Az óceánok mélyén, a nyílt vizek kékjében csendes tragédia zajlik. A tengeri élet sokszínűsége, különösen a csúcsragadozók, mint a cápák, soha nem látott mértékű nyomás alatt állnak. Egyikük, az elegáns és lenyűgöző óceáni fehérfoltú cápa (*Carcharhinus longimanus*) a globális kereskedelem és a fenntarthatatlan halászat áldozatává vált. Ebben a küzdelemben kulcsszerepet játszik a CITES-egyezmény, a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó globális megállapodás. De vajon elegendő-e ez az eszköz e legendás tengeri vándor megóvására?
A CITES, vagy a Veszélyeztetett Vadon Élő Állat- és Növényfajok Nemzetközi Kereskedelméről szóló Egyezmény, egy 1973-ban aláírt nemzetközi megállapodás, amelynek célja annak biztosítása, hogy a vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelme ne veszélyeztesse azok fennmaradását. Jelenleg több mint 180 ország a szerződő fele. A CITES három mellékletbe sorolja a fajokat, attól függően, mennyire veszélyeztetettek és milyen mértékű szabályozásra van szükség a kereskedelem terén. Az I. melléklet a kihalással közvetlenül fenyegetett fajokat tartalmazza, amelyek kereskedelme szigorúan tilos kereskedelmi célból; a II. melléklet azokat a fajokat, amelyek nem feltétlenül veszélyeztetettek a kihalással, de amelyek kereskedelmének ellenőrzése nélkül azzá válhatnak; a III. melléklet pedig azokat, amelyeket egy adott ország már védett státuszba helyezett, és segítséget kér a nemzetközi ellenőrzéshez. A CITES kulcsfontosságú, hiszen a természetvédelem nem áll meg országhatárokon, különösen, ha vándorló tengeri fajokról van szó.
Az óceáni fehérfoltú cápa a nyílt óceánok jellegzetes lakója. Nevét jellegzetes, hosszú, evezőszerű úszóiról kapta, amelyek végei gyakran fehérek, és a fiatal egyedeken fekete foltok is megjelenhetnek. Ez a nagyméretű, lassú mozgású, mégis hatékony ragadozó alapvető szerepet játszik az óceáni ökoszisztémában, mint a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő faj. Segít fenntartani a tengeri fajok egészséges egyensúlyát, eltávolítja a gyengébb, beteg egyedeket, ezzel hozzájárulva a halállományok genetikailag erősebb populációjának fennmaradásához. Az elmúlt évtizedekben azonban drámai mértékű, helyenként több mint 90%-os populációcsökkenésen ment keresztül. Ennek fő oka a túlhalászat, különösen a hírhedt cápauszony-kereskedelem, valamint a mellékfogás, azaz a nem kívánt, véletlen kifogás. Lassú szaporodási rátája – hosszú élettartam, késői ivarérettség és viszonylag kevés utód – miatt rendkívül sebezhető a halászati nyomással szemben.
Az óceáni fehérfoltú cápa helyzetének romlására reagálva a CITES a 2013-as bangkoki 16. felek konferenciáján (CoP16) felvette ezt a fajt a II. mellékletbe. Ez a lépés történelmi jelentőségű volt, mivel számos más, hasonlóan veszélyeztetett cápa- és rájafajjal együtt került listázásra, köztük a selyemcápa, a három pörölycápa faj (nagy pörölycápa, sima pörölycápa, csipkés pörölycápa), valamint a manta ráják. A II. mellékletbe való felvétel azt jelenti, hogy a faj nemzetközi kereskedelme csak akkor megengedett, ha az nem károsítja a vadon élő populációkat. Ehhez a kivitelre engedélyre van szükség, amelyet a kibocsátó országnak „nem károsító megállapítás” (Non-Detriment Finding – NDF) alapján kell kiadnia. Ez igazolja, hogy a kivitel nem veszélyezteti a faj fennmaradását. Ezen felül az importőr országnak is igazolnia kell, hogy a behozott példány jogszerűen került megszerzésre. Elméletileg ez a szabályozás biztosítja, hogy a kereskedelem fenntarthatóvá váljon. Azonban a tengeri fajok esetében a végrehajtás rendkívül összetett.
A szabályozás kihívásai a víz alatt és a kikötőkben hatalmasak. Az egyik legnagyobb probléma a feldolgozott cápatermékek, különösen a szárított cápauszonyok azonosítása. Amikor az uszonyokat levágják és feldolgozzák, rendkívül nehéz megállapítani, melyik cápafajról származnak, ami megnehezíti a CITES-előírások betartatását. Bár léteznek DNS-alapú azonosítási módszerek, ezek alkalmazása a gyakorlatban gyakran költséges és időigényes. A nyílt óceánok hatalmas kiterjedése és a halászhajók mozgásának nyomon követése további akadályt jelent. Az illegális, nem jelentett és nem szabályozott (IUU) halászat továbbra is komoly problémát jelent, alig vagy egyáltalán nem esik szabályozás alá, és megnehezíti a valós populációadatok gyűjtését. Sok fejlődő országban, ahol a halászat létfontosságú gazdasági ágazat, hiányoznak a megfelelő kapacitások, a képzett személyzet és a technológia a CITES-előírások hatékony betartatásához és az engedélyek kiadásához. A tengeri átrakodás, amikor a halászhajók a tengeren adják át zsákmányukat más hajóknak, szintén megnehezíti az ellenőrzést.
