Amikor vízimadarakról esik szó, sokunknak azonnal a hattyúk, a kacsák vagy épp a gémek jutnak eszünkbe. Pedig ott él velünk, gyakran szinte észrevétlenül, egy másik rendkívül érdekes és egyedi karakterű vízimadár: a fenékjáró küllő (Fulica atra). Sokan összetévesztik más fajokkal, például a vízityúkkal, pedig a küllőnek számos olyan egyedi vonása van, amelyek alapján könnyedén felismerhető. Cikkünkben átfogóan bemutatjuk, hogyan azonosíthatjuk a fenékjáró küllőt, milyen jellegzetességekre érdemes figyelnünk, és hogyan kerülhetjük el a leggyakoribb tévedéseket.
A külső jegyek nagykönyve: Az első pillantás
A fenékjáró küllő az egyik leggyakoribb vízimadár Magyarországon, mégis sokan bizonytalanok az azonosításában. Nézzük meg először a legszembetűnőbb fizikai jellemzőit:
Mérete és alakja
A küllő egy közepes méretű, tömzsi testalkatú vízimadár, körülbelül akkora, mint egy kisebb kacsa. Hosszúsága általában 32-42 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-80 centiméter. Súlyuk 500-1000 gramm között mozog, a tojók általában valamivel kisebbek és könnyebbek. Testük aránylag kerekded, kompakt, és gyakran mélyen ülnek a vízen, ahogy úsznak.
Tollazat és színezet
A felnőtt fenékjáró küllő tollazata szinte teljes egészében egységesen matt fekete vagy nagyon sötét, palaszürke színű. Ez a sötét szín kiváló rejtőzködést biztosít a nádasok árnyékában, de a nyílt vízen is jól megkülönbözteti őket a világosabb tollazatú madaraktól. Nincsenek rajta feltűnő mintázatok vagy élénk színek, a fekete tollazat szinte bársonyosan sötét hatást kelt.
A jellegzetes csőr és homlokpajzs
Ez az a pont, ahol a küllő azonnal felismerhetővé válik, és ahol a legmarkánsabban különbözik rokonaitól. A fenékjáró küllő csőre viszonylag rövid, vastag és feltűnő, hófehér színű. A csőr tövéből egy ugyancsak hófehér, lapos, pajzs alakú képződmény, a homlokpajzs nyúlik fel a fejtetőre. Ennek a pajzsnak az alakja és mérete egyedileg változhat némileg, de a fehér szín és a feltűnő megjelenés mindig azonosító jel. A fiatal madaraknál a pajzs még kisebb és kevésbé feltűnő, esetleg szürkés árnyalatú lehet, de a felnőttek esetében ez a fehér szín abszolút meghatározó.
A lábak titka: Nem is evezőlábú!
Sokan tévesen azt gondolják, hogy a küllő úszóhártyás lábakkal rendelkezik, mint a kacsák. Pedig ez nem így van! A küllő az egyik legkülönlegesebb lábszerkezettel büszkélkedhet a vízimadarak között. Lábai sötétszürkék, zöldes árnyalatúak, és hosszú ujjai végén lebenyes lábujjak, azaz karéjok találhatók. Ezek a karéjok úszás közben széttárulnak, nagy felületet biztosítva a vízen való hatékony előrehaladáshoz, míg szárazföldi járás közben összecsukódnak, így a madár könnyedén tud mozogni a szárazon is, anélkül, hogy a hártyák akadályoznák. Ez a speciális adaptáció teszi lehetővé, hogy a küllő kiválóan ússzon és merüljön, miközben a szárazföldön is meglepően ügyesen és gyorsan mozog. Ez a „lábujj-mechanizmus” egyedülálló, és fontos azonosító jegy.
A fenékjáró életmód és a küllő viselkedése
A külső jegyek mellett a küllő viselkedése is számos támpontot ad az azonosításhoz.
Úszás és merülés
A küllő szinte állandóan úszik a vízen, és jellegzetesen hirtelen, szinte eltűnve merül alá. Amikor táplálkozik, rendszeresen merül, akár több méter mélyre is, hogy vízi növényeket, algákat, magokat, rovarokat és apró gerincteleneket gyűjtsön a tófenékről – innen ered a „fenékjáró” elnevezés. Merülése rövid, általában csak néhány másodpercig tart, majd váratlanul bukkan fel a víz felszínén, gyakran nem is pontosan azon a helyen, ahol alámerült. Úszás közben gyakran bólogat a fejével, és élesen figyeli a környezetét.
Szárazföldi mozgás
Bár alapvetően vízimadár, a küllő meglepően gyakran kijön a partra. Karéjos lábainak köszönhetően nem csak ügyesen, hanem viszonylag gyorsan is tud járni. Gyakran megfigyelhető, amint a parton legelészik, vagy a fészkéhez sétál. Járása kissé ingatag, de céltudatos.
Harcias természet
A küllők híresek territoriális viselkedésükről és harcias természetükről, különösen a költési időszakban. Gyakran megfigyelhetők harcias összetűzéseik fajtársaikkal vagy más vízimadarakkal. Jellegzetes, ahogy a vízen csónak módjára, előrenyújtott nyakkal, fenyegetően úsznak egymás felé, majd egy hirtelen mozdulattal rátámadnak ellenfelükre, lábaikkal rugdosva és csőrükkel csipkedve. Ezek a „vízi csaták” látványosak és tipikusak a küllőre.
