Az óceánok mélyén zajló élet titokzatos és összetett, tele van felfedezésre váró csodákkal és kihívásokkal. A tengeri élővilág és az emberiség kapcsolata évezredek óta elválaszthatatlan, különösen, ami a táplálékforrásokat illeti. Ebben a komplex hálóban az egyik legfontosabb láncszem a csíkoshasú tonhal (Katsuwonus pelamis), mely a világ egyik legértékesebb és legnagyobb mennyiségben halászott halfaja. Évente több millió tonna tonhal kerül a globális piacra, kielégítve az egyre növekvő keresletet. Azonban ez a gazdasági siker egyre mélyebb és ellentmondásosabb kérdéseket vet fel, különösen egy speciális halászati módszer, a lebegő tárgyak, angolul Fish Aggregating Devices (FAD) használata kapcsán.
A FAD-ek és a csíkoshasú tonhal kapcsolata egy paradoxon. Egyfelől hihetetlenül hatékony eszközt jelentenek a halászok számára, növelve a fogási mennyiséget és csökkentve a költségeket. Másfelől viszont komoly aggodalmakat vetnek fel a tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatásuk és a halászat fenntarthatósága szempontjából. Ebben a cikkben mélyrehatóan megvizsgáljuk ezt az ellentmondásos viszonyt, feltárva a FAD-ek működését, előnyeit és hátrányait, valamint a jövőbeni fenntartható megoldások lehetőségeit.
Mik azok a lebegő tárgyak (FAD) és miért működnek?
A lebegő tárgyak (FAD) olyan mesterséges, úszó szerkezetek, amelyeket kifejezetten arra terveztek, hogy vonzzák és gyűjtsék maguk köré a nyílt óceánon élő halakat. Két fő típusuk létezik: a rögzített FAD-ek, amelyeket a tengerfenékhez rögzítenek, és a sodródó FAD-ek, amelyeket a tengeri áramlatok sodornak magukkal. Utóbbiak a gyakoribbak a nagybani tonhalhalászatban.
Egy tipikus sodródó FAD általában egy úszó elemből (pl. bója, bambuszkeret), és egy alá lógó részből (háló, kötelek, levelek, régi halászhálók) áll. Ezek a szerkezetek gyakran felszerelhetők szonárral és GPS nyomkövetővel, lehetővé téve a halászhajók számára, hogy valós időben figyeljék a FAD pozícióját és az alatta gyülekező halak mennyiségét.
De miért gyűlnek a halak, különösen a csíkoshasú tonhal, ezen tárgyak köré? Ennek több oka is van:
- Menekülék és árnyék: A nyílt óceánon kevés búvóhely és árnyék van. A FAD-ek menedéket és védelmet nyújtanak a ragadozók elől, különösen a fiatalabb halak számára.
- Táplálékforrás: A FAD-ek körül gyakran gazdagabb a plankton és a kisebb tengeri élőlények populációja, amelyek a tonhalak és más fajok táplálékát képezik. A FAD-en megtelepedő algák és kisebb gerinctelenek vonzzák a kisebb halakat, amelyek aztán vonzzák a nagyobb ragadozókat, mint a tonhal.
- Tájékozódási pont: A nyílt vizeken a FAD-ek viszonyítási pontként szolgálhatnak a halak számára, segítve őket a tájékozódásban és a csoportosulásban.
- Szaporodási aggregáció: Bizonyos fajok számára a FAD-ek ideális helyszínt biztosíthatnak a szaporodáshoz, bár ez kevésbé jellemző a csíkoshasú tonhal esetében.
Ez a viselkedés, az úgynevezett „halaggregáció”, teszi a FAD-eket rendkívül vonzóvá a kereskedelmi halászat számára.
A FAD-ek előnyei a halászatban: Gazdasági hatékonyság
A FAD-ek bevezetése forradalmasította a nagybani tonhalhalászatot, különösen a kerítőhálós módszert alkalmazó flották számára. Előnyeik tagadhatatlanok a gazdasági hatékonyság szempontjából:
- Nagyobb fogási arány: A FAD-ek rendkívül koncentrált halrajokat vonzanak, ami lehetővé teszi a halászhajók számára, hogy sokkal gyorsabban és nagyobb mennyiségben fogjanak tonhalat. Ezzel csökken a „keresési idő” az óceán hatalmas területein.
