A Csendes-óceán hatalmas, kék víztömege otthont ad a világ leggazdagabb tengeri ökoszisztémáinak, és a világ tonhal kifogásának jelentős részéért felel. Ezen értékes erőforrás kulcsfontosságú eleme a nagyszemű tonhal (Thunnus obesus), egy gazdaságilag rendkívül fontos faj, amelynek fenntarthatósága létfontosságú nemcsak a halászati ipar, hanem az egész tengeri ökoszisztéma egészsége szempontjából is. Azonban a növekvő globális kereslet és a kifinomult halászati technológiák miatt a nagyszemű tonhal állományai jelentős nyomás alá kerültek, ami sürgető, összehangolt fellépést tesz szükségessé. Itt lép színre a Csendes-óceáni Tonhalbizottság (WCPFC), egy nemzetközi szervezet, amelynek feladata ezen értékes faj megőrzése és fenntartható kezelése a Csendes-óceán nyugati és középső részén.
A WCPFC: Egy Élvonalbeli Megőrzési Erő
A WCPFC, teljes nevén a Western and Central Pacific Fisheries Commission, 2004-ben alakult meg, azzal a céllal, hogy biztosítsa a Csendes-óceán nyugati és középső részén található nagymértékben vándorló halállományok, köztük a tonhalfélék hosszú távú megőrzését és fenntartható hasznosítását. Ez a régió a világ legnagyobb tonhalforrása, mintegy 60%-át adja a globális tonhal kifogásnak. A Bizottság tagjai közé tartoznak a part menti államok és a távoli vízi halászatot végző nemzetek, ami a különböző érdekek és perspektívák egyedi keverékét hozza létre. A WCPFC feladata nem csupán a halászat szabályozása, hanem a tudományos kutatás támogatása, a monitoring programok bevezetése és a tagság közötti együttműködés elősegítése is.
A WCPFC által kezelt terület rendkívül kiterjedt, mintegy 20%-át teszi ki a Föld felszínének, és magában foglalja a Csendes-óceáni Szigetországok (PICs) kizárólagos gazdasági övezeteit (EEZ) és a nyílt tengeri területeket egyaránt. Ez a földrajzi kiterjedés önmagában is hatalmas kihívást jelent a hatékony ellenőrzés és felügyelet szempontjából. A szervezet alapelve a tudományos alapú döntéshozatal, azaz a tudományos bizottságok által szolgáltatott adatok és ajánlások képezik az alapját minden megőrzési és kezelési intézkedésnek (Conservation and Management Measures – CMMs).
A Nagyszemű Tonhal: Értékes és Sebezhető
A nagyszemű tonhal, tudományos nevén *Thunnus obesus*, a tonhalak családjának egyik legértékesebb tagja, különösen Japánban és más ázsiai piacokon, ahol a szusi és szasimi alapanyagaként nagyra tartják. Jellemzője a mélyebb vizek preferenciája, a viszonylag lassú növekedési ütem, és a késői ivarérettség, ami különösen sebezhetővé teszi a túlhalászattal szemben. Populációi nagyrészt a Csendes-óceán trópusi és szubtrópusi vizeiben találhatók, ahol az ipari halászat célpontja. A nagyszemű tonhal a tengeri tápláléklánc fontos láncszeme, mint ragadozó és zsákmányállat egyaránt, így állományának csökkenése dominóeffektust indíthat el az ökoszisztémában.
A nagyszemű tonhal halászatát elsősorban két fő módszerrel végzik: a hosszú zsinóros (longline) halászattal, amely az ivarérett, mélyebben úszó példányokra fókuszál, és a kerítőhálós (purse seine) halászattal, amely gyakran fiatalabb egyedeket fog ki, különösen a halgyűjtő eszközök (Fish Aggregating Devices – FADs) közelében. Míg a hosszú zsinóros halászat elsősorban a nagyszemű tonhalt célozza, a kerítőhálós halászat, bár főként a feketeuszonyú tonhalat (skipjack) célozza, jelentős mennyiségű fiatal nagyszemű tonhalt is kifog, mivel ezek a fajok gyakran együtt úsznak. Ez a járulékos fogás komoly aggodalmat vet fel a fiatal egyedek védelmében.