A CITES listázásnak számos pozitív hatása is volt. Először is, jelentősen megnövelte a globális tudatosságot az óceáni fehérfoltú cápa sebezhetőségéről és a cápák általános védelmének fontosságáról. Nyomást gyakorolt a kormányokra, hogy nemzeti szinten is vezessenek be szigorúbb halászati és kereskedelmi szabályozásokat. A listázás óta javultak az adatgyűjtési és jelentési mechanizmusok, bár még mindig hiányosak a pontos populációbecslésekhez. Vannak arra utaló jelek, hogy a dokumentált nemzetközi kereskedelem némileg csökkent, bár fennáll a veszélye, hogy az illegális kereskedelem a föld alá szorulva növekedett. A CITES jogi keretet biztosít az illegális kereskedelemmel szembeni fellépéshez, és ösztönzi a fenntartható halászati gyakorlatok bevezetését. Azonban fontos megjegyezni, hogy a CITES csak a nemzetközi kereskedelmet szabályozza, a hazai halászatot nem, és a tagállamok politikai akaratától és végrehajtási képességétől függ a sikere.
Az óceáni fehérfoltú cápa és más cápafajok védelme szélesebb kontextusba illeszkedik. A CITES mellett számos más erőfeszítés is zajlik a cápák megmentéséért. A Regionális Halászati Irányító Szervezetek (RFMO-k) kvótákat és halászati szabályozásokat állítanak fel nemzetközi vizeken, de gyakran szembesülnek a tagállamok eltérő érdekeivel. Nemzeti szinten a kormányok tengeri védett területeket (MPA), halászati tilalmakat és méretkorlátozásokat vezetnek be. A fogyasztói kereslet csökkentése, különösen a cápauszony-leves iránt, kulcsfontosságú. Számos kampány igyekszik felhívni a figyelmet erre a problémára és alternatívákat kínálni. A fenntarthatóságot tanúsító tengeri termék címkék segítik a fogyasztókat a felelős választásban. A tudományos kutatás, amely adatokat szolgáltat a populációdinamikáról, a vándorlási útvonalakról és a fajok sebezhetőségéről, alapvető fontosságú a hatékony védelmi stratégiák kidolgozásához.
A jövőre nézve az óceáni fehérfoltú cápa és a többi védett faj sorsa számos tényezőtől függ. Szükség van az erősödő nemzetközi együttműködésre, a titkosszolgálati adatok megosztására és a közös műveletekre az illegális kereskedelem elleni küzdelemben. Elengedhetetlen a kapacitásépítés a fejlődő országokban: a vámügyi tisztviselők, halászati felügyelők képzése, valamint a modern technológia, például a mesterséges intelligencia (AI) alapú uszonyazonosító rendszerek vagy a műholdas megfigyelés alkalmazása. Szigorúbb büntetéseket kell bevezetni az illegális kereskedelemért, hogy elrettentő hatása legyen. Folytatni kell a keresletet csökkentő oktatási és tudatossági kampányokat, hangsúlyozva a cápák ökológiai fontosságát és a fenntarthatóság szükségességét. Átfogó halászati gazdálkodási tervekre van szükség, amelyek beépítik a CITES-előírásokat és figyelembe veszik a fajok biológiai sajátosságait. Végül, a folyamatos tudományos kutatás alapvető fontosságú a populációk egészségének felméréséhez és a hatékony védelmi intézkedések kidolgozásához.
Összességében a CITES-egyezmény létfontosságú eszköz a veszélyeztetett fajok, köztük az óceáni fehérfoltú cápa nemzetközi kereskedelmének szabályozásában. Bár nem ez az egyetlen megoldás, és számos kihívással szembesül, mint az azonosítás nehézségei vagy az illegális halászat, szerepe megkérdőjelezhetetlen a globális természetvédelmi erőfeszítésekben. Az óceáni fehérfoltú cápa megóvása nem csupán egy fajról szól, hanem az óceánok egészségének, a tengeri ökoszisztémák egyensúlyának megőrzéséről. A jövője a folyamatos éberségtől, a nemzetközi együttműködéstől és minden érintett fél elkötelezettségétől függ, hogy ezen gyönyörű és fontos teremtmények továbbra is szabadon úszhassanak a világ tengereiben.