- Üzemanyag-megtakarítás: Mivel a halrajok előre jelezhetően gyűlnek a FAD-ek körül, a hajóknak kevesebb időt kell eltölteniük a halak felkutatásával, ami jelentős üzemanyag-megtakarítást eredményez. Ez nem csak a költségeket csökkenti, hanem a szén-dioxid kibocsátást is mérsékli.
- Biztonság: A halászhajók kevesebb időt töltenek a nyílt óceánon, így kevesebb kockázatnak vannak kitéve a rossz időjárási viszonyok és a tengeri balesetek szempontjából.
- Kisebb munkaerő-igény: A koncentrált fogásoknak köszönhetően hatékonyabbá válik a halak feldolgozása a fedélzeten, csökkentve a szükséges munkaerő mennyiségét.
Ezen előnyök miatt a FAD-ek használata széles körben elterjedt, és ma már a csíkoshasú tonhal globális fogásának jelentős részét teszi ki. A hatékonyság azonban gyakran árnyékot vet a fenntarthatósági aggodalmakra.
Az érem másik oldala: Környezeti és társadalmi aggályok
A FAD-ekkel kapcsolatos problémák jelentős részét a járulékos fogás (bycatch) okozza, ami olyan tengeri élőlények nem szándékos kifogását jelenti, amelyeket nem céloznak meg a halászok. Mivel a FAD-ek nem szelektívek, a tonhalakkal együtt gyakran gyülekeznek körülöttük más fajok is:
- Juvenilis tonhal: Gyakran fiatal, még nem ivarérett tonhalak (sárgaúszójú és nagyszemű tonhal) kerülnek kifogásra, ami hosszú távon veszélyezteti az állományok utánpótlását és a fajok jövőjét.
- Cápák és ráják: Számos cápafaj, például selyemcápa, óceáni fehérfoltú cápa és pörölycápa, is vonzódik a FAD-ekhez, és gyakran kerülnek hálóba. Ezek a fajok különösen sérülékenyek a túlhalászással szemben lassú szaporodásuk miatt.
- Tengeri teknősök: A tengeri teknősök is gyakran elpusztulnak a FAD-ek közelében, akár a hálókban rekedve, akár a FAD-ek anyagait fogyasztva.
- Tengeri emlősök és madarak: Bár ritkábban, de előfordul, hogy delfinek, bálnák vagy tengeri madarak is a FAD-ek áldozatául esnek.
Ez a járulékos fogás nem csak etikai problémákat vet fel, hanem súlyos ökológiai következményekkel is jár, destabilizálva a tengeri táplálékláncot és veszélyeztetve a sérülékeny fajok populációit.
Ökológiai lábnyom és környezeti terhelés
A járulékos fogás mellett a FAD-ek további jelentős környezeti terhelést jelentenek:
- Túlhalászás: A FAD-ek hatékonysága a túlhalászás kockázatát is növeli, különösen, ha nincs megfelelő szabályozás. A tonhalállományok fenntarthatósága veszélybe kerülhet, ha a fogások meghaladják a fajok természetes szaporodási rátáját.
- Szellemhalászat és tengeri szennyezés: Sok FAD elveszik vagy elhagyatottá válik, és „szellemhalász eszközként” sodródik tovább az óceánon. Ezek a derelict FAD-ek (DFAD) folyamatosan fogják a tengeri élőlényeket, és miközben bomlanak, hozzájárulnak a tengeri műanyagszennyezéshez. Becslések szerint évente több tízezer FAD kerül az óceánba és válik hulladékká.
- Az ökoszisztéma megváltoztatása: A FAD-ek mesterségesen koncentrálják a halakat, megváltoztatva azok természetes viselkedését, migrációs útvonalait és táplálkozási szokásait. Hosszú távon ez kiszámíthatatlan hatással lehet a teljes tengeri ökoszisztéma egyensúlyára.
Társadalmi-gazdasági hatások
A FAD-ek használata társadalmi feszültségeket is generál. A nagybani ipari flották FAD-eken alapuló, hatékony halászata sok esetben versenyhátrányba hozza a kisebb, hagyományos halászokat, akik a partközeli vizeken és szelektívebb halászati módszerekkel dolgoznak. Ez megélhetési problémákat okozhat a helyi közösségekben, és befolyásolhatja a helyi piacok működését is.
