, de napnyugta után és éjszaka, amikor a víz hűl, intenzíven táplálkoznak. Az ősz kétségkívül az egyik legjobb időszak a süllő horgászatára, ekkor a halak aktívan gyűjtik a zsírraktárakat a télre, és szinte bármilyen napszakban megfoghatók. Télen, ha a tó befagy, a lékhorgászat is eredményes lehet, de jégmentes időszakokban a mélyebb mederzónákban érdemes próbálkozni.

Felszerelés és Csalik a Velencei-tavi Süllőre

A sikeres süllő horgászat alapja a megfelelő felszerelés. Mivel a Velencei-tó sekély, és sok az akadós, növényzettel sűrűn benőtt terület, a precizitás és az érzékenység kulcsfontosságú.

Botok és Orsók:

• Pergető botok: Egy 2,1-2,7 méter hosszú, 10-30 gramm dobósúlyú, érzékeny spicces bot ideális választás. Fontos, hogy a bot gerinces legyen, de rugalmas, hogy a rávágásokat jól közvetítse. A gyors akciójú botok előnyösek a kemény szájú süllő akadása miatt.
• Fenekező botok: Ha fenekező módszerrel próbálkozunk, válasszunk 3,3-3,9 méteres, közepesen lágy, érzékeny spiccű botokat, 60-120 gramm dobósúllyal. Ezek a botok elegendő erőt biztosítanak a hal fárasztásához, miközben a legapróbb kapásokat is jelzik.
• Orsók: Mind pergetéshez, mind fenekezéshez egy megbízható, sima futású, minőségi fékrendszerrel ellátott orsó szükséges. Pergetéshez egy 2500-4000-es méretű, gyors áttételű orsó, fenekezéshez pedig egy 4000-6000-es méretű, robusztusabb orsó az ideális.

Zsinórok:

• Pergetéshez: Érdemes 0,10-0,16 mm átmérőjű fonott zsinórt használni, ami rendkívül érzékeny, és azonnal közvetíti a kapásokat. Elé egy 0,25-0,35 mm-es fluorocarbon előke köthető, ami a süllő éles fogai ellen is védelmet nyújt, és a vízben láthatatlan.
• Fenekezéshez: Monofil zsinór (0,25-0,35 mm) vagy vékonyabb fonott zsinór (0,15-0,20 mm) használható, szintén fluorocarbon előkével kiegészítve.

Csalik:

• Pergető csalik:
  • Gumihalak: A gumihal a süllőző pergetés legnépszerűbb csalija. Különböző méretekben (6-12 cm) és színekben kaphatók. Természetes színek (zöldes, barnás, szürkés) a tiszta vízben, élénkebb (sárga, narancs, fluoreszkáló) színek a zavarosabb vízben és borús időben hatásosak. A jigfejek súlya a vízoszlop mélységétől és a sodrástól függően 5-20 gramm között változhat.
  • Wobblerek: A sekélyen járó, vagy éppen mélyre törő wobblerek is remekül működhetnek, különösen a medertörések mentén vagy a nádasok szélén. Fontos a minél élethűbb mozgás és szín.
  • Kanalak és körforgók: Bár ritkábban alkalmazzák, bizonyos körülmények között (pl. ha a süllők aktívan üldözik a kishalakat) ezek is eredményesek lehetnek.
• Élő és holt csalik (fenekezéshez):
  • Élő kishal: A süllő klasszikus csalija. A Velencei-tavon fogott sneci, küsz, bodorka vagy apró dévérkeszeg a legcsábítóbb. A horgot a hal hátúszója mögött, a gerincét nem sértve, vagy a szája alsó részén átfűzve kell beakasztani.
  • Holt kishal: Főleg télen vagy inaktív halak esetén működik jól. Lehet egészben vagy szeletelve felkínálni. A horog rendszerint a hal szájába, vagy speciális, több horgos rablóhalazó szereléken van rögzítve.