A Kihívások Hálójában: Fenntartható Halászat a Komplex Rendszerben
A nagyszemű tonhal fenntartható kezelése számos, egymással összefüggő kihívással jár. Az egyik legnagyobb probléma a túlhalászat. Évekig a tudományos adatok arra mutattak, hogy a nagyszemű tonhal állománya a fenntartható szint alá csökkent. Ez az aggodalom arra késztette a WCPFC-t, hogy szigorúbb intézkedéseket vezessen be. A kihívást fokozza az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat is, amely aláássa a megőrzési erőfeszítéseket és torzítja a halászati adatszolgáltatást.
A Csendes-óceán hatalmas mérete, a halászflották sokszínűsége és a különböző joghatóságok közötti együttműködés szükségessége mind-mind hozzájárul a komplexitáshoz. A fejlődő Csendes-óceáni Szigetországok (PICs), amelyek gazdasága jelentősen függ a tonhalhalászati bevételektől, különösen nagy tételben érdekeltek a fenntartható halászatban. A WCPFC-nek egyensúlyt kell teremtenie a megőrzési igények és ezen országok gazdasági és társadalmi szükségletei között.
Egy másik kritikus kihívás a járulékos fogás (bycatch). A tonhalhalászat során más fajok, például cápák, tengeri teknősök, tengeri madarak és más halfajok is hálóba kerülhetnek. A WCPFC aktívan dolgozik a járulékos fogás csökkentésére és a veszélyeztetett fajok védelmére, ami magában foglalja a halászeszközök módosítását és a biztonságos kiengedési gyakorlatok népszerűsítését.
A WCPFC Konkrét Intézkedései a Nagyszemű Tonhal Kezelésében
A WCPFC számos intézkedést vezetett be a nagyszemű tonhal állományának helyreállítására és fenntartására. Ezek az intézkedések a tudományos kutatásra, a halászati korlátozásokra és az ellenőrzési mechanizmusokra összpontosítanak.
-
Tudományos Alapú Adatok és Tanácsok: A WCPFC Tudományos Bizottsága (Scientific Committee – SC) a régióban gyűjtött adatok alapján végez állománybecsléseket. Ezek a becslések kritikus információkkal szolgálnak a halállomány egészségi állapotáról és a halászat rá gyakorolt hatásáról. Az SC ad ajánlásokat a Bizottságnak a kifogható mennyiségekre (Total Allowable Catch – TAC) vagy az erőfeszítési korlátozásokra vonatkozóan, a precautionary approach (elővigyázatossági megközelítés) elvének megfelelően, amely szerint a cselekvés hiánya nem elfogadható, ha fennáll a súlyos károsodás veszélye.
-
Megőrzési és Kezelési Intézkedések (CMMs): A WCPFC évről évre dolgoz ki és fogad el CMM-eket. A nagyszemű tonhalra vonatkozó CMM-ek általában a következőket tartalmazzák:
- Erőfeszítési korlátozások: Szabályozások az egyes tagállamok számára engedélyezett halászati napok számának korlátozására, különösen a kerítőhálós halászat esetében.
- FAD-tilalmak: A halgyűjtő eszközök (FADs) használatának szezonális tilalma a kerítőhálós halászatban. Ezek az eszközök vonzzák a tonhalakat, de gyakran fiatal, még ivaréretlen nagyszemű tonhalakat is. A tilalmak célja a fiatal egyedek járulékos fogásának csökkentése.
- Nyílt tengeri tilalmak: Bizonyos nyílt tengeri területek lezárása a kerítőhálós halászat előtt.
- Kapacitáskorlátozások: A flotta méretének vagy a hajók számának korlátozása.
- Adatgyűjtési és jelentéstételi követelmények: Kötelezővé teszik a pontos és időszerű halászati adatok szolgáltatását a jobb állománybecslések érdekében.
Ezek az intézkedések gyakran vita tárgyát képezik a tagállamok között, mivel a különböző nemzetek eltérő halászati érdekekkel és gazdasági függőségekkel rendelkeznek a tonhaltól. A konszenzus elérése bonyolult diplomáciai folyamat.