A fenntartható jövő felé: Megoldások és kezdeményezések
A FAD-ekkel kapcsolatos aggodalmakra válaszul számos erőfeszítés indult el a fenntartható halászat elveinek érvényesítése érdekében. Ezek a kezdeményezések az innovációra, a szigorúbb szabályozásra és a nemzetközi együttműködésre fókuszálnak:
- Fenntartható FAD-tervezés (eco-FAD): Az ipar és a kutatók dolgoznak olyan FAD-ek kifejlesztésén, amelyek környezetbarátabbak. Ide tartoznak a biológiailag lebomló anyagokból készült FAD-ek (pl. bambusz, kender, organikus pamut), amelyek lebomlanak, ha elvesznek. Fontos az is, hogy a FAD-ek kialakítása „nem gubancoló” (non-entangling) legyen, azaz minimalizálja az aláhúzódó hálók és kötelek használatát, így csökkentve a tengeri állatok belegabalyodásának kockázatát.
- Szigorúbb szabályozás és gazdálkodási intézkedések: A Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetek (RFMO-k), mint például az IATTC vagy az ICCAT, egyre szigorúbb korlátozásokat vezetnek be. Ezek közé tartozhat a FAD-ek számának korlátozása hajónként, időszakos (pl. hónapokra kiterjedő) és területi FAD-tilalmak, valamint a FAD-ek nyomon követésére és visszakeresésére vonatkozó kötelezettségek. Egyes régiókban kötelezővé tették a FAD-ek adatgyűjtését és jelentését, hogy jobban megértsék hatásukat.
- Technológiai fejlesztések: Az akusztikus szonárok és a mesterséges intelligencia fejlődése lehetővé teszi a halászok számára, hogy pontosabban felmérjék, milyen fajok és milyen méretű halak gyűltek a FAD alá. Ez segíthet a járulékos fogás csökkentésében, mivel a halászok elkerülhetik azokat a FAD-eket, amelyek alatt nagyszámú fiatalkorú hal vagy veszélyeztetett faj van.
- Átláthatóság és nyomon követhetőség: A fogyasztók egyre tudatosabbak, és egyre nagyobb az igény a nyomon követhető, fenntartható forrásból származó tengeri élelmiszerek iránt. Az olyan tanúsító rendszerek, mint az MSC (Marine Stewardship Council) címke, segítenek azonosítani a fenntarthatóan halászott termékeket, ösztönözve ezzel a halászokat a jobb gyakorlatok bevezetésére.
- Szelektívebb halászati módszerek: Bár a FAD-ek hatékonyak, folyamatosan kutatnak és fejlesztenek szelektívebb halászati módszereket, amelyek minimalizálják a járulékos fogást, például a horgászat (pole-and-line) vagy a kézi zsinóros módszerek.
A jövő kihívásai és az óceánvédelem
A csíkoshasú tonhal és a lebegő tárgyak (FAD) közötti kapcsolat rávilágít a modern halászat összetett dilemmáira. Miközben a FAD-ek óriási gazdasági előnyökkel járnak, és hozzájárulnak a globális élelmiszerbiztonsághoz, a tengeri ökoszisztémára gyakorolt negatív hatásaik elengedhetetlenné teszik a fenntarthatóbb gyakorlatok bevezetését.
A jövőben a kulcs az egyensúly megteremtése lesz a gazdasági hatékonyság és az óceánvédelem között. Ez megköveteli az ipar, a tudományos közösség, a kormányok és a civil szervezetek folyamatos együttműködését. Az innovatív FAD-tervezés, a szigorúbb szabályozás, a fejlett technológiák alkalmazása, és a fogyasztói tudatosság mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a csíkoshasú tonhal halászata fenntarthatóbbá váljon. Csak így biztosíthatjuk, hogy az óceánok gazdagsága ne csak a jelen, hanem a jövő generációi számára is megmaradjon.
Az óceánok élővilága törékeny, és a felelősség mindannyiunké. A lebegő tárgyak dilemmája csupán egy apró, de annál fontosabb szelete annak a globális erőfeszítésnek, amely az óceánvédelem és a tengeri erőforrások hosszú távú fenntarthatóságát célozza.