Horgászmódszerek a Velencei-tavon

A Velencei-tón a fogassüllő horgászatához két fő módszert alkalmaznak: a pergetést és a fenekezést.

Pergetés:

A pergetés aktív, mozgékony horgászati forma, mely során a csalit folyamatosan bedobjuk, bevontatjuk, és ezzel imitáljuk egy menekülő kishal mozgását. A Velencei-tó sekély, akadókkal tarkított jellege miatt a pergetés különösen hatékony lehet. Kiemelten fontos a medertörések, a nádasok szélei, a bedobások és a víz alatti akadók pontos meghorgászása. Változtassuk a bevontatás sebességét, iktassunk be megállásokat (jiggelő technika), hogy a csali minél élethűbben mozogjon. A Velencei-tó átlagmélysége miatt a sekélyen járó jigfejek (5-10g) és a felszínközeli wobblerek gyakran a legsikeresebbek. Csónakból pergetve a vertikális jigging is eredményes lehet, amikor a csónakból függőlegesen leengedett gumihalat mozgatjuk a mederfenék közelében.

Fenekezés:

A fenekezés sokkal passzívabb, de rendkívül eredményes módszer, különösen, ha az aktívan mozgó süllők száma csekély, vagy éjszaka. Élő vagy holt kishallal csalizunk, melyet a fenéken vagy attól kissé elemelve kínálunk fel. A szerelék lehet egyszerű ólommal ellátott, átengedő, vagy valamilyen speciális rablóhalazó végszerelék. A horog méretét a csali méretéhez kell igazítani. A kapást a botspicc mozgása, vagy elektromos kapásjelző jelzi. A Velencei-tó esetében a fenekezést érdemes a mélyebb árkokban, a parttól távolabb eső medertöréseken, vagy a mólók, hidak közelében végezni. Fontos a türelem, hiszen a süllő nem mindig azonnal rávág, gyakran először csak megfogja, forgatja a csalit.

Hol keressük a süllőt a Velencei-tavon?

A Velencei-tó számos ígéretes helyet kínál a süllőhorgászoknak. Általánosságban elmondható, hogy a süllők az olyan területeket kedvelik, ahol bőségesen találnak táplálékhalat és búvóhelyet. Néhány konkrét zóna:

• Nádasok szélei: A tóra jellemző, sűrű nádasok a kishalak és a süllők kiváló búvóhelyei. A nádas pereménél a vízmélység gyakran hirtelen változik, ami ideális vadászterületet biztosít.
• Medertörések és árkok: A Velencei-tó medrében több mélyebb árok és törés található (pl. a Gárdony és Agárd közötti részeken, vagy a Pázmánd felőli oldalon). Ezek a „gödrök” a süllők kedvenc tartózkodási helyei, különösen nyáron és télen.
• Mólók, hidak és mesterséges akadók: A Gárdonyi móló, az agárdi strand mólói, vagy a tó különböző pontjain található mesterséges bedobások és víz alatti struktúrák mind vonzzák a süllőket, hiszen itt találnak árnyékot és búvóhelyet.
• Szigetek környéke: A Cserepes-sziget vagy a Szúnyog-sziget környékén lévő mélyebb részek, illetve a környező hínármezők szintén jó haltartó helyek lehetnek.

Érdemes csónakot bérelni, vagy saját csónakkal feltérképezni a tó vizét. Egy halradar (szonár) óriási segítséget nyújthat a meder felépítésének, a mélységnek és a halak elhelyezkedésének pontos meghatározásában.

A Legjobb Időpontok a Süllőre

Az év mely szakaszában és a nap mely részén érdemes leginkább próbálkozni?