-
Monitoring, Ellenőrzés és Felügyelet (MCS): A hatékony szabályozás megköveteli a szigorú végrehajtást. A WCPFC MCS programja magában foglalja:
- Hajókövető Rendszerek (Vessel Monitoring Systems – VMS): A halászhajók helyzetének és tevékenységének folyamatos nyomon követése.
- Regionális Megfigyelő Program (Regional Observer Programme – ROP): Független megfigyelők elhelyezése a halászhajókon a fogások, a járulékos fogások és a halászati gyakorlatok ellenőrzésére. Ez kritikus fontosságú a pontos adatok gyűjtéséhez és a szabályok betartásának biztosításához.
- Kikötői Állam Intézkedések (Port State Measures): Lehetővé teszik a kikötőállamok számára, hogy ellenőrizzék az érkező halászhajókat, és megakadályozzák az IUU halászatból származó termékek kirakodását vagy forgalomba hozatalát.
- Átrakodási szabályozások: A tengeren történő halátrakodás szigorú szabályozása, hogy megakadályozzák az illegális fogások bejutását a láncba.
-
Kapacitásépítés és Együttműködés: A WCPFC segítséget nyújt a fejlődő Csendes-óceáni Szigetországoknak a halászati kapacitásuk fejlesztésében, az adatgyűjtés javításában és az MCS programok végrehajtásában. Emellett szorosan együttműködik más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel (RFMOs), mint például az Inter-American Tropical Tuna Commission (IATTC), hogy összehangolt megközelítést biztosítson a tonhal állományok kezelésében, amelyek a Csendes-óceán egész területén vándorolnak.
A WCPFC Munkájának Hatása és a Jövőbeli Kilátások
A WCPFC erőfeszítései a nagyszemű tonhal kezelésében már hoztak látható eredményeket. A tudományos becslések szerint a bevezetett intézkedések hozzájárultak a nagyszemű tonhal állományának stabilizálásához, sőt bizonyos jelek a lassú növekedést is mutatják. Ez jelentős sikernek tekinthető, figyelembe véve a halászati nyomás mértékét és a faj sebezhetőségét. Az adatok gyűjtése és elemzése is nagymértékben javult, ami lehetővé teszi a pontosabb állománybecsléseket és a megalapozottabb döntéshozatalt.
Azonban a munka messze nem fejeződött be. A WCPFC továbbra is szembenéz számos kihívással. A politikai akarat és a tagállamok közötti konszenzus fenntartása kritikus fontosságú. Az éghajlatváltozás hatásai, mint például az óceán felmelegedése és az élőhelyek változása, új és kiszámíthatatlan tényezőket jelentenek, amelyek befolyásolhatják a tonhal populációkat és elosztásukat. A tengeri ökoszisztéma komplexitásának teljesebb megértése és az ökoszisztéma alapú megközelítés bevezetése is folyamatosan napirenden van, hogy ne csak az egyes halfajokat, hanem az egész élőhelyet is védelmezzék.
A jövőben a WCPFC-nek továbbra is alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, és rugalmas, tudományos alapú intézkedéseket kell bevezetnie. A technológiai fejlődés, például a mesterséges intelligencia és a Big Data elemzés, új lehetőségeket kínálhat a monitoring és az adatelemzés terén. A fenntartható halászati gyakorlatok további fejlesztése és a halászatból származó előnyök igazságosabb elosztása a Csendes-óceáni Szigetországok között szintén kulcsfontosságú lesz a hosszú távú sikerhez.
Összefoglalás
A Csendes-óceáni Tonhalbizottság (WCPFC) vitathatatlanul kulcsszerepet játszik a nagyszemű tonhal megőrzésében és fenntartható kezelésében. Munkája rávilágít a nemzetközi együttműködés és a tudományos alapú megközelítés fontosságára egy olyan globális erőforrás védelmében, mint a tonhal. Bár a kihívások továbbra is fennállnak, a WCPFC elkötelezettsége és az elért eredmények reményt adnak arra, hogy a nagyszemű tonhal – ez az értékes és ikonikus halfaj – még sokáig gazdagíthatja a Csendes-óceán vizét és a jövő generációk számára is hozzáférhető marad.