A küllő hangja: Felismerhető hívások
A vizuális jelek mellett a fenékjáró küllő hangja is jellegzetes és segít az azonosításban. A küllőnek számos különböző hangja van, de a leggyakoribbak:
- Éles, metallikus „pit” vagy „kük” hang: Ezt gyakran hallani a vízen úszkáló madaraktól, mint egyfajta kontakt hangot. Hasonlít egy fémcső kopogására.
- Recsegő, durva „krrr” vagy „kurrr” riasztó hang: Ezt akkor adják ki, ha megijednek, vagy figyelmeztetni akarnak másokat a veszélyre.
- Rövid, hirtelen „tak” vagy „takk” hangok: Különösen a territóriumukat védő hímektől hallható, vagy a párok közötti kommunikáció során.
A küllő hangja általában nem dallamos, inkább monoton, éles és mechanikus benyomást kelt.
Élőhelye: Ahol otthon van
A fenékjáró küllő rendkívül alkalmazkodóképes madár, ezért sokféle vízi élőhelyen megtalálható. Előnyben részesíti az álló- és lassú folyású vizeket, mint például a tavakat, holtágakat, mocsaras területeket, parkok tavait, és még a nagyobb folyók csendesebb öbleit is. Fontos számára a sűrű növényzet, különösen a nádasok és a gyékényesek, amelyek menedéket és fészkelőhelyet biztosítanak. Gyakran megfigyelhető városi környezetben is, ha megfelelő vízi élőhely áll rendelkezésére.
Tévedések és különbségek: A vízityúk és a küllő
A fenékjáró küllőt talán a leggyakrabban a vízityúkkal (Gallinula chloropus) tévesztik össze. A két faj valóban hasonló sötét tollazattal és hasonló méretű testtel rendelkezik, azonban számos markáns különbség van közöttük, amelyek alapján könnyedén megkülönböztethetők.
A vízityúk főbb azonosító jegyei:
- Mérete és alakja: A vízityúk valamivel karcsúbb, finomabb felépítésű, mint a tömzsi küllő. Általában kisebb is, hossza 30-38 cm.
- Tollazat: Bár nagyrészt sötét, a hasoldala gyakran világosabb, szürkésbarnás árnyalatú, míg a küllő egyöntetűen fekete. A vízityúk testoldalán jellegzetes fehér sáv látható, amely a szárny és a láb között fut.
- Csőr és homlokpajzs: Ez a legfeltűnőbb különbség! A vízityúk csőre élénk piros színű, sárga heggyel. Homlokpajzsa is piros, de mérete kisebb, és formája általában kevésbé ívelt, inkább egyfajta „foltként” jelenik meg a homlokán, nem nyúlik olyan feltűnően hátra, mint a küllőé.
- Lábak: A vízityúk lábai élénk sárgászöld színűek, hosszú, vékony ujjakkal. Nincs rajtuk a küllőre jellemző karéjos lebeny. Járás közben feltűnő a sárga lábuk.
- Viselkedés: A vízityúk sokkal félénkebb, rejtőzködőbb, mint a küllő. Gyakran a nádasok, part menti sűrű növényzet rejtekében mozog. Úszás közben jellegzetesen billegteti a farkát, fel-alá mozgatva azt, ami fehér alsó farkfedőket tesz láthatóvá. A küllő farka rövidebb, és ritkán látható ilyen mozgásban. A vízityúk kevésbé agresszív a nyílt vízen.
- Hang: A vízityúk hangja is más. Gyakori tiszta, éles „krik” vagy „krruk” hangot hallat, amely kevésbé fémes, mint a küllőé.
Összefoglalva, ha egy sötét vízimadarat látunk fehér csőrrel és fehér homlokpajzzsal, karéjos lábakkal, akkor szinte biztosan fenékjáró küllővel van dolgunk. Ha viszont a madár piros csőrrel és piros homlokpajzzsal rendelkezik, sárgászöld lábakkal és farok-billegtető mozgással, akkor vízityúkot látunk.
Évszakok és mozgások
A fenékjáró küllő Magyarországon rendszeres fészkelő és télen is nagy számban áttelel. A téli időszakban a befagyott kisebb vizekről a nagyobb, fagymentes folyókra és tavakra húzódnak. Ilyenkor gyakran hatalmas csapatokban gyűlnek össze. Tavasszal a párok kiválnak a telelő csapatokból, és megkezdik a fészkelőhelyek elfoglalását. A küllő fészke úszó építmény, növényi anyagokból, nádcsomók közé vagy nyíltabb vízen, a vegetációhoz rögzítve épül.
Hogyan figyeljük meg a küllőt?
A küllő megfigyeléséhez nincsen szükség különleges felszerelésre, de egy jó távcső segíthet a részletek felismerésében. Mivel sok helyen, még városi parkokban is előfordul, könnyen megfigyelhető. Érdemes csendben, türelmesen figyelni viselkedésüket: a jellegzetes merüléseiket, a territóriumi harcaikat, vagy épp azt, ahogy a parton sétálnak. A hangjuk is árulkodó lehet, különösen a sűrű nádasokban, ahol magukat a madarakat nehezebb észrevenni.
Zárszó
A fenékjáró küllő sokkal több, mint egy egyszerű „fekete kacsa”. Egyedi testfelépítése, intelligens viselkedése és harcias természete rendkívül érdekessé teszi megfigyelését. A fehér csőr és homlokpajzs, valamint a karéjos lábujjak a legbiztosabb jelek, amelyek segítségével könnyedén azonosíthatjuk ezt a gyakori, de mégis különleges vízimadarat. Legközelebb, amikor egy tó partján sétál, szánjon egy pillanatot arra, hogy felismerje és megfigyelje a fenékjáró küllőket – garantáltan új perspektívát kap majd róluk!