• Tavasz (ívás után): Májustól a süllők már aktívan táplálkoznak. Ebben az időszakban a sekélyebb, melegebb vízeken, a nádasok és hínármezők szélén érdemes keresni őket.
• Nyár: A nagy melegben a nappali horgászat nehézkes lehet. Napnyugta után és egészen hajnalig, vagy akár egész éjszaka lehet a legsikeresebb a horgászat. A mélyebb területeket és az árnyékos búvóhelyeket keressük.
• Ősz: Kétségkívül az őszi süllő horgászat a Velencei-tavon az egyik legproduktívabb. Szeptembertől novemberig a halak intenzíven táplálkoznak, ekkor napközben is gyakoriak a kapások.
• Tél: A jégmentes időszakokban a mélyebb mederzónákban, az iszapos részeken és a töréseken lehet próbálkozni fenekező módszerrel. Ha a tó teljesen befagy és biztonságos, a lékhorgászat is rendkívül eredményes lehet.

Ami a napszakot illeti, a hajnali és a szürkületi órák, valamint az éjszaka a legsikeresebbek. Borús, enyhén szeles időben napközben is aktívak lehetnek. Nagyobb frontátvonulások előtt vagy után is gyakoriak az intenzív táplálkozási rohamok.

Etika és Szabályok: A Felelős Horgászat

Minden horgász számára alapvető fontosságú a felelős magatartás és a horgászrend betartása. A Velencei-tavon a süllőre is érvényesek a országos szabályok:

• Tilalmi idő: Április 15. és május 31. között a süllőre tilos horgászni (mindig ellenőrizzük az aktuális MOHOSZ vagy helyi vízügyi társaság rendelkezéseit!).
• Fajlagos tilalom: Ez időszak alatt a süllőfogásra alkalmas horgászmódszerek, például a pergetés is korlátozott lehet.
• Méretkorlátozás és elvihető mennyiség: A süllő minimális kifogható mérete 30 cm. A Velencei-tavi Halgazdálkodási Társaság szabályai szerint naponta 2 db, évente maximum 30 db nemes hal vihető el, melyből a süllő is választható.
• Kíméletes bánásmód: A méret alatti, vagy visszaengedni kívánt halakat mindig nedves kézzel, a lehető leggyorsabban, sérülésmentesen kell visszaengedni. Használjunk horogszabadítót és mérlegelő matracot, ha lehetséges.
• Tisztaság: Mindig vigyünk magunkkal szemetet, és soha ne hagyjunk magunk után semmit a parton.

Tippek a Sikerhez

• Figyelj a kishalakra: Ha kishalakat látsz ugrálni a vízen, vagy hallod a süllő rablását, az szinte biztos jele a ragadozó jelenlétének.
• Ismerd meg a medret: A halradar elengedhetetlen segítőtárs, de nélküle is próbálhatunk tapogatózni a fenékkel, hogy megtaláljuk a töréseket, akadós részeket.
• Változtass a csalin és a sebességen: Ha nem jön kapás, próbálj más színű, méretű csalit, vagy változtass a bevontatás sebességén és ritmusán.
• Légy türelmes: A süllőhorgászat igényli a türelmet és a kitartást. Néha órákat kell várni egyetlen kapásra.
• Tanulj a helyiektől: A helyi horgászok mindig a legjobb információforrások. Ne félj megkérdezni őket!
• Vezess horgásznaplót: Jegyezd fel, mikor, hol, milyen csalival és milyen időjárási körülmények között fogtál süllőt. Ez segíthet a jövőbeni sikerekben.

Összefoglalás

A Velencei-tó valóban egy különleges hely a fogassüllő horgászatára. Adottságai, változatos mederfeneke és gazdag halállománya miatt ideális terep a ragadozó horgászat szerelmeseinek. Bár a süllő megfogása kihívást jelenthet, a türelem, a megfelelő felszerelés és a helyismeret meghozza gyümölcsét. Akár pergetve, akár fenekezve próbálkozunk, a tó királyának, a süllőnek a megfogása páratlan élményt nyújt. Tartsuk be a szabályokat, tiszteljük a természetet és élvezzük a Velencei-tó nyújtotta felejthetetlen pillanatokat. Görbüljön a bot!